Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. Azt a megállapítást tette, hogy az adott vi­szonyok között ezeknek a forgalmi korlátozá­soknak fenntartása indokolatlan és azt mondta, hogy csak a minisztériumi bürók hatalmi túl­tengése az oka e korlátozásoknak. Nem osztom ezt a felfogást. TTgy érzem, hogy éppen ezek­ben a nehéz időkben ha nem lett volna a föld­birtok-forgalom korlátozva, amikor úgyszólván babért lehet földet venni, úgy most kellett volna ilyeneket statuálnunk. Nem szabad te­hát feladnunk ezeket a korlátozásokat, amelyek stipulálva vannak a törvényekben, legfeljebb csak arról lehet szó, hogy enyhítsük ezeket a korlátozásokat, de anélkül, hogy azokat a nagy célokat, azokat a nagy nemzetvédelmi szempontokat, amelyek e kérdés megoldásához fűződnek, veszélyeztetnők. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Biztosíthatom egyébként is a t. Házat, hogy ezek a korlátozások nem. akadályai annak, hogy bárki is vásárolhasson vagy haszonbérbe ve­hessen földet, aki venni vagy bérelni akar. Megbízható, tisztességes, becsületes magyar ál­lampolgárnak a földmívelésügyi minisztérium és az egyes hatóságok mindenkor akadálytala­nul megadták az engedélyt, és csak egészen ki­vételes, krassz esetek azok, amelyekben jogosan és helyesen közbe kellett lépni és meg kellett akadályozni a vásárlást vagy a bérletet. (He­lyeslés.) Nem vagyok tehát hajlandó felelőssé­gem tudatában feladni ezeket az ingatlanfor­galmi korlátozásokat, de enyhíteni bizonyos vonatkozásban igenis erre hajlandó vagyok és hiszem, hogy ebben az irányban a törvényhozás elé is fogok annakidején megfelelő javaslattal járulhatni. Biedermann és Lázár igen t. képviselőtár­saim beszédeik során a termelő és értékesítő szövetkezetek kérdésével foglalkoztak. Megval­lom őszintén, hogy az adott nehéz viszonyok között magam is súlyt helyezek a termelő és értékesítő szövetkezetekre. TTgy érzem, ez is egyik nagy hibánk volt talán, hogy nem szer­veztük ^meg a múltban ezeket a termelő- és ér­tékesítő szövetkezeteket, és a magyar kisgazda­társadalom ma sokkal könnyebb helyzetben volna, ha ezek a termelő és értékesítő szövetke­zetei megvolnának, mert azt a hatalmas erőt, amely a szövetkezetekben rejlik, a maga javára értékesíthetné. (Erdélyi Aladár: A hortikul­túra akarta csinálni.) Természetes, hogy én nem az álszövetkezetekre gondolok, (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) hanem igenis a komoly, altruista gondolkodású és hivatásuk magaslatán álló szövetkezetekre. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Több t. képviselőtársam innen is, a túlsó ol­dalról is a mezőgazdasági munkanélküliség kérdésével is foglalkozott. Méltóztassanak meg­engedni, hogy erről a kérdésről is tájékoztassam a t. Házat. Az idei év tavaszán hivatali elő­döm Németország felé tett kísérletet olyan ér­telemben, hogy magyar mezőgazdasági munká­sokat vittünk ki Németországba. Ez a kísérlet igen jó eredményekkel járt és arra ösztönzött, hogy a német kormánnyal felvegyem a tár­gyalásokat, vájjon nem lehetne-e kimélyíteni e kapcsolatokat, vájjon nem lehetne-e mezőgazda­sági munkásainknak, akik, sajnos, mind többen és többen maradnak az országban munka nél­kül, munkalehetőséget teremteni. Örömmel jelenthetem a t. Háznak, hogy ezirányú tárgyalásaink a német kormánnyal sikerre vezettek és ép a napokban küldöm ki megbízottaimat a német kormányhoz olyan értelmű megállapodás kötése végett, hogy több ezer munkásunk mehessen ki a jövő gazdasági KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III, ülése 1931 december 2-án, szerdán. 