Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

152 Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. telességünk, hogy itt egyes embereket kipellengérezzünk, kipécézzünk, bűnbak okát keressünk és'ha azokat megtaláltuk, akkor büntetőexpedíciót intézzünk ellenük, hanem az a kötelességünk mindnyájunknak, hogy fogjunk össze, keressük a kibontakozás módjait, állapítsuk meg, hogy mit lehet tenni még a mai súlyos viszonyok között is. Nem romboló kritikára, hanem termékenyítő kritikára van szükségünk és .ha ebben találkozunk, azt hiszem, tényleg hasznos eredményeket tudunk elérni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Én becsületes embernek tartom magamat és ki kell hogy jelentsem, hogy résztvettem ebben a munkában, amelyet ez a párt hat éven át kifejtett, de emlékezetébe idézem az ellenzéknek is, hogy ő is résztvett a munkában, mert együtt sürgettünk bizonyos munkákat, hogy indítsa meg a kormány ezeket a munkálatokat, hogy itt ne legyenek munkanélküliek és ne legyen munkanélküliség. (Ügy van! a jobboldalon.) Ebben mi együtt jártunk el, együtt kell a felelősséget vállalnunk és senki sem igazolhat alibit. Mi akkor azt mondottuk, hogy. ha olyan szerencsétlen helyzetbe került ez az állam, hogy a magángazdasági ténykedés megakadt, akkor amennyire a pénzügyi viszonyaink megengedik, az állam kötelessége pótolni ezt a magángazdasági ténykedést, hogy adjon munkát és kenyeret azoknak az embereknek, akik nem tudnak a magángazdaságokban elhelyezkedni, adjon állami úton kenyeret. Akkor mi sürgettük azokat a közmunkákat és én ma is azt mondom, hibáztunk volna, ha akkor, amikor az államnak megvolt még a módja, amikor még pénzügyi feleslegei voltak, nem adtunk volna munkát. Ki vállalta volna a lelkiismereti felelősséget, hogy a munkások ezrei és talán százezrei éheznek akkor, amikor az államnak még megvolt a módja arra, hogy igenis adhasson ezeknek munkát? Mi ezt követeltük és követeljük még ma is a nemzet számára. Mi az élniakaráshoz ragaszkodunk, mert jogunk van hozzá. Nem szabad azt mondani, hogy csak hibák történtek, mert el kell ismerni, hogy egy újjáalapozó munka folyt ebben az országban s akkor nem szabad bűnbakként odaállítani azt a volt miniszterelnököt és kormányzatot, igenis, nekünk mindnyájunknak kell a felelősséget viselni. Kétségtelen, hogy történtek hibák, azonban az újjáépítés lázában ki lett volna az az ember, aki annyi sok kívánsággal és követeléssel szemben mindig csak a helyes utat tudta volna megtartani? Ki lett volna* az az ember, aki gáncsnélküli lovagként állhatna ma itt, amikor ezer és ezer ember követelt bizonyos dolgokat, amikor ezer és ezer ember kopogtatott naponként a minisztériumok ajtaján és mi sokszor velük együtt jártunk el és követeltünk? Én bevallom nyíltan és őszintén és kívánom is a felelősséget érvényesíteni, de nem mehetek túlzásába és nem mondhatom azt, hogy elfogadom, ami jó volt, de nem fogadom el, ami rossz volt. Ezeket utólag megállapítani borzasztóan könnyű. T. Ház! Amikor ezeket az intézkedéseket tettük, akkor nem láthattunk előre mindent. Lehet, hogy voltak egyesek, akik látnoki képességgel rendelkeztek és már jó előre megtudták állapítani, hogy azok az intézkedések nem lesznek helyesek. Voltak sokan, akik csupán örökös ellenzéki hajlamból kifogásoltak, minden ténykedést már jóelőre megelleneztek, amiből