Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

134 Az országgyűlés képviselőházának 32. mánynak jelen levő tagját, a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy méltóztassék ezeknek a kéréseknek eleget tenni. Egy szomorú és nehéz tél küszöbén állunk, minden társadalmi osztály el van keseredve, le van sorvadva, (Dinnyés Lajos: Rongyolódva!) le van rongyolódva. Ezek pedig csupa lelki kívánságok, ezek az államnak semmibe sem kerülnek. Hiszen én is óvatos vagyok és vigyázok, teljesíthetetlen kívánságokkal nem jövök elő. Átlátom a kormányzat nehéz helyzetét is és tudatában vagyok annak. Hiszen, engedelmet kérek, az ellenzék részéről is érezzük a súlyos felelősséget a mai viszonyok között, amelyekben élünk. Ilyen körülmények között azonban ne méltóztassék az elkeseredésnek és a szenvedésnek ok nélkül tápot és anyagot adni, hanem tegyük meg- azt, amit tehetünk, ne engedjük az embereket a végső elkeseredésbe és pusztulásba jutni, hanem az állam segítő kezét emelje fel ott, ahol embereket megmenthet és visszaadhat az életnek. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. Váry Albert képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadójia jelentést kíván tenni. Váry Albert előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a mentelmi bizottság jelentéseit vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre, Uréhr Imre és Mátéffy Viktor országgyűlési képviselők egy-egy rendbeli mentelmi ügyében. Tisztelettel kérem, méltóztassék # ^ezeknek kinyomatása, szétosztásra, és annakidején napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja; azok napirendre tűzése iránt annakidején fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik az együttesen tárgyalt két jelentés vitájának folytatása, (írom. 16, 17, 62.) Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Báró Kray István! Báró Kray István: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a 15 perces meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghoszsziabbítást megadja. Báró Kray István: T. Kép viselőiház! Az előttünk fekvő jelentések és a miniszterelnök úr 'expozéja felett megindult képviselőházi vitát úgyszólván dominálta az a kérdés, hogy mi okozta a hazánkra nehezedő súlyos gazdasági és pénzügyi válságot és hogy kit terhel azért a felelősség. Nekem nem az ia szándékom, hogy felszólalásomban ezzel a kérdéssel foglalkozzam, amelyet különben is à vita folyamán már kellően megvilágították -közéletünk kiváló tényezői, úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti oldalon. Azt hiszem, hogy a múlt feszegetése, a mindenáron való bűnbak keresés nem lehet <a mi feladatunk. Es amikor a népszövetség pénzügyi bizottsága kétségtelenül megállapította, hogy a múltban történtek súlyos kormányzati hibák is, úgymint rai takarékossági elvnek nem elég szigorú érvényesítése, a költségvetési felhatalmazás nélkül eszközölt beruházások^ és a külföldi eladósodásunk elleni hathatósabb védekezésnek elmulasztása, akkor nekünk ezt tudomásul kell vennünk, de vigyáznunk kell arra, hogy az egyoldalú ikritika ne homályosítsa el a mi gazdasági nehézségeink tuladdonképpeni okát, amely szerény nézetem szerint a gazdasági ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. világválságnak ránk való kihatása mellett elsősorban a trianoni békeszerződés kegyetlen rendelkezéseiben rejlik. Kiáltsuk tehát oda innen a magyar parlamentből minél többen az egész világnak, hogy Trianon tette tönkre elsősorban ezt a valamikor gazdag, virágzó és boldog országot, mert megfosztotta a normális gazdasági életnek úgyszólván minden lehetőségétől. Azt az ideális gazdasági egységet, amelyet a Kárpátoktól az Adriáig terjedő régi Magyarország képviselt, öt részre darabolták, a népek önrendelkezési jogának hazug és farizeusi ürügye alatt. Népek sorsa felett döntöttek Trianonban a népek megkérdezése nélkül. Csak egy egészen csekély, elenyésző kis területen engedtek teret a népakarat megnyilvánulásának és itt a népakarat majdnem egyhangúlag a régi kapcsolat fenntartása mellett döntött. A történelem számos példája bizonyítja, hogy sem erőszak, sem egyes dinasztiák hatalmi érdeke nem volt képes a múltban tartósan összekapcsolni olyan területeket, amelyek gazdaságilag egymásra utalva nem voltak. Súlyosan tévednek azok is, akik azt hiszik, hogy a régi osztrák-magyar monarkiát kizárólag a Habsburgok hatalmi törekvései tarották össze évszázadokon át. Mert hiszen azok a területek, amelyek a régi monarkiát alkották, gazdaságilag egymásra voltak utalva és egymásra vannak utalva még ma is. Én nekem az a meggyőződésem, hogy Közép-Európa súlyos gazdasági válságának megoldása el sem képzelhető a nélkül, hogy ezek a területek ismét szorosabb gazdasági kapcsolatot ne jalkossanak. Csakhogy ennek a gazdasági együttműködésnek éppen a trianoni békeszerződés rendelkezései jelentik az akadályát és teszik azt úgyszólván lehetetlenné. A győzők természetszerűleg féltik erőszakkal szerzett birtotkállományukat és ezért egyrészt állig felfegyverkeznek, másrészt pedig gondosan őrködnek a felett, hogy a legyőzöttek velük szemben védtelenek legyenek. És mivel jól tudják, hogy a gazdasági megerősödés a legfőbb előfeltétele a politikai súlynak és hatalomnak is, mindent elkövetnek, hogy Magyarország, a «legyőzött» Magyarország gazdaságilag se tudjon talpraállni. A kölcsönös megértés és bizalom helyett tehát a bizalmatlanság és féltékenység uralkodik az utódállamok közt és csak természetes, hogy ilyen atmoszférában egészséges, tartós és szoros gazdasági együttműködés nem tud kiala kulni. Gazdasági válságunk legsúlyosabb jelensége kétségtelenül a terményárak katasztrofális áresésében és különösen abban a nagy diszparitásban rejlik, amely Magyarországon a termények ára és az iparcikkek ára közt fennáll. Ha ezt a jelenséget sikerülne kiküszöbölnünk, azt mondhatnók, hogy megoldottuk gazdasági válságunk legsúlyosabb problémáját. A kérdés csak az, hogy van-e lehetősége a probléma megoldásának. Meggyőződésem, hogy van. De keresni kell azokat a gazdasági kapcsolatokat, amelyek közelebb hoznak minket ennek a célnak az eléréséhez. Szomszédaink közül Románia és Jugoszlávia agrárállamok és ezért ebben a tekintetben nem igen jöhenek figyelembe. Csehország ipari állam ugyan, de tagja a kisentente-nak és azért vele állandó és sikeres gazdasági együttműködés alig képzelhető el. Marad tehát nyugati szomszédunk, a szintén ipari állam Ausztria. Ausztria mezőgazdasága még a legbelterjesebb növelés mellett sem lesz képes az ország lakosságának élelmiszerszükségletét kielégíteni