Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

138 Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. épp azért késik és nehézkes, mert amíg tengelyen beszállítják a legközelebbi vasútállomásra, a gyümölcs és egyéb dolog összetörik és hasznavehetetlenné válik. Mennyivel célszerűbb lett volna ez! Vagy milyen gazdálkodás az, hogy amikor arról panaszkodnak, hogy Magyarország mint agrárállam nem képes a maga termékeit értékesíteni, ugyanakkor millió métermázsaszámra — ha jól emlékszem, a statisztika kimutatása szerint 7—8 millió métermázsa mennyiségben — kukoricáiké]! Magyarországra behozni. Azonkívül gyümölcsöt, kendert, lent stb. kell Magyarországra behozni. Hol van az a nagy földmívelésügyi minisztérium, amely azzal a nagy apparátussal és költséggel dolgozik! Miért nem .látta ezt és miért nem igyekezett a gazdasági felügyelők és egyéb gazdasági szervek útján odahatni, hogy, ha látja azt, hogy a búzáért nem lehet kapni semmit, a kukoricatermelést fokozza az országban? Vagy miféle rendszertelen gazdálkodás az, hogy nagymennyiségű korpát kellett behozni állatok etetésére, és ugyanakkor itt feküdt a búza, amelyet nem tudtunk értékesíteni, amelyet a korpa áránál alacsonyabban lehetett volna csak értékesíteni, és a helyett, (hogy ezt ia búzamennyiséget, amely itt van, engedték volna felhasználni akár eozinozás, akár más eljárás útján az állatok etetésére, behoztak korpát, és azután történt ennek a búzának dénaturalisa, amikor már erre tényleg nem volt semmi szükség. Tehát ész nélkül, fejvesztetten jártak el, amit csak tetéznek azok a gazdálkodások, amelyeknél már azt kell mondani, hogy .szinte bűnös könnyelműséggel jártak el. Hét milliót elköltöttek külföldi borházakra és borpropagandára. Ha a hét milliót odaadták volna, nem tudom, hány élelmes borkereskedőnek, akiknek megvannak a nemzetközi összeköttetései, és ezeknek azt mondták volna: «adunk nektek hét millió értékű bort ingyen, szállítsátok azt külföldre, és mindenütt, ahol van egy bankett, egy kongresszus vagy összejövetel, mindenütt, ahol ilyen nagyobb társaság jön össze különböző országokból, adjátok oda ezt a bort ingyen», több eredményt értek volna el. Emlékszem arra, hogy 1907-ben kint voltam Stuttgartban a nemzetközi szocialista kongresszuson s legnagyobb meglepetésemre érkezett az egyik küldöttünk nevére három láda kristályvíz Stuttgartba, 1907-ben. Kiküldték azt a kristályvizet ingyen, hogy mi a kongresszus tagjainak mint reklámot, mint mutatványt ingyen adjuk oda. Már 1907-ben erre az útra lépett egy budapesti vállalat és meg vagyok győződve arról, hogy ez nem volt eredménytelen, mert egy kongresszuson, ahol együtt volt körülbelül egész Európa és ott voltak a tengerentúli országok küldöttei is, ha mást nem' tettek, elvitték annak a jó zamatos víznek hírét, amelyet ott ingyen kaptak és köztudomású, hogy amit az ember ingyen kap, az mindig jobban ízlik, mint amiért fizetni kell, (Erdélyi Aladár: Ez szomorú!) Ha tokaji bort háromdecis vagy egyéb üvegekben adtak volna ingyen ezeken a helyeken, meg vagyok róla győződve, ez lett volna a valódi borpropaganda, nern pedig az, ami Berlinben történt, ahol végül is értékesíteni kellett azt a csődtömeget, s ott volt három írógép, meg egyéb felszerelés. Én is bent voltam Zürichben, abban az úgynevezett magyar borházban, ott találtam egy cseh szakácsot, de nem találtam egyetlen embert, aki magyarul tud. Van ugyan egy magyar szoba fent