talán 90% sikerült, 10% nem s ma igazolva látják az ő ténykedésüket. Legtöbben azonban mégis azok voltunk, akik ösztönöztük a kormányt, hogy igenis tessék a cselekvés terére lépni és mindent megvalósítani, amit meg lehet valósítani, mert senki sem merte volna az éhező tömeg előtt a felelősséget vállalni, hogy amikor a kormánynak módjában van, nem teszi meg lazt, amit háztartási egyensúlya megenged. S mélyen t. Képviselőház, én hozzáteszem : mi azt sem kutattuk akkor, hogy a költségvetésben vagy költségvetésen kívüli fedezetben leli-e majd meg az az összeg a magyarázatot, amelyre szükség van. Mi ezt nem kértük, mint ahogy az éhező ember sohasem kérdi, hogyan jut hozzá a kenyérhez. Es nem kérdeztük azt sem, hogy kölcsön útján, vagy pedig folyó bevételekből kapjuk-e, azokból az adókból, amelyek akkor befolytak. Ma, utólag megállapítani a dolgokat nagyon könnyű, azonban az akkori idők szemüvegén át, az akkori idők szemszögéből nézve nekünk azt kell megállapítanunk, hogy helyesen jártunk el, és itt senki sem: akar a felelősség elől kitérni. > Egyet azonban mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy bűnbakokat odaállítani nem engedünk és nem fogjuk engedni, mert kötelességünk, hogy abban, amit akkor jónak és helyesnek tartottunk, ha meg is győződtünk róla, hogy talán egyik vagy másik ténykedés nem hozta meg a helyes eredményt, megvédelmezzük r azokat, akik becsületes szándékkal, tisztességgel állottak oda és védték ennek a megmaradt nemzetnek érdekeit. (Taps a jobboldalon.) Nem lehet most ideállni és azt mondani: elvesztettük a konszolidáció csatáját. Nemcsak mi vesztettük el, elvesztette egész Európa és itt nincs kivétel. Franciaországot talán kivételnek lehet tekinteni felületes szemlélődéssel, (Egy hang jobbfelől: Egyelőre!) azonban nem bizonyos az, hogy már ma az a helyes, amit itt nekünk hirdetnek s az az arany folyam, amelyet itt nekünk olyan nagyon mutogatnak tényleg laranyfolyam-e és nem nagyon sok vér és verejték fűződik-e ahhoz az aranyhoz, amelyet ők felraktároztak maguknak. Nekünk olyan aranyra nincs szükségünk, amelyhez vér és verejték fűződik, mert ez a nemzet mindig becsülettel, dolgozott, becsületes munkájának eredményéből akart megélni és a jövőre is azt akarja. Azt mondjuk a külföld felé is, hogy tessék ezt figyelembe venni. Itt van ez a magyar nemzet, amely becsülettel dolgozott és becsülettel fog dolgozni és ez a nemzet fizetni is fog, ha tud fizetni. Nekünk már ma meg kell állapítanuk, — s azt hiszem inkább ma, mint holnap — hogy nem tudunk fizetni. Hiába mondja Friedrich t. képviselőtársam, hogy nekünk ezt nem szabad kijelentenünk, hanem arra kell törekednünk, hogy fizetni tudjunk. Mi ezt tudjuk, mi akarunk fizetni, becsületes adósok vagyunk és kötelezettségeinknek eleget akarunk tenni, de ha nem tudunk eleget tenni, — és nem ta mi gesztiónk hozott bennünket ebbe a helyzetbe, hanem egy általános felfordulás gazdasági téren, amely Európában megnyilvánul — akkor nem vethetik éppen nekünk a szemünkre, hogy mi nem tudunk fizetni, mert mi igenis, akarunk fizetni. Abban is teljesen egyetértek vele, hogy szeretné az exportot fejleszteni. Ezt nekünk az a pénzügyi bizottság, amelyet a külföld ideküldött, szintén ajánlotta. Örök érvényű igazság, hogy ha valaki helyre akarja hozni az államháztartást, arra kell törekednie, hogy az expor-