Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-26
406 Az országgyűlés képviselőházának : Elnök: Csendet kérek! (Egy hang a jobboldalon: Ne zavarják a szónokot!) Reisinger Ferenc: Abban az egy kérdésben értettem egyet Biró Pál képviselőtársammal, hogy Fábián Béla képviselő úr közbeszólása következtében tisztázzuk a kérdést, hogy a magyar ipart exportképessé kell tenni. Ezt mondta Biró Pál képviselő úr, ebben igenis egyetértek vele és ez annak a magyarázata, hogy annakidején, amikor a vámtarifatörvényt tárgyalta a Képviselőház, kétségtelenül azon az állásponton voltam, hogy a magyar ipart bizonyos fokig meg kell védeni. Nem lehet ugyanis az, hogy máról-holnapra ezer meg ezer magyar munkás munkanélkülivé váljék az európai verseny következtében, mert ezeket a munkásokat nem lehet márólholnapra elhelyezni a mezőgazdaságban sem és ezek a munkások pusztulásra volnának ítélve. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen ez a gondolat adja meg tehát annak a magyarázatát, hogy annakidején a szociáldemokratapárt a vámtarifa egyes intézkedéseit talán rokonszenvesen fogadta. Meg kellett védenünk a magyar ipari munkásságot. (Jánossy Gábor: A mezőgazdaságot meg agyoncsapták vele.) Szóvá kell tennem azonban rövid időm ellenére is, hogy ebben a tekintetben a kormány azután a legsúlyosabb visszaélést követte el (Jánossy Gábor: Na, na!), mert a védett ipart nem ellenőrizte s a védett ipar szabadon garázdálkodott ebben az országban, A Lomnici csúcs magasságáig nőttek egyes ipari nagyüzemek igazgatóinak és igazgatósági tagjainak fizetései. (Gáspárdy Elemér: Ez igaz!) Hallatlanul nagy összegeket vágtak zsebre az ipari nagyüzemek tulajdonosai ez alatt az idő alatt, amíg a magyar állam törvénnyel védte Őket a behozatal ellen- Azonkívül kartellbe tömörültek (Kálmán István: Ügy van!), amelynek segítségével a védett ipar kiszipolyozta a magyar fogyasztóközönséget. (Jánossy Gábor: TTgy van!) Ami azután a legutálatosabb ebben a kérdésben és legnemzetellenesebb cselekménye ennek az állam által védett iparnak az, hogy a dolgozó munkásrétegeket valósággal kolduskenyéren tartotta, valósággal alamizsna-filléren etette, amire a legtipikusabb példát azután éppen a Biró Pál képviselő úr birodalma, a Rimamurányi-Salgótarjáni R. T. ózdi telepe produkálta. (Büchler József: Ott a legkizsákmányoltabbak a munkások, és a legjobban el vannak nyomva!) T. Képviselőház! En az ipar védelmét a magam részéről megfelelőnek tartottam bizonyos szempontig, azonban az iparvédelmet olyan értelemben elképzelni, hogy az egész országot adófizetőjévé tegyék ennek a társaságnak, amely azután még az óriási nagy hasznot produkáló munkásság mindennapi kenyeréről sem gondoskodik, ezt én a magam részéről nem tarthatom olyan hazafias cselekménynek, mint ahogyan azt Biró Pál t. képviselőtársam szeretné itt az ország színe előtt elhitetni. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlékeznem arról az állandóan felröppenő hírről is, hogy a M. Kir. Diósgyőri Vas- és Acélgyárat a kormány suba alatt áruba bocsátotta. Nem tudom, mennyi igaz ebből a híriből. Hallottam cáfolatokat illetékes és nem illetékes helyről, (Jánossy Gábor: Sem suba alatt, sem nyíltan nem árulja!) de úgy vagyok ezekkel a cáfolatokkal, akár illetékesek, akár nem illetékesek szájából hangzanak, hogy minél jobban cáfolnak valamit, annál 4obban hiszem, mert ha az ?. ülése 1931 november 24-én, kedden. utóbbi időben ilyen hírek röppentek fel, akkor mindig hallottunk cáfolatokat és a végén nagy isziamorúiságunikna igazakká váltak azok a cáfolt hírek. Nagyon meg vagyok tehát ijedve ennek a hírnek felvetődésénél és innen vagyok kénytelen a miniszterelnök urat erre figyelmeztetni. Nagyon örülök, hogy a miniszterelnök úr itt van éppen ennek a kérdésnek elmondásánál. Métóztatik-e tudni, igen t. miniszterelnök úr, hogy Magyarország legínségesebb területe ezidőszerint Borsod vármegye, Zemplén vármegye, Abauj-Torna vármegye, (Gáspárdy Elemér: Heves vármegye! — Meskó Zoltán: Pest vármegye déli része!) tehát Csonka-Magyarországnak ez a megmaradt felső csücskei Ennek az Ínséges vidéknek a központja Miskolc és a diósgyőri vasgyár. T. miniszterelnök úr, méltóztassék tudomásul venni, hogy Miskolc városa, amely cirka 65.000 lakost számlál, régi időktől fogva egy igen nagy élelmezési területet, Hinterland-ot — hogy így fejezzem ki magam — talált a diósgyőri vasgyárban, ahol 5—6000 főnyi munkás dolgozott és ez a nagy tömeg Miskolc városában költötte el a pénzét, a keresetét. Most, t. miniszterelnök úr, az a hír járja, hogy a Rimamurányi-Salgótarjáni Művek volnának a vevők a Diósgyőri Vas- és Acélgyárra. Ennek a diósgyőri gyárnak vannak olyan berendezései, amelyek Magyarországon egyedülállóak, vannak olyan berendezései, amelyek még Európában is egyedülállóak; egészen modern részei vannak a gyárnak. Vannak elavult részel, túlnyomó na^v része elavult, ez kétségtelen, úgy hogy rekonstrukcióra szorulna a gyár. A Rimamurányinak tehát az a terve, hogy megveszi a Diósgyőri Vasgyárat s akkor azokat a ^berendezéseket, amelyek egyedülállóak és modernek, áttelepíti az ózdi vasgyár üzemébe, a. többit pedig 1 , ami Diósgyőrben marad, be fogja szüntetni Ez a rémhír izgatja — nem tudom, hogy rémhír-e. vagy pedig valóság... Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. Reisinger Ferenc: Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Reisinger Ferenc: Nem tudom, hogy rémhír-e vagy pedig valóság-e ez a hír, de mindenesetre Miskolcnak Diósgyőrrel együtt körülbelül 90.000 főből álló lakosságát nagyon izgatja ez a kérdés, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre : Joggal!) Méltóztassék ezt a miniszterelnök úr megvizsgálni, méltóztassék utánanézni ennek a dplognak s alkalomadtán megnyugtató kijelentéseket tenni, mert amint az előbb mondottam, ha Diósgyőrben a vasgyár munkásainak 5000 családfenntartóból álló tömege feloszlik és el lesz bocsátva a szélrózsa minden irányába, akkor igen veszélyes helyzet fog kialakulni azon a vidéken. Ott lesz egy cirka 90.000 lakossal bíró terület munka nélkül és kereset nélkül, munka és kereset nélkül lesznek olyan emberek tömegei, akik már egy kicsit tovább látnak az orruknál, olyan emberek tömegei, akik már át tudják látni, át tudják érezni ezeket a kartellmanipulációkat és merényleteket, s akkor nem kétséges, hogy az Ínséges vidéknek kellő közepén, amely vidékről^ szintén leszek bátor néhány mondattal megemlékezni, bekövetkezik az a katasztrófa, amelyet, megengedem, hogy az uraknak lesz elég fegyveres erejük elfojtani, azonban azt hiszem, hogy egyetlenegy komolyan gondolkozó képviselőtársam sem fog Örülni annak, ha a magyar munkásság tömegét fogja esetleg a fegy-