113 évben februártól novemberig Németországba. Azzal tisztában vagyok t. Ház, hogy ezzel a jövő évi mezőgazdasági munkanélküliséget nem oldottam meg, de legalább is enyhítettem némileg. (Lázár Miklós: Telepítési akciót! — Peyer Károly: A hitbizományokat tessék par­celláztatni, akkor nem kell az embereknek ki­vándorolniuk! — Létay Ernő: Nagyon helyes, azt kellene megszüntetni! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Annak is megjön az ideje.) Azt hiszem, hogy ezekben körülbelül rátér­tem mindazokra a kérdésekre, amelyeket t. képviselőtársaim a vita során felemlítettek, beszédem tehát be is fejezem. Befejezem pedig azzal, hogy én ebbe a székbe, t. Ház, magam­mal hoztam a magyar rög és a magyar nép iránti szeretet és ragaszkodást. (Éljenzés jobbfelől. — Magyar Pál: Örömmel ismerjük el!) Magammal hoztam nemcsak abból a nagy szürke palotából, 'amely szemközt van velünk, amelyben a mezőgazdaság szolgálatában úgy­szólván egy emberéletet töltöttem el, hanem magammal hoztam, mert ezeket az érzéseket magamba szívtam már az édes 'anyatejjel is. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Biztosítom a t. Házat, hogy engem ezen a helyen tisztán és kizárólag ezek az érzések fognak irányítani, aminthogy ezek az érzések irányítottak 'akkor is, amikor laz illetékesek bizalma felém fordult és a magyar mezőgaz­daság szolgálatára a magam szerény képessé­geit újból felajánlottam, (Elénk helyeslés.) En hiszem és remélem, hogy ha elmúlnak felőlünk ezek a nehéz idők, rövid egy-két év alatt el fogjuk felejteni mindazokat a bajokat, azokat a keserveket, azokat a veszteségeket, .amelyek bennünket értek. Ehhez azonban t. Ház, erős hit, erős bizalom, erős kitartás, igényeinknek mérhetetlen lefokozása szükséges, ehhez lelkes és odaadó munka kell. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) Es ha ezt el akarjuk érni, nem szabad megengednünk, hogy erőt vegyen a lelkeken az a defetismus, amelynek napjaink­ban tanúi vagyunk. Végezetül tehát azt kiál­tom erről a helyről a magyar gazdatársada­lomnak, kicsinynek és nagynak egyaránt, amivel a mi nagy Madáohunk végezte az Em­ber tragédiáját: ember küzdj és bízva bízzál. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps' a jobb­oldalon, középen és a báloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. — Magyar Pál: Ebből lát­hatják, hogy nem minden áron ellenzékieske­dünk.) Elnök: Szólásra következik? (Lázár Mik­lós: Végre egy okos, becsületes Programm! — Friedrich István: Most már a miniszterelnök úr is beszéljen,«hadd lássuk mi van! Halljuk a miniszterelnök urat! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon. — Friedrich István: Már há­rom hónap óta várjuk!) Petrovics György jegyző: Brogli József. (Folytonos zaj.) Elnök: Brogli képviselő urat illeti a szó. Brogli József: T. Ház! Amikor a nemzeti lét vagy nemlét kérdéséről vitatkozik a Ház, szomorúan kell megállapítanunk, hogy a nem­zet betegágya körül lévő orvosok ... (Zaj.) _ Elnök: Csendet kérek képviselő urak min­den oldalon. Brogli József: ... amikor megállapították a betegséget, megkeresték a kór okozóit, nem azután az orvosság után kutatnak, amellyel a nagybeteget minél előbb lábraállíthatják, ha­nem a kórokozót tanulmányozzák. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom