Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ü lévő. Egyesült Fabehozatali Et. feladata a Ro­mániából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Ausztriából behozandó tűzifa szétosztása a ma­gyar kormány ellenőrzése mellett. Arra való figyelemmel, bogy a részvénytársaság a cseh­szlovák érdekeltséggel a szerződést már meg­kötötte, a Komániával való megállapodás pe­dig már csak napok kérdése, megkeresem a t. kir. Törvényszéket, hogy a cég bejegyzésének a kért cégszöveggel való eszközlése iránt köz­érdekből méltóztassék sürgősen intézkedni, hangsúlyozva azt, hogy a részvénytársaság a földmívelésügyi és a kereskedelmi miniszter által delegált ellenőrzőbizottság ellenőrzése mellett működik és a részvénytársaságnak a működését mielőbb meg kellene kezdenie. Budapest, 1931 október 9. A miniszter ren­deletéből^ Papp s. k. min. tanácsos.» Itt három kérdés vetődik fel", t. Képviselő­ház, Először: Kicsoda és micsoda ez az Egye­sült Fabehozatali Rt. alakulóban, amely ilyen valóban hatásos állami támogatásban részesül? (Mojzes János: Ki az a zseniális fiatalember?) Másodszor: van-e törvényes joga a földmíve­lésügyi és kereskedelmügyi miniszter uraknak ahhoz, hogy az egyik legfontosabb közszükség­leti cikk, a tűzifa tekintetében állami kontroll alatt — mondjuk — monopóliumszervet létesít­senek? Es végül: mi az a rejtélyes ellenőrző bizottság, amelyről itt szó esik, hogyan jön az életre és ki fogja ebben a bizottságban a fo­gyasztókat képviselni? T. Képviselőház! Az első kérdésre, hogy kicsoda és micsoda ez a részvénytársaság, kü­lönböző és lekontrollált adatok alapján a kö­vetkezőket közölhetem'a t. Házzal: Minden ma­gyarországi részvénytársaságnál, minden ala­kulatnál, amelynél számítanak állami közre­működésre, három tényező kell. Kell egy ötlet­termelő,, — a pesti zsargon ezt éceszgébernek mondja — kell valaki, akinek jó összekötteté­sei vannak, egy előkelő úr, és kell végül egy pénzember. Ez már olyan szabály, mint akár a drámában a hely, idő és cselekmény hármas egysége. Ennek így kell lenni, különben ered­ményes üzleteket csinálni Magyarországon nem lehet. Nos, az első pont, a kezdeményező, a spiri­tusz rektor egy zseniális fiatalember: Rott­mann Dezső úr. Van némi múltja ebben a szakmában; 23 esztendős és már vezérigazga­tója a Magyar Altalános Fatermelő Rt.-nak. Azt méltóztatnának kérdezni, hogy hol van ez? Sehol,-mert a zseniális vezetés alatt álló társa­ság a legrövidebb időn belül súlyos vesztesé­gek hátrahagyásával megbukott. 1927-ben sza­nálja angol tőkével a Suvrits-Fetrovits Rt.-ot, a szanálás után azonban a vállalat fizetés­képtelen lesz. 1929-ben megalakítja a Tűzifa Be­hozatali és Értékesítő Részvénytársaságot, amely óriási veszteségek után tönkremegy. Azt mondhatják az urak, hogy ez mind pech, a kereskedelmi és üzleti életben ez mind­előfordulhat, előfordulhat ilyen sorozatosan is. De kérdem én, hogy ha ez pech, akkor viszont a másik oldalon ez lehet a megbízhatóságnak a legfőbb kelléke, amelynek alapján ez az úr a legkompetensebb és ^legalkalmasabb arra, hogy Magyarország tűzifaellátásában döntő szerepe legyen? Ez a zseniális fiatalember az, akire a kereskedelmügyi és földmívlésügyi mi­niszter uraknak szükségük van ahhoz, hogy va­lamilyen tervet létrehozzanak és rajta keresz­tül megvalósítsanak? Nem gondolják az urak, hogyha ilyen fontos dologban — én ugyan az egész tervet a limine elvetendőnek, ehitasítan­dónak tartom —, bármiféle ilyen gondolat fél­tése 1931 november 26-án, csütörtökön. :v "merül, aikkor nem kellene-e igen alaposan meg­nézni, kik azok, akik-itt kezdeményezőkként sü­rögnek-forognak, bejáratosak az illetékes hi­vatalokba és ilyen nyomatékos protekciós le­veleket kapnak ma, amikor ezernyi gátláson és akadályon keresztül kell vergődnie annak a vállalkozónak, termelőnek és kereskedőnek, aki mg akarja csinálni a maga igen szerény és legális üzleteit és minduntalan beleütközik a bürokrácia szövevényébe? A második tényező báró Bottlik István nyugalmazott államtitkár úr, felsőházi tag, a harmadik tényező dr. Forbáth Frigyes úr, a Magyar-Cseh Ipar Bank alelnöke. A befizetett részvénytőke állítólag 150.000 pengő, a kon­trollált adatok szerint alig 50.000 pengő. A mi­• nimális forgalom egy ilyen részvénytársaság­nál, amelynek privilégiuma van az egész ma­gyar tűzifaimport szétosztására, legalább 60.000 vágón, s ugyanezen monopólium köréből kiindult, 20 pengős vagónonkénti felárat véve csupán alapiul és nem azt a nagy latens nye­reséglehetőséget, amely a verseny kikapcsolása folytán előálló szabad áramlásban nyilvánul meg, 1,200.000 pengő. Szeretnék látni Magyaror­szágon egy olyan részvénytársaságot, amely­nek módja van, a lerongyolódásnak, a szegény­ségnek, a nélkülözésnek ebben a katasztrofális korszakában alaptőkéjének tízszeresét évente biztosított nyereségképpen megkapni. (Weltner Jakab: Szegény emberek tűzifájáról van szó, ott megkeresik majd!) Igen t. Képviselőház! Nézzük meg egy pil­lanatra, miként alakult a múltban Magyaror­szág tűzifaellátása. Két tényező van itt; az egyik a belföldi termelés, a másik a román, cseh és jugoszlav-import. Belföldi termelés alatt értendők a nagy uradalmak, a nagy hit­bizományok, az erdőkincstár és az egyházi birtokok. Csupa olyan tényező, amelyet nem lehet éppen a leggyengébb materiális bázison állónak tekinteni, s amely tényezők érdekében a vámvédelemnek olyan szuperlativusza nyil­vánult meg az utóbbi időben, amelyet igen súlyosan érzett meg azután az egész magyar fogyasztás. A vámvédelem, a belföldi termelés védelme, ahogy mondani szokás, 1930. novem­berében 20%-os fuvardíj engedmény a bel­földi fára, ugyanakkor 30%-os fuvardíj emelés a külföldi fára. 1931. január 1-ével 50 arany­. koronás tíztonnánkénti harci vám, — hangsú­lyozom, hogy harci vám, — amely életbelép, s mi sem természetesebb, minthogy ezeknek a harci vámoknak hatása alatt alakulnak azután ki olyan helyzetek, amelyek vámháborúkba torkolnak bele. De mindenképpen megállapít­ható az, hogy ez azután igazán elég hathatós védelem. De nem csodálkozhatunk rajta, ha meggondoljuk, hogy kik azok, akik nálunk Magyarországon ma erdőbirtokosok és fater­melők. (Buchinger Manó: Ügy van!) 1931 nya­rán megkezdődnek a románokkal a kereske­delmi tárgyalások és ezek folyamán az 50 aranykoronás vám redukáltatik 35 arany­koronára. Később megkezdődnek Lillafüreden a kereskedelmi tárgyalások a csehekkel. Ezek a tárgyalások megakadnak. A magyar érde­keltség ragaszkodik a minél magasabb vám­hoz, a cseh érdekeltség követeli a vám csök­kentését, ha nem az eltörlését. Megakad a dolog. Erre megjelenik mint mentőangyal Rottmann Dezső. Megjelenik és^ megoldja r a gordiusi csomót. Valljuk be, egészen zseniáli­san. (Zaj balfelöl.) A magyar érdekeltséget megnyugtatja: «Ne forszírozzátok ezt a vám­védelmet, nyugodjatok bele a vámleszállí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom