Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. ü soha sem tudtuk és nem ismertük a lényeget. Most sem ismerjük. Láttuk a sok győzelmet, láttuk folyton a nagy diadalokat, az ünnepélyes fogadtatásokat, hallottuk a sajtóban Örökké a fanfarokat, de reálpolitikai és gazdaságpolitikai eredményeket nem láttunk ezek nyomában. Ezzel a semmiséggel, ezzel a semmivel ellentétben mi innen a baloldalról sokan sztereotipé mindig hangsúlyoztuk: t. Ház, azon az állásponton vagyunk, hogy ''szomszéd államokkal gazdaságpolitikai modus videnti létesítendő. (Ügy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akármely oldalon ült, akármely párthoz tartozott is az az ellenzéki képviselő, rendesen ez volt külpolitikai irányszabása. Eleinte azt is hallottuk, hogy hazaárulók vagyunk, azután letorkoltak minket. Ma megint az önöJ£ soraiból előttem szólott t. képviselőtársam Benes ellen irányította kobzát és azt mondotta, hogy ne higyjünk Benesnek, mert Benesnek már semmi befolyása és tekintélye nincsen Európában. (Propper Sándor: Simon tudjál) Engedelmet kérek, én ezzel szemben felemlítem Benes csehszlovák külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatát, amelyben azt mondotta: Érdeklődéssel kíséri Magyarország gazdasági nehézségeit és a csehszlovák köztársaság igenis hajlandó Magyarországnak a nehéz helyzetben segédkezet nyújtani. Tény, hogy ez elhangzott. (Jánossy Gájjbor: Ki hiszi 1 ?) A kormány részéről erre semmiféle visszhangot nem kaptunk. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez úgy van!) De itt egy más esetet is fel kell hoznom annak igazolására, hogy az igen t. miniszterelnök úr taktikája nem helyes. A nem-beszéléssel és a némasággal a politikában eredményeket, miniszterelnök úr, elérni nem lehet. A néma gyermeknek sokszor az édesanyja sem érti meg a szavát. Itt van Ghiea román külügyminiszter úr nyilatkozata, aki tegnapelőtt a román kamarában egy képviselő interpellációjára válaszolva egyebek között a következőt is mondotta. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A népszövetség szeptemberig ülésein felvettem az érintkezést Genfben gróf Apponyi Alberttel és alkalmam volt megelégedéssel tapasztalni, hogy ez a kitűnő államférfi is őszintén szükségét látja a közeledés kiterjesztésének, félretéve egyelőre azokat a kérdéseket, ; amelyek a két országot egymástól elválasztják. Ezeknek a szempontoknak visszhangját azonban nem tapasztaltuk gróf Károlyi magyar miniszterelnök legutóbbi kijelentéseiben, amelyeket a magyar parlamentben tett.» En megkérdeztem Apponyi Albert gróf képviselőtársamat ebben a tárgyban, hogyan áll ez a dolog és ő kegyes volt azt mondani, hogy nagyjából ilyen értelemben tényleg folyt egyszer diskurzus a román miniszter ' között és ő közötte. Igen t. miniszterelnök úr, a román külügyminiszter a román kamarában .sürgeti és reklamálja a visszhangot. Ez nem maradhat el, ennek be kell következnie. Nem zárkózhatunk el lélektanilag is a külpolitikában. Azért van külügyminiszterünk, habár figyelmeztetem' a miniszterelnök urat, mi Walko külügyminiszter urat már jól ismerjük, néha hónapokig, félesztendőkig nem láttuk, sőt volt úgy, hogy nem is tudtuk, hogy Walko külügyminiszter-e még, igen, vagy nem. Itt a Házban vita foly a felelt, hogy Walkó miniszter-e még, vagy nem. (Bródy Ernő: A nyomozás iki fogja deríteni.) Walko külügyminiszter egy passzív lélek... (Bessenyey Zénó: Ez tréfának jó, de sok olyan emberünk legyen, imint Walko! Kívánom a magyar nemzetnek!) Lehet, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III. ése 1931 december 3-án, csütörtökön. 