Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

122 Az országgyűlés képviselőházának arról, hogy úgy az igazságügyi kormány, mint az egész kormány pártatlanul és objektive megtorol minden 'bűncselekményt, bárki követte is el. (Eckhardt Tibor: A belügyminiszter is? — Möjzes János: A hajdumegyei főispán ellen is mindjárt tehetnénk feljelentést! — Zaj.) Azt is- kérdezte t. képviselőtársam, .mi van a választási bűncselekményekkel. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a kormány egyetlenegy esetben sem avatkozott bele a választási bűncselekmények megtorlása iránt indított eljárásiba, sőt éppen ellenkezőleg, általános utasítást adtam az ügyészségeknek, hogy ezekben az ügyekben a tényállást vizsgálják meg és képviseljék a vádat úgy, ahogy azt a törvény előírja. Arra kérem tehát Eckhardt Tibor t. képviselőtársamat, hogy úgy, ahogy már egy esetben felhívta figyelmemet ilyen választási bűncselekményre, méltóztassék minden konkrét esetet velem közölni, és kezeskedem róla, hogy ez ia kormány kímélet nélkül meg fogja torolni azokat ia cselekményeket, amelyek valódi büntetendő cselekményeknek minősülnek és bizonyulnak is be. Azt kérem a t. Háztól és az egész magyar közvéleménytől, ne méltóztassék elhinni azt, hogy ez a kormány hajlandó volna szemethunyni' bűncselekményekkel szemben. (Eckhardt Tibor: Tessék ia belügyminisztert megkérdezni, meg a^ főispánokat!) Ne méltóztassék t. képviselőtársamnak t megkülönböztetéseket keresni a kormány egyes tagjai között, mert a kormány egyesi tagjiai között nincs nézeteltérés abban, hogy erkölcsi, jogi és emberi kötelessége ia kormány minden egyes tagjának a maga tisztessége érdekében és <az ország erkölcsi reputációja érdekében is minden bűncselekményt kímélet nélkül a törvény szava, értelme és szigorúsága szerint megtorolni. (Eckhardt Tibor: Tele van az aktatáskám ilyen esetekkel!) Ezt a gyakorlatot követem és ezt fogja követni a kormány is minden körülmények között. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A napirendi indítványhoz szólásra következik? Petrovics György jegyző: Simon András! Simon András: T. Ház! Az elnök úr napirendi indítványát fogadom el. Ezt az álláspontomat megindokolni azért nem szükséges, mert at előttem szóló képviselőtársam idevonatkozóan egyáltalán nem nyilatkozott, feltételezem tehát ebből a nem-nyilatkozásból, hogy az elnöki napirendi indítvány ő is elfogadja^ Két kérdéssel foglalkozott előttem felszólalt t. képviselőtársam: az egyik a nyugdíjkérdés volt, illetőleg az __ azzal kapcsolatban tervbe vett rendezés; a másik pedig azoknak a visszaéléseknek, azoknak a puccsnak nevezett kísérleteknek ügye volt, amelyek a napokban merülték fel! En fordított sorrendben kívánom a magam t megjegyzéseit az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásához hozzáfűzni. Megállapítom itt, hogy most Eckhardt t. képviselőtársaim is igen nagv értéknek tartja a konszolidációt íontosabb értéknek tartja a sokat - ócsárolt, gúnyosan aposztrofált konszolidációt, mint akár a pénzügyi, alkar a gazdasági, akár a szociális^ nehézségek megoldását, mert mindennek a három alapvető kérdésnek úgyszólván előfeltételét képezi maga a jogrend, maga a konszolidáció. A t. képviselő úr nagyon jól tudhatja, hogy azt a bizonyos ócsárolt tíz éves uralmat megelőző időben igenigen sokat vétettek ez ellen az alapvető jogrend, konszolidáció ellen. (Eckhardt Tibor: Kicsoda?) Hogy kicsoda, t. képviselőtársam... 1. ülése 1931 december 2-án, szerdán. (Eckhardt Tibor: Rám ne célozzon!) A t. képviselőtársam — úgy látszik — a nélkül, hogy én céloztam volna reá, találva érzi magát. (Eckhardt Tibor: Engem aposztrofált!) En nem aposztrofáltam a t. képviselő urat, (Eckhardt Tibor: De igen, most aposztrofált! Ne merjen rám célozni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nem ez a módja az elintézésnek. Simon András: A képviselő úr pedig ne merjen fenyegetni, mert nem ijedek meg a fenyegetéstől. (Eckhardt Tibor: En magától pláne nem!) Elnök: Kérem, mindkét képviselő urat, ne méltóztassanak a személyeskedés terére vinni a vitát. (Eckhardt Tibor: Majd elintézem magával!) Eckhardt képviselő urat kérem, maradjon csendben. Simon András: En nem fogok személyeskedni. (Eckhardt Tibor: Ne aposztrofáljon!) Teljesen egyetértek a képviselő úrral abban a tekintetben — és ezt kívántam leszögezni — hogy igenis nagyon fontos a jogrend és nagyon fontos a konszolidáció. (Eckhardt Tibor: Kezdjék a Széli Józsefek és a Farkas Bélák! — Zaj.) Ha tehát ezt megállapítjuk, akkor helytelen dolog akár a múltban, akár a jelenben, akár bármikor a konszolidáció és a jogrend megvalósítását csekélységnek fogadni el, csekélységnek tüntetni fel és gúnyosan beszélni róla. (Eckhard Tibor: Tanuljanak Ivády Bélától! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Simon András: Ami mármost azt a kérdést illeti, hogy ezekkel a puccskísérletekkel a t. előttem szólott képviselőtársam, ha talán nem is akarva, de akarata ellenére is szinte összefüggésbe hozta egyes hatósági közegeknek vagy hatóságoknak visszaéléseit, e részben konkrétumot nem méltóztatott előadni. (Eckhardt Tibor: Vagy van törvény,^ vagy nincs! — Lázár Miklós: Holnap beszélek erről a műpuccsról! — Zaj.) A törvény akármilyen jó is, egymagában véve, sohasem biztosította a visszaélések megszüntetését és különösen preventiv hatása sohasem volt az, hogy a bűncselekmények már azáltal, hogy büntetőtörvények yannak, megszűnjenek. De nem is ez a kérdés lényege. A jogrend, a konszolidáció lényege • az, hogy ha egy országban előfordulnak egyes esetek és azokat tudomására hozzák az illetékes hatóságoknak, bekövetkezik-e akkor a megtorlás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Magyarországon hála Istennek, — ezt azt hiszem, pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk — amikor az illetékes fórumoknak, akár a kormányhatóságoknak, akár az ügyészségeknek tudomásukra hoztak egyes eseteket, bánmilyen téren, akár köztisztviselők, akár hatóságok, akár privát egyének által elkövetett visszaéléseket, az eljárás igenis mindig megindult (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ha volt kellő alap a megtorlásra, a cselekmény meg is toroíltatott. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Somogyi és Bacsó gyilkosai ma sincsenek megbüntetve, pedig: ki van nyomozva hogy kik voltak! — Eekhardt Tibor: 1926-bór sincs elintézve egy sem!) Ami a nyugdíjkérdést illeti, ebben teljesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársammal, bár rossz az a hasonlat, amely Angliára vagy Amerikára való hivatkozással hozatott elő, mert hiszen először is^ ezek^ az államok lényegesen más gazdasági és pénzügyi viszonyok között élnek (Fábián Béla;