Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

*24 Az országgyűlés képviselőházának í test, amely engem is irányít, méltóztassék a másik részről szintén vállalni, és akár nyilvánosan, akár más úton méltóztassék tudomásomra hozni azokat a konkrét eseteket, amelyekben ilyen panaszokat emelni lehet. (Eckhardt Tibor: Mi történt a feljelentésekkel, amelyet ' én adtam át gróf Bethlen Istvánnak? Semani! — Friedrich István: Húszoldal volt! — Eckhardt Tibor: Egyetlen intézkedés sem történt! Kitüntették a főispánt! Széli Józsefet kitüntették! Ennyi történt! Nem komoly beszéd ez! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mi nem komoly beszéd?) Elnök: Csendet kérek! Pintér László képviselő urat illeti a szó. (Eckhardt Tibor: Ez nem> komoly beszéd, vagy van törvény, vagy nincs! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ha a képviselő úr másnak ad valamit, miért keresi rajtam?) Pintér László: T. Képviselőház! (Nagy zaj. — Eckhardt Tibor: A miniszterelnöknek adtam, de tessék, most átadom az ívet a miniszter úrnak is!) Elnök: Kérem Eckhardt képviselő urat, maradjon csendben! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: En azt mondottam, hogy amiről nekem tudomásom van, ott eljártam! — Friedrich István: Az ön miniszterelnöke tette zsebre!) Pintér képviselő úr, méltóztassék megkezdeni beszédét. (Friedrich István: Ez is benne maradt a su'blódban, mint a gazdasági programon! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter (Eckhardt Tiborhoz): Ezt senki sem írta alá! Ilyeneket ad! Méltóztassék aláírni! — Eckhardt Tibor alláirja és visszaadja az ívet.) Csendet kérek. Méltóztassék elkezdeni beszédét, Pintér képviselő úr. Pintér László: En már elkezdtem beszédemet, de .nem jutottam aihhoz, hogy meghallják. Elnök: Méltóztassék \ elkezdeni. (Fábián Béla: Remélem, az eredmény az lesz, hogy rágalmazás miatt Eckhardtot becsukják!) Csendet kérek, képviselő urak. A szó Pintér képviselő urat illeti. Pintér László: A parlamentnek és a közéletnek érdeke, hogy olyan atmoszféra keletkezzék ebben a Házban, amely alkalmas arra, hogy az ellenzék és a kormányzat azokat a, nehéz gazdasági kérdéseket, amelyek elénk tolulnak, együtt megoldják. Azt mondotta Eckhardt képviselőtársam, hogy Ivády földmivelésügyi miniszter úr mai beszéde nagyon alkalmas volt ennek az atmoszférának megteremtésére. Ne vegye rossz néven a t. képviselő úr, hogy én viszont azt mondom, hogy beszédének különösen a második része kevésbbé volt alkalmas ennek az atmoszférának létrehozására, előmozdítására. T. Ház! Két kérdéssel foglalkozott az előttem szóló két képviselő úr. Az egyik kérdés a nyugdíj tervezet, a másik kérdés a rend dolga. Nagyon örülök, hogy éppen a túloldalról Eckhardt t. barátom a nyugdíjkérdiés tekintetében egy teljesen korrekt és helyes álláspontot bontott ki itt a Ház előtt, mert éppen ez az a, kérdés, amellyel széles rétegek között az országban a legf éktelen ebb izgatást követik el. (Büchler József: A kormány.izgat vele!) Kedves képviselő úr, nem a kormány izgat. (Fábián Béla: A tisztviselők megkapják a jutalmat azért, mert tíz évig olyan szépen kiszolgálták magukat!) Teljesen téved, ellenzéki oldalról izgatnak a nyugdíjak ellen. Teljesen helytelen álláspont, hogy a régi és az új nyugdíjasok között meg kell szüntetni a ma fennálló diszparitást és az is helyes álláspont, hogy csak a legvégső szükség esetén lehet hozzányúlni a , ülése 1931 december 2-án, szerdán. nyugdíjakhoz. Ez esetben is felfelé progreszsziv alapon, a létminimum szemmeltartásával. Ezt a kérdést, amelyet itt felvetettek, nagyon is ősze lehet kötni a rend kérdésével. Miíotay István ma egy vezércikkben, nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy nem azok a szájaló és kiabáló t forradalmárok, akik egy pincében megbeszélték a puccs-tervezetet, veszedelmesek, hanem veszedelmes az a sok ezer és ezer munka nélkül álló intellektuel, aki évek után még ma sem tudja, hogy hol nyílik számára elhelyezkedési lehetőség. Már pedig azzal, hogy egy-két mammutfizetésű egyén nyugdíját, illetve jövedelmét lefokozzuk, ez a kérdés megoldva nincs. Igenis, várunk egy átfogó, egy generális intézkedést, amely a kettős javadalmak és nyugdíjak kérdését az egész vonalon megoldja, mert csak akkor várhatjuk mi, hogy többezer állás szabadul fel és kínálkozik elhelyezkedési lehetőségül azoknak, akik ma kenyér nélkül állanak. (Friedrich István: Nem mi kezdeményeztük a nyugdíjak leszállítását! — Fábián Béla: A Yégép. azt fogják mondani!) Éppen ezért ebben a kérdésben kettőnk között abszolúte semmiféle differencia nincs. Mi szintén ugyanezen az állásponton vagyunk, mint a túloldal és ha mindkét részről megtörténik az, hogy a kérdések objektíve bíráltainak el és mindkét fél iparkodik a maga részéről előmozdítani a békés és objektív atmoszférát, akkor előbbre is fogunk jutni e kérdések megoldásánál. En az elnök úr napirendi javaslatát fogadom el. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Miután az elnöki napirendi javaslattal ellenkező indítvány írásban be nem adatott, az elnöki napirendi javaslatot elfogadottnak jelentem ki. (Zaj \a baloldalon.) Most pedig áttérünk az interpellációkra. Sorrend szerint az első Hegymegi Kiss Pál interpellációj földmivelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa)'. «Interpelláció a földmivelésügyi miniszter úrhoz: Van-e tudomása a miniszter úrnak a.rról, hogy megalakítottak egy cseh és egy román kartellszindikátust, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Mojzes János: Fél fizetés, fél hang! — Derültség.) melyek onnan kizárólag hozhatnak be tűzifát egy budapesti érdekeltségen, vagy az ő képviseletükön keresztül? Nem eredményezi-e ez a tűzifa megdrágulását? — Hegymegi Kiss Pál s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A tűzifa-kairtell ügyében, amely most alakult meg, kívánok a földmivelésügyi miniszter úrhoz interpellációt intézni: tényeg úgy van-e, hogy a .mai fogyasztási és gazdasági válság közepette, amikor itt a Házban minden oldalról a kartellek ellen mennydörögtek, amikor a kormány is ígérte, hogy a gazdasági élet csökevényeit igyekszik a maga részéről lefaragni, akkor szép csendesen, sajnos, bizonyos fokig a földmivelésügyi kormány támogatásával, napvilágot látott egy új alakulat, mely Magyarországnak külföldi tűzifával való ellátását szinte monopóliumszerűén kívánja a maga számára biztosítani? Az kétségtelen, hogy tüzelőanyag ellátás tekintetében a trianoni határok miatt külföldre szorulunk és körülbelül abból az évi szükségletből, amely 180.000 vágón tűzifát tesz ki, belföldi fatermeléssel tulajdon-