147 Walko kiváló ember, (Zaj. — Elnök csenget) Walko képessége ellen egy szót sem mondottam, csak mint képviselő jóindulatúlag figyelmeztettem a miniszterelnök urat, hogy Walkr nemi nagyon aktív, legalábbis aktivitásáról nem tudunk semmit. (Büchler József: Enyhén szólva. — Zaj.) Engedelmet kérek,^ még valamit szóvá kell itt tennem, ami szintén nem maradhat válasz nélkül. Amikor a francia kamarában legutóbb Flandin f minisztert meginterpellálták a Magyarországnak nyújtott kölcsön tárgyában, akkor^ Laval miniszterelnök is felelt és ebben a vitában egyes francia képviselők azt mondották, hogy a hála a kölcsönnyújtásért az volt, hogy a magyar Képviselőházban Franciaországot támadták. (Jánossy Gábor: De nem volt ^igaz!) Meg kell állapítanom, hogy ebben a Házban soha semmiféle oldalról Franciaországot senki sem támadta. (Jánossy Gábor: Sőt! — Ügy van! Ügy van!) De engedelmet kérek, ez volt olyan fontos eset, (Gr. Sigray Antal: Erre felelni kellett volna!) hogy erre a külügyminiszter úrnak másnap igenis fel kell kelnie reggel kilenc órakor, be kell jönnie ide tíz órakor és erre vonatkozólag nyilatkoznia kell. (Ügy van! Ügy van! — Büchler József: A szocialisták szidták Franciaországot'? Öreg hazugság!) Nem lehet egy ellenzéki képviselőnek, vagy akármilyen képviselőnek : feladata, hogy a külpolitikai megnyilatkozások egész sorozatára, egy hét eseményeire legyen kénytelen rámutatni. Ennek semmiféle visszhangja az országban hivatalos részről nem volt {Zaj a baloldalon.) Lehet, hogy a miniszterelnök úr nagyon el van foglalva és súlyos küzdelmet vív mindenfelé, ezt elismerem, de azért a külügyminiszter ilyen alkalmakat semmi körülmények közt r el ne mulasszon. (Úgy van! a baloldalon.) És most igen t. miniszterelnök úr, amikor minket annyiszor az a vád ér, hogy konkrét javaslatokat nem teszünk, egy tisztelettel teljes javaslattal fordulok a miniszterelnök úrhoz és kérem, tegye megfontolás tárgyává. (Hulljuk! Halljuk!) Abból a gondolatból és elgondolásból indulok ki, hogy mi, miniszterelnök úr, a mai gazdasági válságból a Népszövetség segítsége nélkül nem fogunk tudni kilábolni. Méltóztassék csak egy pillanatig türelemmel lenni, meg fogom magyarázni, hogy miben áll a dolog. (Halljuk! Halljuk!) Annyit hallottunk itt a devizapoliti- » káról és látjuk, hogy^ gazdasági kibontakozásunk legnagyobb nehézsége devizaszerzésben, a devizatermelésben leledzik. (Ügy van! Ügy van!) Engedelmet kérek, hogyan szerezhetünk mi devizát? Hiszen ezt elmondották itt ötvenen: csak úgy, hogy exportálunk. Forduljunk tehát a Népszövetséghez, ne azzal, hogy nem tudunk fizetni, mert ez nem lehet a jelszó, uraim, ez ellen tiltakozom, tiltakozom e jelszónak parlamenti áttörése ellen, hogy ne fizessünk, mert nem tudunk fizetni. A programm csak az lehet és ebben igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy fizetni akarunk és fizetni fogunk és nem azért fordulunk a Népszövetséghez, hogy indokoljuk, hogy miért nem tudunk fizetni, hanem azért, hogy segítsen minket az exportlehetőségek biztosítására. (Helyeslés.) Es itt felvetem azt az ideát, miniszterelnök úr, hogy lépjen elő azzal az iniciiatívával, — az én szerény magánértesüléseim azt mutatják, hogy ez járható út — hogy méltóztassék a Népszövetség égisze alatt sürgősen középeurópai konferencia összehívását inicialni. Meg lehet csinálni. Meg kell állapodnunk a szom22
