Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-24
316 Az országgyűlés képviselőházának 24. ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. látta erkölcsi ostorral vágni végig az egységespárton és az egységespárt képviselőin. Erről abban a beszédben egyetlen szó, egyetlen mondat nincs. Legyen meggyőződve, hogy sem az ő szándékában, sem egyikünk szándékában nem áll az egységespárt soraiban bármilyen módon, sem erkölcsi ostorral, sem semmiféle ostorral végigvágni. Mi teljes lojalitással vagyunk a mélyen t- egységespárttal szemben. Az ő beszédéből semmiféle mellékmondatban ilyesmi ki nem csendült. (Esztergályos János: Na Zénó, cvikipuszit Petrováeznak! — Derültség.) Mi a saját elvi alapunkról jutottunk arra az elhatározásra, (Büchler József: Kontingens alapján!) hogy a kormányt támogatni fogjuk. Meg vagyunk győződve, hogy az egységespárt is a saját elhatározásából, tőlünk függetlenül jutott erre a gondolatra. Ennek következtében nekünk is a kormánnyal van viszonyunk, • önöknek is a kormánnyal van viszonyuk, egymás között egyik nek sincs viszonya. (Propper Sándor: Beteges viszony!) Ha véletlenül egy baloldali párt el fogja határozni, hogy ő is támogatja a kormányt, nekünk ehhez az elhatározáshoz semmi közünk nincs, ennek következtében ne turbál- . juk egymás cirkulusait, (Bessenyey Zénó: Nagyon helyes! Mi nem kezdjük soha!) és éljünk békében és barátságban egymással ama célok elérésére, amely célok a kormányt ezidőszerint vezetik.• (Gál Jenő: Eögtön bocsánatot kér! — Derültség. — Esztergályos János: Az egységespárti lázadók virágot kaptak, önök pedig bocsánatot és ezzel szent a béke! — Bessenyey Zénó: Esztergályos a legnagyobb művésze...) Az a két megjegyzés, amely bővebb magyarázat nélkül félreértésre adott alkalmat a Zichy János gróf beszédében, a következő két megjegyzés volt. (Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: A magasabb erkölcsi alap!) Erre is mindjárt rátérek. (Pakots József: Már éppen meg akartam dicsérni Zichy Jánost! Most mi lesz vele?) A.z egyik az, hogy ha a kormány a takarékosság terén is úgy teljesítette volna kötelességét, mint ahogyan teljesítette más téren, akkor ma a helyzet nem volna olyan nehéz. Ez az egyik mondat. Ha mi a mai nehéz időkben fokozottabb takarékosságot követelünk, akkor ebben a követelésben találkozunk a mélyen t. kormány programmjávai. (Bessenyey Zénó: Erről nem is volt szó!) Meg vagyok győződve róla, hogy a mélyen t. túloldal is a takarékosság terén akkor, amikor takarékossági bizottságokat küld ki, amikor a takarékossági bizottságok a költségvetésből ki akarják gyomlálni a felesleges, a mellőzhető, a pazarlásnak látszó tételeket, akkor mi egy plattformon vagyunk, ebből tehát sem vádat, sem semmiféle szemrehányást kiolvasni nem lehet. Mi igenis a takarékosság álláspontján állunk, mégpedig nem a káros takarékosság álláspontján, nem annak a takarékosságnak álláspontján, amely a gazdasági életből minden életerőt el akarna szívni, nem ezen az állásponton vagyunk, mi csak a felesleges, csak a túlzott, csak a pazarlást jelentő tételek törlését javasoljuk és a takarékosságnak ebben a konstruktív ágában vagyunk velük együtt. A másik mellékmondat az, hogy «a jelenlegi kormánynak teljesen meg kell változtatnia a volt kormány rendszerét azzal, hogy magasabb etikai alapra kell helyezkednie». Minél nehezebbek az idők, annál magasabb etikai alapot kell követelni. (Bessenyey Zénó: Mindig magasra kell helyezkedni, akár könnyűek az idők, akár nehezek!) Vannak jelenségek, amelyek ezt alátámasztják és indokolják is. így például a kormánynak őszintének kell lennie a parlamenttel szemben, nem szabad megtörténnie annak, ha etikai alapon áll egy kormány, (Bessenyey Zénó: Ez nem annyit jelent, hogy a parlament is legyen őszinte!) hogy lemondása után jussanak a parlament tudomására egyes tények. A magasabb etikához tartozik az is, hogy költségvetésen kívüli kiadásokat ne eszközöljenek, már pedig méltóztatnak tudni, hogy a múltban — sajnos — költségvetésen kívüli kiadások is voltak. Ezeket a költségvetésen kívüli kiadásokat, amelyek a parlamenti ellenőrzés rendszerén kívül történtek, tehát joggal kifogásoltuk és azt hiszem, Bessenyey igen t. képviselőtársam is pontosan ugyanezt a nézetet vallja. Ezen a téren csak érinteni akarok egyes dolgokat. Nem szabad olyan kormányzati rendszernek lennie, amely a napisajtót állandóan botrányokkal foglalkoztatja. Ezt csak magyarázatképpen mondom, mert a közelmúlt napoknak eseményei közt vannak ilyenek. Az egyik a kultusztárcával kapcsolatos dolog, amelynek egy koporsófedél vetett most véget. A belügyminisztériummal kapcsolatos egy dolog első felvonásának (Bessenyey Zénó: Talán a példákat hagyjuk, mert akkor kellemetlen lesz!) egy senkit M nem elégítő bírói ítélet vetett véget és a népjóléti minisztériumban folyó' vizsgálatok eredménye szintén egy olyan fegyelmi ítélet, amelynek indokolása a legsúlyosabb vád. (Fábián Béla: Először várjuk meg, hogy a népjóléti miniszter úr mit fog nyilatkozni erről. — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztatnak látni pártkülönbség nélkül, tekintet nélkül arra, hogy a mi pártunk tárcájáról van szó, én nyíltan és őszintén megmondom, hogy nem kielégítő egy olyan ítélet, amelyben azt mondják enyhítő körülményül, — ha a lapok közlése helyes — hogy az illető felső parancsra cselekedett. (Fábián Béla: Mi van a felsőbb paranccsal 1 ?) El kell tehát következnie a magasabb közjogi etika jegyében egy másik lépésnek is, amely nem csak azt bünteti meg, aki a parancsot teljesítette, hanem azt is, aki a parancsot adta. (Fábián Béla: De mi van? A népjóléti miniszter úr nem jön a Ház elé az eredménnyel? Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Dinnyés Lajos: Ezzel is kell, hogy egyetértsünk mindnyájan. — Dinien Ödön: Most már pontosan tudjuk, hogy mit mondott-Zichy János!) Petrovácz Gyula: Ebben is tökéletesen egyet kell, hogy értsünk mindnyájan. Méltóztatott próbálni ellentétet állítani néhai Vass József miniszter úr és a mostani népjóléti miniszter úr között. Nincs szüksége Vass József emlékének iarra, hogy velünk szemben áz ő nagyságát, tisztességét bárki megvédje, ellenben azt, hogy ezzel szemben kritika ne érhesse, nem lehet tőlünk követelni. Méltóztassék csak megengedni, hogy két esetet soroljak fel, amelyekben az aktív tettes én voltam itt a Házban. Méltóztassék megengedni, hogy felemlítsem az úgynevezett «Bethlen-udvar» esetét, amikor itt a Házban a saját miniszteremmel szemben azt mondottam, hogy én hajlandó vagyok ugyanazért a pénzért, mint építőmérnök felelősség mellett két ugyanolyan kivitelű épületet ugyanott létesíteni. Erre az ajánlatomra a miniszter úr részéről nem jött válasz. Tessék megengedni, hogy felemlítsem a mátrai tüdőbeteg szanatórium ügyét, amelyről a költségvetésben azt mondtak, hogy három és félmillió pengő'be fog kerülni. (Fábián Béla: Ma
