Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

78 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. hogy a bányatársulatnak, a Dunagőahajózási Társulatnak magatartása után vajmi kevés eredménye lesz az ő felszólalásának. Ebben a küzdelemben, ebben a harcban ugyanis, amely a bányamunkásság részéről egy nagyobb darab kenyérért, emberhez méltó életért folyik, Brogli igen t. képviselőtársam — nézetem szerint helyesen — az első órákban felajánlotta szolgálatát a Dunagőzhajózási Társulatnak és kísérletet tett arra, hogy ez a harc minél hamarabb elsimuljon. A Dunagőzhajózási igazgatósága azonban mereven elzárkózott Brogli t. képviselőtársamnak segítséget nyújtó ajánlkozása elől és iparkodott a közhangulatba belevinni azt, hogy a bányamunkások harca nem kenyérharc, hanem a szociáldemokrata pártnak politikai harca és küzdelme. Ennek az ostoba közhírnek terjesztésével azt akarta elérni iá Dunagőzhajózási Társaság, hogy a közvélemény zúduljon fel a szerencsétlen bányamiunkásság ellen és ítélje el azt a küzdelmet, amelyet most folytat. A bányamunkásság eddigi magatartása az ellenkezőjét bizonyítja ennek: nem politikai harc ez, hanem kenyérharca annak a bányamunkásságnak, amelyet joggal a szegények legszegényebbjeinek lehet nevezni. Miután rövid az időm, csak távirati stílusban fogom elmondani, hogy mi történt. Az 1924. év előtti időben a bányamunkásság a bányavállalattól természetbeni járandóságot kapott: szenet, világítást, lakást és az élelmezési raktárból élelmet. Ezenfelül természetesen kaptak még néhány pengőt is, ami alig jöhetett számításba. 1924-ben a bányamunkásság arra törekedett, hogy megváltoztassa ezt a rabszolgarendszert, és sikerült is elérnie -hosszú tárgyalások révén, hogy megszűnt az élelemnek, a természetbeni járandóságnak kiutalása és áttértek a készpénzfizetésre. De annak ellenére, hogy így a készpénzfizetésre tértek át, megmaradt a lakásjárandóság: a bányamunkások fizetést és lakást kaptak, ezenkívül bizonyos mennviségű szénjárandóságot is. Ez az állapot egészen az elmúlt esztendőig tartott. Az elmúlt esztendőben — méltóztatnak talán emlékezni — a kormány az Államvasutak részére beszerzendő szén miatt tárgyalásba bocsátkozott a Duna-Gőzhajózási Társaság igazgatóságával és sikerült elérnie azt, hogy a Duna-Gőzhajózási Társaság 5%-ot engedett a pécsi szén árából az állam részére. Erre mit tett a Duna-Gőzhajózási Társaság? Amit a szállított szén árából az állam javára engednie kellett, azt levonásba hozta a munkásoknál, mégpedig a következő formában. Kimondotta, hogy ezentúl az összes bányamunkások ki vétel nélkül kötelesek a lakásért havi lakbért fizetni, és ma az a .helyzet, hogy azok a bányamunkások, akik annak idején kevés pénzbeli járandóságot kaptak, mert az volt az álláspont, hogy természetbeni lakást továbbra is kapnak és szenet is kapnak, most az elmúlt esztendőtől kezdve kötelesek havi 6—16 pengő lakbért fizetni. A világ legtermészetesebb dolga az, hogy ez semmi egyéb, mint egy új bérredukálás. Azok ellen a szerencsétlen bányamunkások ellen, akik életük kockáztatásával s mindig becsülettel és hűséggel robotolnak, a Duna-Gőzhajózási Társaság havonta 6 pengőtől egészen 16 pengőig menő bérredukciót követett el. De nem állt meg itt. Az elmúlt esztendőig a bányamunkások szabadon rendelkezhettek azzal a szénnel, amely részükre mint pénzbeli járandóság-pótlék volt kiutalva, az elmúlt esztendőben azonban a bányaigazgatóság megtiltotta a bányamunkásságnak, hogy azzal a szénnel, amely nekik fizetés gyanánt jár, szabadon rendelkezhessék és kijelentette, hogy mindazok a bányamunkások, akik a jövőben a szenet értékesíteni merik, egy esztendőre meg lesznek fosztva a szénjárandóságtól. En azt hiszem, hogy ennél nagyobb kíméletlenséget és ennél nagyobb lelketlenséget, mint amilyen a bányavállalatnak ebben a ténykedésében megnyilvánul, el sem lehet képzelni. Nagyon aktuális Károlyi Imre grófnak — könyvében történt — az a megállapítása, hogy az a kapitalizmus, amely a munkásait nem tudja eltartani, megérett arra, hogy elpusztuljon. Ha találó ez a megállapítása Károlyi Imre grófnak, akkor ezzel a bányavállalattal szemben találó. (Buchinger Manó: Még azt is megtiltják nekik, hogy panaszkodjanak! Nem szabad gyűlést tartaniok! — Büchler József: Tabódy úrnak szabad gyűlést tartani! Ő repülőgépen megy gyűlést tartani! — Buchinger Manó: Ilyen munkásoktól _ kívánnak hazafiságot és álcTozathozatalt! — Zaj. — Elnök csenget.) Igen t. Ház! Valószínű, hogy a viszonyokkal nem ismerős képviselő urak azt fogják mondani, hogy azok a lelketlen szocialista izgatók a bányainunká&ságot kevesebb termelésre ösztönzik és azért él ilyen gonosz és gyalázatos retorzióval a bányavállalat. Ha volnának ilyen, a helyzettel, a viszonyokkal nem ismerős képviselőtársaim, azoknak legyen szabad a következő adatokat felhoznom. (Jánossy Gábor: Felesleges, mert ilyen képviselő nincs! Ezt senki nem mondja!) Meg vagyok róla győződve, hogy, ha feltenném a kérdést Jánossy Gábor képviselőtársamhoz, vájjon tudja-e, hogy mennyit termelt egy vájár 1925-ben és mennyit termel ma, valószínűleg nem tudna rá válaszolni. (Jánossy Gábor: Ma kétszer annyit, mint akkor!) Helytelen! Jobb lett volna hall gatni. (Derültség.) Ha tehát volnának ilyen tájékozatlan képviselőtársaim, mint ahogy vannak, azok részére legyen szabad a következő néhány számot felsorolnom. 1925-ben egy vájár egy műszak alatt termelt 12 métermázsa és 93 kiló szenet; (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) ez a termelés 1928-ban felment 15 métermázsa 62 kilóra és 1930-ban 18 métermázsa és 40 kilóra. Nem áll tehát és nem igaz az, hogy a bányamunkások nem fejtik ki minden munkaképességüket és fizikai erejüket, hiszen méltóztatnak látni, hogy műszakonként körülbelül 7 métermázsával termel többet a bányamunkásság ma, mint 1925-ben. Kérdezem tehát: megengedhető-e állami szempontból, tűrhető-e az, hogy egy idegen vállalat, egy kapzsi, kíméletlen, lelketlen vállalat, amely az államtól óriási előnyöket élvez, ilyen mértékben szabadon és büntetenül sújtsa, éheztesse és koplaltassa munkásait? (Buchinger Manó: A belügyminiszter segít! Ök tarthatnak gyűlést! A magyar kormány segít! — Büchler József: A tőke nemzetközi! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Mióta valutahiány van, amióta külföldi szenet nem lehet olyan mértékben behozni, mint amilyen mértékben azelőtt behoztak, — és nagyon helyes, hogy nem lehet — azóta azt látjuk, hogy a szénbárók egyenesen diktálják a szénárakat. Már alkalmat találtak rá s fontosnak és szükségesnnek tartották, hogy a szénárat azon idő óta a legszegényebb nép rovására lényegesen emeljék. En ezt nem tartom megengedhetőnek s felszólalásomnak éppen az a célja, hogy a kormány haladéktalanul fogja le azokat a gonosz kezeket, amelyek eddig a bányamunkásságot ilyen kíméletlenül sújtották.