Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

98 Az országgyűlés képviselőházának 31 tások, hogy az ember nem mehet el szó nélkül I mellettük. Ha nem azon a vidéken volnék képviselő, ahol valamikor a legveszedelmesebb darázsfészek volt: Csepelen, akkor talán ma nem is tettem volna napirend előtt szóvá azt, amit itt elmondandó vagyok. Bizonyára valamenynyien méltóztatnak tudni azt, hogy a csepeli gyár, amely valamikor 40—50, sőt 60.000 embernek adott kenyeret, erősen redukált létszámmal az utóbbi időkig is dolgozott. (Pakots József: Le akar állani egészen!) Nem hogy le akar állani, hanem teljesen leállt Az utolsó csoport munkását, 2000 főnyi munkását és hivatalnokát elbocsátotta. (Pakots József: Rettenetes! Hová jutunk?) Innen, Csepelről indult ki annakidején a felfordulás. Nekem, aki ott vagyok azokban a községekben és látom azokat az embereket, akik ma vérbenforgó szemmel járnak és mindenkit, aki náluk — legalább is az ő elképzelésük szerint — valamivel jobb módban van, izzó módon gyűlölnek, kötelességem, hogy szót emeljek ezeknek.az elbocsátott embereknek érdekében és kérnem kell a kormányt arra, hogy azt a programmot, amelyet valamilyen formában tudomásunkra adott, amelyben munkát ígért, amelyben azt ígérte, hogy a közelgő télen itt éhező ember nem lesz, végre t

váltsa be. (Kun Béla: Kolbászt is ígértek Békéscsabán!) Nagyon kérem a miniszterelnök urat, hogy azt a programmot, amelyet legalább rövid időre megnyugtatólag vehetünk tudomásul az éhezőket illetőleg, hogy munkát adnak az éhezőknek és munkanélkülieknek, tessék .a legsürgősebben beváltani,' mert az a Programm, hogy az éhezőknek és fázóknak nyilvános konyhákat fognak adni, ahova elmehetnek ingyen levesre, ahová elmehetnek melegedni: ez a Programm nem Programm. Nekünk nem az kell, hogy az éhező embereknek könyöradományokat adjanak. Adjanak munkát, (Pakots József: Termelő munkát!) amelynek béréből 'a munkás a maga levesét a szerint szerezze meg, ahogyan neki tetszik, de az önérzetétől ne fosszuk meg. Tiszteletreméltó ez a kenyérnélkülieket támogató karácsonyelőtti segítőakció, de végre lássuk már egyszer, tessék elkezdeni. (Feniczy Ignác: Megindult! — Kun Béla: Álláshalmozókkal tömték tele a 33-as bizottságot! — Esztergályos János: Az egyes községek három étkeztetési jegyet kapnak ebből az akcióból! Ez az a nagy segítség!) A belvárost elárasztják a koldusok, erre a kereskedők a főkapitányhoz mennek és segítséget ^kérnek tőle. Azt mondják, a belváros előkelő üzletei előtt a koldus nem jó reklám. ^Valóban így van t. képviselőtársaim, a gyémánt- és ékszerüzletek előtt a kolduló ember valóban nem jó reklám, de ennek nem az a módja, hogy onnan ki kell űzni a koldulót a perifériákra. Hova menjen koldulni? A perifériákra, ahol mindenki koldus? És még egyre akarok rámutatni. Rá akarok mutatni arra, hogy a vidéken élő, sokkal nagyobb nyomorban lévő koldusok, napszámosok és földmunkások ma hiába fordulnak bárhova, segítséget sehonnan sem kapnak. (Feniczy Ignác: Ez nem áll!) Azt méltóztatik mondani t. képviselőtársam, hogy ez nem áll. Ezzel szemben rá akarok mutatni arra, hogy a befolyt inségadóból egyes vármegyék 8000 pengőt szoktak kapni az utóbbi időben. Százezer pengő befolyt inségadóból 8000 pengőt visszaadni, ez mégis csak kevés. (Kun Béla: Hová teszi a szükségadóból befolyt összegeket a kormány? Azok a