Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-22
222 Az országgyűlés képviselőházának 22. ülése 1931 november 17-én, kedden. vezetek nem jótékonysági egyesületek, hanem politikaiak. Ebben a tekintetben sokrészben igazat adok az előttem felszólalónak, azonban azt az egyet nem lehet tagadni, hogy a szakszervezetek részint ' kulturális, részint pedig szociális tevékenységet fejtenek ki és roppant sok áldozatot hoztak. Ezt az egyet nem lehet tagadni. A kormány végignézte és végigvizsgálta anindazokat ta tételeket, amelyeket a szakszervezetek eddig erre a célra fordítottak, és konstatáltuk, hogy milliókat fordítottak erre a célra. Az egészen evidens, hogy ez teljesen hu mánus cél volt, amit ők szolgáltak, hogy a munkanélkülieket segélyezzék mindaddig, amíg bírták. Jelenleg is, akármilyen testülettel állunk szemben, azt követeljük, hogy maga a testület is cselekedjék és maga a testület is hozzon áldozatokat, és amikor azt látjuk, hogy a testület nagy áldozatokat hozott, mi is hajlandók vagyunk, annyira amennyire lehet, segíteni. Az a pénz, ami a kezünkben van, Ínséges pénz. Ezt mi nagyon jól tudjuk és ebből az ínséges pénzből senki mást nem támogatunk, esak az Ínségeseket. (Élénk helyeslés.) Vigyázunk arra is, hogy visszaélés ne történjék és minden ínségest pártállásra való tekintet nélkül és tekintet nélkül mindenre a föld hátán, pártfogolni fogunk. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathazatal tárgyát nem képezheti. Bejelentem a t. Háznak, hogy Peyer Károly és Rassay Károly képviselő urak a házszabályok 14.3. §-ának a) pontja alapján személyes niegtámadtatás visszautasítása címén felszólalásra kértek tőlem engedélyt. A képviselő urak jelentkezését tudomásul veszem s & r felszólalásukat a napijrenldj letárgyalása utánra halasztóm. (Rassay Károly: Nincs sürgősség! Miért ne lehetne elmondani?) A házszabályok 143. §-a alapján azért határoztam így, mert a napirend előtti felszólalásokkal már eléggé igénybe vettük a Képviselőház idejét. A képviselő uraknak a házszabályok rendelkezéseinek megfelelően módjukban lesz a jelzett időpontban felszólalni. A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Az 1931/32. évi Hivatalos Statisztikai Munkatervre vonatkozó jelentést még a múlt kormány beterjesztette ia Ház elé. A Ház feloszlatása folytán ez a jelentés tárgyalás alá nem keirülhetett. Van szerencsém tehát ezt a jelentést* újból tisztelettel beterjeszteni és kérem. hogy azt a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottsághoz utasítani és azután tárgyalásra kitűzni méltóztassék. Elnök: A beterjesztett jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a miniszterelnök úr által kért bizotságokn&k adja ki. Kelemen Kornél képviselő úr, mint az, igazságügyi bizottság előadója kíván jelentést tenini. Kelemen Kornél előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni az igazságügyi bizottság jelentését Garai János által a Képviselőház sérelmére elkövetett becsületsértés vétségének megtorlása céljából a bűnvádi eljárás megindítására adandó felhatalmazás tárgyában. Tisztelettel kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja s szétosztatja. Annak napirendre tűzése iránt (később fogok a Háznak előterjesztést tenni. .. --- . . ~ . Következik a napirendünkön szereplő két tárgy együttes tárgyalásának folytatása. Szólásra következük Jánossy Gábor képviselő úr, akii beszédének elmondására utolsó ülésünkön halasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti. Jánossy Gábor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igénytelen felszólalásomnak ebiben a nehéz kérdésiben két olka van: egy tárgyi oka és egy személyes oka. Tárgyi oka az, hogy kötelességet vélek teljesíteni akkor, amikor a kérdéshez hozzászólóik. Azt gondolom, hogy minden törvényhozónak kötelessége a maga elgondolásával, a maga eszméivel, a maga törekvéseivel szóval és ^cselekedettel hozzájárulni ahhoz, hogy az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetéből kiibontakozzék. Személyeis okom pedig az, hogy a t. baloldal, különösen pedig a szélsőbaloldal vád alá helyezést emleget és követel, felelősségrevonásról beszél és a részemről igen nagy tiszteletben tartott magyar sajtó nagy része is előre beharangozta azt, hogy itt új szellem fog úrrá lenni a magyar közéletben, a magyar kormányzati politikában s hogy ez a kormány szaikít a régi kormány — hogy úgy mondjam — .rendszerével és új utakat kíván követni. (Zaj.) T. Képviselőház! Egy kis csendet vagyok bátor kérni. Megértem, hogy mindenkinek van valami mondanivalója, de idebent ebben a teremben megvan a szerény joga minden képviselőnek, hogy meghallgattassák. (Elénk helyeslés. — Halljuk! Halljuk!) En megmagyarázom, csak magamnaik, hogy erre a rendszerváltozásra, az új szellemre szükség van-e, vagy nincs sükség. Az igen t. miniszterelnök úr azt mondotta beíköszöntő 'beszédében, hogy ő a Bethlen-kormány ikülügyminisztere volt Ez tehát az jelentette és jelenti, hogy a Bethlenkormány^ kül- és belpolitifkáját osztotta. Ebiből tehát a józan ész törvényei szerint az következik, hogyha vállalkozott a miniszterelnökségre és a kormányalakításra, akkor ma is osztja azt a programmot, amelyet tegnap osztott úgy a ikül-, mint a belpolitikában. (Dinnyés Lajos: Elég baj!) Az csaik a t. képviselőtársam szempontjából lehet baj, de az ország szempontjából nagy szerencse. (Dinnyés Lajos: Az ország szempontjából is nagy baj! Tönkrement az ország!) Majd a történelem fogja megállapítani. Tíz év alatt a Bethlenkormány a romokon új életet teremtett. (Dinnyés Lajos: Frázis!) Ez nem frázis, mert hia frázis völnia, a képviselő úr nem volna itt, nem ülne itt, mert lehet, hogy az utcán agyonütötték volna. {Ügy van! jobbfelől.j A Bethlenkormány tíz év alatt (közbiztonságot, jogbiztonságot teremtett, helyreállította a törvény és a jog uralmát. Ha ezt nem hiszi el közbeszóló képviselőtársam nekem, egy szerinte elfogult egységesnárti képviselőnek^ akkor higyje el egy abszolút erkölcsi tekintélynek, Ravasz László püspök úrnak, a magyar közélet lángszavú, lánglelkű vezérének, az egyházi, a társadalmi és a tudományos élet lángszavú vezérének, aki azt mondja (olvassa): «Ez a tíz esztendő véghezvitte^ a nagyszerű művet, először közjogilag, azután politikailag. Ezt a munkát sohasem lehet letagadni vagy kicsinyleni, mert ez a legnagyobb magyar politikai alkotások közé tartozik.» Ezt mondja Ravasz László és remélem, tárgyilagos és elfogulatlan, mert nem politikus, hanem tudományos megállapításait a túlsó oldal is tiszteletben méltóztatik tartani (olvassa): «E hallgatag államművész, külföldi nemzetek