az emeleten, ahol magyar bort kap az ember, de meg vagyok róla győződve, hogy a tulajdonos bőséges szubvenciót és kárpótlást kap azért, hogy ezt az áldozatot meghozza, hogy a magyar bort árulja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) így van ez mindenütt a külföldön. S azért van ez így, mert azok az urak, akik ezeket az üzleteket intézik, nem a szakértelmük révén kerültek oda, hanem családi vagy egyéb összeköttetéseiknél fogva. Ilyen ezeknek legtöbbje. Elmondtak nekem eseteket. így például Hamburgban megbíztak borképviselettel valakit, aki valamikor járási főszolgabíró volt valahol vidéken. (Büchler József: Az értett a borhoz!) Legfeljebb inni értett a borhoz, de másképpen nem. Semmiféle kereskedelmi érzéke nem volt, a nyelvet alig bírta, még kevésbbé értett ahhoa, hogy ott miképpen kelljen ezt az igen értékes, a magyar mezőgazdasági élet szempontjából fontos cikket értékesíteni. Nem lehet a legális és a hozzáértő kereskedelmet kikapcsolva ilyen dolgokba belemenni. A Futuránál nem azt kellett volna csinálni, amit csináltak, hogy megbíztak valakit, akinek megvan a családi nexusa,- azt tették oda vezérigazgatónak és az illetőnek megengedték, hogy fenntartsa a maga gabonakereskedelim irodáját és arra is csinálhasson üzleteket. Ezáltal lehetővé tették, hogy az illető akkor csináljon hosszt és besszt, amikor neki tetszik, mert neki lehetősége van arra, hogy alacsonyan vagy magasan vásároljon. (Erdélyi Aladár: Ezt nem hihetem eil) Amikor megtörténhetik az, íhogy a magyar koraiány hivatalos szerve Amerikában a búza áresésére spekulál és a búza áresésére vásárol, — és véletlenül nyert is bizonyos összeget ezen a címen — akkor hogyan lehet várni azt, hogy a búzát külföldön jobb áron tudjuk értékesíteni'? (Gr. Sigray Antal: Ki az?) A Futura Chicagóban a búza áresésére spekulálva játszott. (Erdélyi Aladár: Igazságosnak kell lenni, ez fedezés is lehet! — Magyar Pál: Akinek fedezni kell, annak előbb el kell adni! — Fábián Béla: Mit fedezne? — Magyar Pál: Akinek fedezni kell, an • nak előbb el kellett adni, tehát az besszre játszott! — Erdélyi Aladár: Nem, annak venni kellett! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a szónok kifejthesse a maga álláspontját. Peyer Károly: T. Ház! A Futurának, mint állami pénzzel^ dolgozó szervnek, nincs joga sem a gabona árának emelkedésére, sem esésére spekulálni. A Futurának, mint állami pénzzel dolgozó intézménynek nincs joga egyáltalában játszani a búza árával, hanem a Futurának arra kell törekednie, hogy a magyar gabonának a külföldi piacokon való minél jobb értékesítését vigye keresztül, de nem olyan értékesítését, mint aminőt láttunk egyik-másik alkalommal, amikor például a Brailába szállított búzán végeredményben 1 vagy 2 pengő maradt -meg a magyar államnak méterinázsánként. Méltóztassanak csa.k elgondolni, micsoda abszurd gazdálkodás az, hogy amikor itt benn az országban százezer számra vannak éhező emberek, akkor 1—2 pengőért odaadjuk a magyar búzát, hogy azt Tuniszban megegyék? 1—2 pengőért ezt mi is meg tudtuk volna enni, a mi munkanélkülieinket is jól tudtuk volna lakatni vele, és nem hiszem, hogy azt a nagy államháztartási deficitet és egyéb hiányt, amely itt van, ez a búzaeladás lényegesen befolyásolta volna, de meg vagyok győződve, hogy nemzeti 'szempontból nagyobb szolgálatot tettünk volna, ha azt a sokszázezer métermázsa búzát, amelyet majdnem- ingyen adtunk el a külföldön, a belÍ