Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

48 Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1931 november 10-én

} kedden. viselő urak háziorvosai valószínűleg jobb helyzetben vannak, mint a többi orvosok — a lehető legnagyobb nyomorúsággal küzdenek, és nekünk nagyon vigyáznunk kell, hogy ez a nyomorúság esetleg etikai konzekvenciákat ne vonjon maga után. Az orvosok összkérdése, amelyet a t. Ház elé terjesztenek, az, hogy kérik a szabad orvosválasztást, "amennyiben «zokkal a körülményekkel, amelyekben ma vannak, tulajdonképpen sem a betegek, sem a munkaadók, sem az orvosok megelégedve nincsenek. Az az állapot, amely ma áll fenn, az orvosok exisztenciáját nem szolgálja, és ezért kérik ők a szabad orvosválasztást, ami tulajdonképpeni végcéljában megint az orvosi szabad praxisz visszaállítására konkludál. (Helyeslés.) Méltóztasék figyelembe venni azt, hogy Magyarországnak, csonka hazánknak kitűnő egyetemi, illusztris kiváló tanárai olyan orvosi generációt teremtenek, amely, ha a külföldön szívta volna is magába a tudományt, nem volna jobban kiképezve és nem volná értéke sebb elem, mint amilyen ma a mi orvosi gárdánk. Ügy van! Ügy van!) Az a -fiatal orvos azonban, aki kikerül az életbe, szomorúan tapasztalja azt, hogy nem tud elhelyezkedni, hogy őt tulajdonképpen nem értik meg és az ő nagy tudományát, amelyet magába vett, abszolúte nem értékelik, amennyiben az orvost tulajdonképpen csak egy harmadrendű személynek tekintik a betegsegélyezési intézményekben, hiszen ott tulajdonképpen az orvosnak van a legkevesebb szava. Ezért vagyok bátor mély tisztelettel kérni a népjóléti miniszter úr ő exellenciáját... (Bródy Ernő: Itt nincs «ő excellenciája», itt nincs címzés! — Buday Dezső: Nyelvbotiás

r volt! — Bródy Ernő: Ne címezgessük egymást! — Szilágyi Lajos: Ha csak ezen múlna a demokrácia! — Bródy Ernő: Nem ezen múlik, de az ilyen címezgetés felesleges és nem szokás itt a Házban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szalóky Navratil Dezső: Mindenesetre arra kérem a miniszter urat. hogy lenne olyan kegyes az Oti.-nak nagy és talán kissé túldimenzionált terjedelmét kisebbíteni. Ezzel távolról sem akarom azt mondani, hogy ma valami radikális eszközökkel az egész felboríttassék és visszaállíttassék momentán a régi munkásbetegsegély ző. Azt kell azonban kérnem az igen it. miniszter úrtól, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy ennek az intézménynek tengelyét mégis csak az orvosi kar képezi, nyújtson módot arra, hogy a magasabb vezetésben egy megfelelő orvos alkalmaztatnék... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szalóky Navratil Dezső:... aki talán megfelelő kapcsolattal — a magasabb vezetőségnél tudná méltányosan és helyesen előterjeszteni az orvosok kérelmét. (Szilágyi Lajos: Nincs meg ez a kapcsolat?) Nincs, mert éppen legutóbb, amikor annak a szoborműnek leleplezése volt, szomorúan konstatáltam, hogy a meghívón az egész seriesben csak a legvégén, per tangentem, említették az orvosokat, pedig azt hiszem, hogy ilyen alkalmakkor az orvosoknak egyenlő és ekvivalens helyük van a vezetőséggel. Mindenesetre kérném azt is, méltóztassék tudomásai venni, hogy én részemről a lehető legmesszebbmenőleg óhajtom az orvosi együttműködést minden vallási különbség nélkül, és kérném azt, hogy lehetőleg mentől jobban öszszehozva az orvosi rendet, egy megfelelő, helyes alakulatba tömörítsük, hogy megértsék az orvosi rend kérését, amely jelenleg a szabad orvosválasztásban kulminál. Erre vonatkozólag kérem a népjóléti miniszter úr szíves jóindulatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván nyilatkozni. (Zaj.) Csendet kérek. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi mi niszter: T. Ház! Ügy látom, hogy a hoir napra interpellációk vannak bejegyezve (Zuj. — Elnök csenget.) körülbelül ugyanebben a témában és ugyanebben a kérdésben. Nagyon jól tudom, hogy az idő roppantul kedvezőtlenül fejlődik az orvosi karra vonatkozólag, mert míg azelőtt az orvosi kar egyike volt a legtiszteltebb és vagyonilag is legtehetősebb nemzeti tényezőknek, addig a jelenlegi időkben többié már ezt az orvosoktól mondani nem lehet. Az a praxis, amely azelőtt megvolt, és amely biztosította azt, hogy az orvos és a gyógyszerész egyik legtiszteltebb tényezője legyen a társadalomnak, s ha lelkiismeretesen és hivatásszerűen. mindent elkövet a sajátmaga hatáskörében, akkor a társadalom iránta nagy hálával és elismeréssel van, ez a praxis most már megváltozott, és sok tekintetben nem képes a fiatalabb orvosi generáció azt a helyet elfoglalni, amely őt megilletné és amelynek alapján méltóképpen tudná fenntartani azt a tradíciót, amelyet elődjei fenntartottak. Egyik legfőbb oka ennek a roppant nagy változásnak az, hogy a jelenlegi körülmények között minden egyes hivatáskörben tapasztalható nagy elszaporodás következtében megnehezült az idők járása. A másik jelentős oka ennek a nagy n változásnak az, hogy a jelenlegi modern fejlődésben a társadalmi biztosítások, az osztálybiztosítások rendkívül kifejlődtek, ami az orvosi karra nagy hatással van. Méltóztatott említeni a biztosítás terén a szabad orvosválasztás kérdését. Ez a kérdés függ természetesen elsősorban magától az intézménytől és annak nézetétől, másodsorban pedig függ a felügyeleti hatóságtól, amely öszszeköttetésben van vele és ügyel arra, hogy ott ne történjenek olyan dolgok, amelyek fenn nem tarthatók. Bár az természetesen elsősorban financiális kérdés, mindazonáltal azt élénk figyelemmel kísérni, s miután nagyon jól tudom, hogy változtak a viszonyok, tehát segítségére akarok lenni feltétlenül a fiatalabb nemzedéknek és segíteni akarom abban, hogy el tudjon helyezkedni ezekben az állásokban. Ami azt a kérdést illeti, hogy a betegsegélyző intézetben legyen egy összekötő kapocs az orvosok és az intézet vezetősége között, nézetem szerint ez megvan jelenleg is, és az orvosi kar tisztes helyet foglal el a Társadalombiztosítóban. Jelenleg változások előtt állunk, amennyiben a szerződéseket meg kellett újítani az év befejezése előtt. En azon leszek, hogy az a tekintély, amellyel ők rendelkeznek benn a biztosítóintézetben, mindig növekedőben legyen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. Képviselőház! Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgyát nem képezheti. Bemutatom a t. Háznak^ az alberti-irsai választókerületben időközi választáson megválasztott Marton Béla képviselő úr megbízólevelét. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szép kis választás! — Esztergályos János: Zsifkovics-féle választás! — Büchler József: TJjra kineveztek egy képviselőt!) Csendet kérek, képviselő urak. Ha a választási eljárásnál sérelem történt, méltóztassanak illetékes helyen panasszal élni. (Folytonos zaj

t a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek. (Esztergályos Já%