szőlőmunkások, akik azért dolgoztak, hogy felesben kaptak termést, most, . ütése 1931 december £-án, szerdán. hogy megkapták a termést, ebből nem fűthetnek, nem ruházkodhatnak és nem ehetnek. Ezek áz elhagyott emberek iazok, akik hozzánk, képviselőkhöz segítségért kiáltanak, hogy adjunk nekik munkaalkalmat. Én arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy adjanak munkaalkalmat a vidéken, adjanak munkaalkalmat azoknak az embereknek akik szerszámaikat hovatovább az úriemberekre, a nadrágos emberekre fogják emelni, a helyett, hogy a földbe nyomnák azt a kaszát, vagy kapát. És még^ egyre kell rámutatnom. Itt Budapesten 30 éven aluli diplomás kenyérnélküli ember 5000 fut. Főiskolát végzett 30 éven aluli diplomával rendelkező ember 5000 van, tele izommal, akaraterővel, tele munkaerővel é« nem tud elhelyezkedni. Mi lesz ezekből? Ezek lesznek azok az emberek, akik az éhségtől vezetve kaphatók lesznek minden felfordulásra. Én arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ha tényleg van neki programmja, most tessék idejönni vele, tessék megmutatni, hogy ezeken a szegény éhezőkön tud segíteni és akkor elhisszük, hogy van programmja. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti. Következik az együttesen tárgyalt két jelentés vitájának folytatása. (írom. 17., 62. és 9., 16. sz.) Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Holitscher Károly! Holitscher Károly: T. Ház! Midőn nemcsak Magyarország, hanem az egész világ' benne van egy nagy gazdasági válság közepében, azt hiszem, legjobban akkor teljesítjük kötelességünket és az ország vitális érdekeit akkor szolgáljuk legjobban, ha elsősorban gazdasági kérdések megoldásával foglalkozunk, mert az én szent meggyőződésem az, hogy minden pártellentétet, minden különbséget félre kell tenni akkor, amidőn ezeknek a gazdasági problémáknak megoldása előtt állunk. Igen t. Ház! A mélyen t. túloldalról azok a t. : képviselőtársaim, akik szintén ebben az irányban haladtak és akik szintén főleg gazdasági problémákat vetettek fel, elsősorban a múlt kormány gazdasági politikáját, gazdasági gesztióját vették kritika alá. (Egy hang bal felől: Jogosan!) Ha elismerem, — és objektív akarok lenni — hogy voltak a múlt kormány gazdasági politikájában olyan kérdések s olyan tények, amelyeket jogos kritika alá vonni kellett s lehetett is, (Br. Kray István: Ügy van!) másrészt teljes objektivitással meg kell állapítanunk s el kell ismernünk azt, hogy azzal, hogy mi a multakat kritizáljuk, — most, amikor sokkal könnyebb kritikát gyakorolni, miután láttuk az esetleges hibákat — anélkül, hogy rámutatnánk arra, hogy miként kellene nemcsak a múltban, hanem a jövőre is programmot kidolgozni, miképpen kellene főleg a magyar mezőgazdaságot irányítani, nem teljesen objektíve járunk el. Arra, hogy én tisztán gazdasági kérdésekkel akarok foglalkozni, azonkívül, hogy a mai viszonyok között a ma kenyérét, a mai megélhetést tartom legfontosabbnak, vezet továbbá még az előttünk fekvő miniszterelnöki jelentésnek 8. pontja, mely a búzaár fenntartására vonatkozó eddigi intézkedéseknek hatályon kívül helyezését helyezi kilátásba. Ha a magam részéről elismerem, hogy a bolettának elparentálása a mai viszonyok között indokolt és plauzibilis, másrészt nagy aggodalommal tölt el a kormányjelentés e soraiból kitetsző az az eshetőség, hogy a kormány