Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

146 Az országgyűlés képviselőházának 32. a vitának a végéhez érkeztünk. (Zsigmond Gyula: Nem bizonyos!) Konstatálnom kell. hogy a parlament ebben a vitában megtette a maga kötelességét. Minden pártot csak elisme­rés és dicséret érhet. Szép beszédek hangzot­tak el, és most már állapodjunk meg abban is, hogy nemcsak meddő kritikának voltunk a ta­núi, hanem sorozatos szép előadásoknak, pro­grammoknak és különböző ötletek előadásának­Bárhonnan meríthetnék erre szép példákat, az ellenzék soraiból, vagy a túlsó^ oldalról. Ott volt Lázár Ferenc t. barátom szép értékes elő­adása, itt volt a baloldalról Rassay Károly barátomnak, Hunyady grófnak nagy beszéde, nem is szólva Apponyi Albert grandiózus fel­szólalásáról. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés.) Felszólaltak az egyes ipari érdekeltségek kép­viselői is. Konstatálhatom az ellenzéki oldal­ról, hogy a parlament megtette kötelességét. , Most a kormányon a sor, hogy ő is telje­sítse kötelességét. (Meskó Zoltán: Megszívlelje! — Gr. Hunyady Ferenc: Ivády már meg­kezdte!) Elismerem, a földmívelésügyi minisz­ter úr (Élénk éljenzés és taps a jobb- és bal­oldalon.) már a múltkor is és tegnap is elől­járt ezen a téren, (Ügy van! Ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) és a baloldal is túlsúly­ban ezért hálás elismerését nyilvánította a földmívelésügyi miniszter úrral szemben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Az álkisgazda meglógott!) Mi nem akarunk minden áron ellenzékieskedni. Ez nem igaz, t. uraim. Mi ezen az oldalon meg­győződésből harcolunk, (Jánossy Gábor: El­hisszük!) és ha látjuk, hogy odavaló ember ül a bársonyszékben, aki magyar szívvel feláll és elmondja, hogy a .megadott körülmények kö­zött mit akar, mit tud csinálni, ezt mi is há­lával vesszük. A nómaságért azonban mi sem tudunk lelkesedni, (Helyeslés jobb felől.) a ni­hil ellen, a semmi ellen az ellenzék sem harcol. Légüres térben -szónokoltunk itt négy héten keresztül. Tessék csak megnézni, micsoda sziszifuszi munkát végzett előttem szólott t. képviselőtársam. Üres padok előtt beszélt. (Gr. Sigray Antal: De mi itt voltunk!) Tessék el­képzelni, micsoda lelkierő kell ahhoz, 30 per­cen keresztül belebeszélni üres padsorokba. Es miért van ez? Nemcsak azért, mert ez a par­lament — hiába — elvesztette átütő erejét. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erezzük va­lamennyien, hogy ez a parlament gyülekező helye lett derék jó uraknak, akik 'eljönnek ide és egymásnak előadásokat tartanak a közgaz­daságtan különböző paragrafusairól. Körül­belül ez! De még valami. Igaza van Lingauer Albin t. képviselőtár­samnak köriratában: -a képviselőkből ügynökök lettek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső­baloldalon.) Ez a mi katasztrófánk, én ezt már évek óta sokszor szóvátettem. Sajnálom azokat a képviselőtársaimat, akik ilyen duzzasztott táskákkal, amilyen ott is< fekszik, öt éven ke­resztül hajszolnak egy eleven minisztert, haj­szolnak egy államtitkárt s ha az nincs, leg­alább a titkárát, (Derültség a bal- és szélső­baloldalon.) hiszen tudiuk, hogy a miniszteri titkár politikai életünkben súlyos és döntő tényező lett. Ezért nincsenek itt a képviselők, ezért nincs ennek a Háznak átütő ereje. Es hiába, rajta van ezen a Házon a nyilvános! választás minden átka. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Es a hullafoltok!) önök mindig azt mondják, t. túloldal, ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. hogy fogjunk össze, dolgozzunk együtt. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ezt én, t. többség, kereken megtagadom^ Minket nem azért küldtek ide, hogy önökkel enyelegjünk, hogy önökkel ba­rátkozzunk. Minket azért küldtek ide, hogy ez ellen a rendszer ellen minden alkotmányos és minden törvényes eszközzel harcoljunk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezért vagyunk itt. Mi egyetlen szalmaszálat sem teszünk Károlyi Gyula kormánya útjába. Három hónapon keresztül a legnagyobb jó­indulatot kapta innen a miniszterelnök úr. De összefogni önökkel? Mondják meg iaz Istenért, mire fogjunk össze? A semmittevésre, a fort­vurstlizásra nem kell összefognunk, ezt önök egyedül is megcsinálhatják, hiszen óriási több­ségük van. En már sokszor felvetettem itt baloldali barátaim között a passzivitás gondolatát. Sok­szor gondoltam, hogy tulajdonképpen nagy hibát követünk el, amikor ide eljövünk es, igen t. túloldal, önöknek a legalitás jellegét szállítjuk házhoz. Hiszen mi csak statiszták vagyunk. Engedelmet kérek, ellenzéki szerep­iben küzdeni, ahogy mi itt küzdünk sokat, 12 éven át és eltűrni az önök brutális erőszakos­kodásait 12 éven át ez sem könnyű dolog. En­gedelmet kérek, ha önök össze akarnak fogni, ne itt hangoztassák ezt. Mi nem kérünk semmi mást önöktől, csak engedjék a becsületes, de­rék magyar embereknek, hogy szervezkedhes­senek, politizálhassanak és résztvehessenek az alkotmányos életben. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szeder Fe­renc: Titkos választójogot!) Mi semmi mást nem kívánunk. Ez az ára annak, hogy fogjunk össze. De jól mondotta Apponyi Albert képviselő­társam: a nyilvános szavazási rendszer elso­dorta a nemzetet azokba az atmoszférákba, ahol két nemzet alakul ki: az első és másodosz­tályú nemzet. Önök az elsőosztályú nemzet, önök a hazafiak, önök a nemzetfenntartó ele­mek, mi a második osztályúak vagyunk. Én szí­vesen elismerem és vallom magamat, igenis, ezzel a másodosztályú nemzettel maradónak. Ezt a második osztályú nemzetet önök hiába várják összefogásra addig, amíg minket nem kezelnek úgy, ahogy önönmagukat kezelik. Mi igazságot kérünk az alkotmányos élet minden zegzúgában, azt akarjuk, hogy szervezkedhes­sünk, hogy politizálhassunk és akkor majd be­szélhetünk, t. uraim, áz összefogásról, ami pe­dig el fog jönni. (Büchler József: De már csak romok lesznek!) Higyjék el, jóindulatból fi­gyelmeztetem önöket: mennél később fognak önök velünk igazán összefogni, annál nagyobb árat kell majd önöknek fizetniök. (Gr. Hu­nyady Ferenc: Ügy van!) annál többet kell majd áldoznunk azokból a nemzeti kincsekből, amelyeknek átmentését valamennyien forrón óhajtjuk. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Én most ezt a gondolatmenetemet abbaha­gyom, és azért, mert a miniszterelnök úr most jelen van és nem tudom, meddig lesz szeren­csém ahhoz, hogy beszédemet hallgatja, külpoli­tikai kérdésekről akarok szólani, amelyekről a vita során nagyon keveset hallottunk és a kormány részéről mostanáig semmit sem hal­lottunk. A miniszterelnök úr bemutatkozása alkalmából csak annyit mondott, hogy a kül­politikát folytatni akarja azokban az irányok­ban, amelyekben Bethlen István gróf vezette. Ez nekünk, a baloldalnak vajmi keveset mond, mert hiszen mi nem tudtuk 10 éven át, hogy külpolitikánk tulajdonképpen milyen irányban halad. Hébe-hóba kaptunk kis információt, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom