Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-17

Az országgyűlés képviselőházának 17. ülése 1931 november 5-én, csütörtökön. 35 Nem múlik tehát jsem a kormányon, sem pedig a 33-as bizottságon, hogy ezt ne ter­jesszük be, de én, mint annak a bizottságnak előadója, csak abban az esetben terjeszhetem be, ha felhatalmazást kapok rá. (Friedrich István: Miért nem érvényesíti?) T. Képviselő­társam, a házszabályok értelmében az előadó­nak az a kötelessége, hogy a bizottság hatá­Tozata szerint járjon el, (Ügy van! a jobb­oldalon.) már pedig a 33-as bizottság egysé­gespárti - tagjai valamennyien kívánták, hogy a jelentést terjesszem be, ellenben leszavaz­tak. (Örffy Imre: A Felsőház is ott van!) Ha felhatalmazásom nincs rá, nem tehetem meg. (Zajos felkiáltások a bál- és a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, marad­janak csendben, őrizzék meg a nyugalmukat. Ehhez a kérdéshez, a házszabályokhoz való hozzászólás címén már több képviselő úr je­lentkezett és lesz alkalmuk a képviselő urak­, nak beszélni. {Helyeslés a jobb- és a balolda­lon. — Bródy Ernő: Kérjük a jelentést! Tit­kos irattal nem lehet dolgozni!) Temesváry Imre előadó: Ha a t. Kép­viselőház a 33-as bizottságot arra utasítja, hogy a jelentést terjessze be, azt, miután ké­szen van, bármelyik pillanatban beterjeszthe­tem. En odavittem a 33-as bizottság elé, ellen­ben a 33-as bizottság megtiltotta, hogy a je­lentést beterjesszem. (Bródy Ernő: Mit tiltott meg? — Büchler József: Nagyon jó! — Welt­ner Jakab: Mi az? Egy niemand! — Szeder Ferenc: Szóval megtiltotta! — Büchler Jó­zsef: 33-as diktatúra! — Gaal Gaston: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Mielőtt a határozatot kimondanám, megadom a szót azoknak a képviselő urak­nak, akik ehhez a kérdéshez a házszabályok­hoz való hozzászólás címén szólásjogot kér­tek. Ki az első? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! Először is azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a t. Házhoz, hogy ezt az ügyet igyekezzünk az ügy érde­kében nyugodtan, r higgadtan megoldani, amennyire egyáltalában lehet. (Jánossy Gá­bor: Hogyne lehetne! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet!) Arról van szó, hogy egy jelentésit fogunk tárgyalni, amely jelentés tárgyalásához, hogy az a tárgyalás megfelelő színvonalú legyen, a Képviselőháznak szüksége van az anteaktákra, szüksége van a 6-os bizottság jelentésének is­meretére. (Temesváry Imre előadó: Ez volt a mi nézetünk is!) szüksége lehet a öö _ as bizott­ság^ jelentésének ismeretére is. Mindenesetre elsősorban érdekel minket, érdekelt volna már a tegnapi nap folyamán is, a 6-os bi­zottság jelentése. (Szakács Andor: A 33-as bi­zottság jelentésére is szükségünk van!) Hogy a 33-as bizottság jelentése szükséges-e ennek az ügynek tárgyalásához, vagy nem, afelett lehetne vitatkozni; a 6-os bizottság jelentése mindenesetre szükséges.^ Azzal azonban tisztában kell lennünk, ha ezt az ügyet jogilag teljesen el akarjuk intézni, hogy felmerül az a kérdés, — sine ira et studio — hogy egy országos bizottságot utasíthat-e a Képviselőház, vagy pedig — és éne felé a nézet felé hajlok — az országos bizottságnak utasí­tást csak az országgyűlés adhat, és akkor ne­künk szükségünk van mindkét háznak határo­zatára, (Igaz! Ügy van!) mindkét háznak or­szágos határozattal kellene utasítania azt^ a bizottságot, hogy tegyen jelentést az ország­gyűlésnek! (Jánossy Gábor: A két Ház együtt! KÉPVISELŐHÁZI KAPLÖ. II. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy a bizottság jelentést tenni köteles, ezt be kellett volna venni annakidején a törvénybe. Sajnos, ez ebbe a törvénybe belevéve nincs, mert a tör­vényben az van, hogy «jelentést tehet». (Túri Béla: A minisztérium tesz jelentést! — Bródy Ernő: De itt van a jelentés, csak nem osztot­ták ki!) Azonkívül a bizottság tulajdonképpen csak véleményező bizottság volt, ezzel legyünk tisz­tában és ne akarjunk utólag nagyobb ügykört, nagyobb hatáskört biztosítani a 33-as bizott­ságnak, (Ügy van! jobbfelől.) mint amilyen hatásköre eddig is volt. Hiszen mi azon az ala­pon állottunk, hogy mindezek a kérdések nem a 33-as bizottság elé, hanem a parlament elé tartoznak. Nekünk tulajdonképpen csak anyagra van szükségünk, arra az^ anyagra, amelyet a 6-os bizottságnak a kormány rendel­kezésére bocsátott. Felvetem azt a kérdést, hogy az ügy érde­kében nem volna-e lehetséges olyan megoldás, hogy a 6-os bizottság jelentése, • amely ki van nyomatva, (Bródy Ernő: Osszák szét!) szét­osztassék a képviselők között.^ Azzal, hogy a képviselők közit azt szétosztanák, senkin sére­lem nem esnék, semmiféle bizottságig jogkörön, az országos bizottságon sem esnék sérelem, hi­szen ezt a szétosztást meg lehet csinálni. (Zaj.) minthogy parlamentáris nyomtatványról van szó és indokolt, hogy minden képviselő abba a helyzetbe kerüljön, hogy erre a vitára előké­szülhessen. (Bródy Ernő: Egy kinyomatott je­lentést megkapjon!) ' Ezt óhajtanám elérni, ha ennek módja volna és azt hiszem, hogy erre nézve sem a házszabályok nem tartalmaznak tiltó rendelke­zést, sem pedig a józan ész nem tartalmaz tiltó rendelkezést, mert a józan ész is azt kívánja, hogy mielőtt egy ügyben az országgyűlés, az országgyűlés képviselőháza, majd felsőháza is határozatot hoz, minden képviselőnek megadas­sák a lehetőség, — azoknak legalább, akik fog­lalkoznak a dolgokkal — hogy teljes alapos­sággal döntsön olyan kérdésben, amely kérdésre s amely kérdés tárgyalásának idejére elmond­hatjuk, hogyha valamikor kívánatos volt az, hogy mindenki nyugodt lelkiismerettel és be­látással határozhasson, ma különösen így van, mert ilyen súlyos viszonyok között, ilyen sú­lyos gazdasági helyzetben, ilyen fokoizott he­vültségű atmoszférában különösen kívánatos az, hogy mindenkinek mód adassék az igazság megismerésére. (Friedrich István: Talán ,egj miniszter mégis itt lehetne! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a kormány? — Kabók Lajos: Lemondott a kormány? — Zaj.) Arra kérném az, elnök urat, — mert hiszen a házszabályok kezelése tulajdonképpen az el­nök' úr hivatása — találjon módot arra, — azt hiszem, hogy a mód megvan rá — hogy ez a je­lentés kiosztassék a képviselők között és intéz­kedjék úgy, hogy a legközelebbi ülésre, amikor èzt a javaslatot tárgyaljuk, ezek a nyomtatvá­nyok a képviselők kezéhez jussanak. (Felkiál­tások a baloldalon: Még ma! Hiszen ki van nyomatva!) Nem szeretek lehetetlent kívánni. Azt tudom, hogy ki volt nyomatva, de nem tu­dom, hogy hány példányban nyomatták ki, mert hiszen lehet, hogy takarékoskodtak a nyomtatvánnyal. Ha nem volna elég példány­ban kinyomatva, holnaputánra ki lehet nyo­matni annyi példányban, amennyi szükséges. Ha készen van, akkor természetesen kívánatos, hogy a mai ülés folyamán kiosszák. (Friedrich István: A kormány nincs is itt!) Azért voltam bátor a házszabályokhoz felszólalni, mert ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom