Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

316 Az országgyűlés képviselőházának 24. ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. látta erkölcsi ostorral vágni végig az egységes­párton és az egységespárt képviselőin. Erről abban a beszédben egyetlen szó, egyetlen mondat nincs. Legyen meggyőződve, hogy sem az ő szándékában, sem egyikünk szándékában nem áll az egységespárt soraiban bármilyen módon, sem erkölcsi ostorral, sem semmiféle ostorral végigvágni. Mi teljes loja­litással vagyunk a mélyen t- egységespárttal szemben. Az ő beszédéből semmiféle mellék­mondatban ilyesmi ki nem csendült. (Eszter­gályos János: Na Zénó, cvikipuszit Petrováez­nak! — Derültség.) Mi a saját elvi alapunkról jutottunk arra az elhatározásra, (Büchler Jó­zsef: Kontingens alapján!) hogy a kormányt támogatni fogjuk. Meg vagyunk győződve, hogy az egységespárt is a saját elhatározásá­ból, tőlünk függetlenül jutott erre a gondo­latra. Ennek következtében nekünk is a kor­mánnyal van viszonyunk, • önöknek is a kor­mánnyal van viszonyuk, egymás között egyik nek sincs viszonya. (Propper Sándor: Beteges viszony!) Ha véletlenül egy baloldali párt el fogja határozni, hogy ő is támogatja a kor­mányt, nekünk ehhez az elhatározáshoz semmi közünk nincs, ennek következtében ne turbál- . juk egymás cirkulusait, (Bessenyey Zénó: Na­gyon helyes! Mi nem kezdjük soha!) és éljünk békében és barátságban egymással ama célok elérésére, amely célok a kormányt ezidőszerint vezetik.• (Gál Jenő: Eögtön bocsánatot kér! — Derültség. — Esztergályos János: Az egységes­párti lázadók virágot kaptak, önök pedig bo­csánatot és ezzel szent a béke! — Bessenyey Zénó: Esztergályos a legnagyobb művésze...) Az a két megjegyzés, amely bővebb ma­gyarázat nélkül félreértésre adott alkalmat a Zichy János gróf beszédében, a következő két megjegyzés volt. (Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: A magasabb erkölcsi alap!) Erre is mindjárt rátérek. (Pakots József: Már éppen meg akartam dicsérni Zichy Jánost! Most mi lesz vele?) A.z egyik az, hogy ha a kormány a takarékosság terén is úgy teljesítette volna kötelességét, mint ahogyan teljesítette más té­ren, akkor ma a helyzet nem volna olyan ne­héz. Ez az egyik mondat. Ha mi a mai nehéz időkben fokozottabb takarékosságot követe­lünk, akkor ebben a követelésben találkozunk a mélyen t. kormány programmjávai. (Besse­nyey Zénó: Erről nem is volt szó!) Meg va­gyok győződve róla, hogy a mélyen t. túloldal is a takarékosság terén akkor, amikor takaré­kossági bizottságokat küld ki, amikor a taka­rékossági bizottságok a költségvetésből ki akarják gyomlálni a felesleges, a mellőzhető, a pazarlásnak látszó tételeket, akkor mi egy plattformon vagyunk, ebből tehát sem vádat, sem semmiféle szemrehányást kiolvasni nem lehet. Mi igenis a takarékosság álláspontján állunk, mégpedig nem a káros takarékosság álláspontján, nem annak a takarékosságnak álláspontján, amely a gazdasági életből min­den életerőt el akarna szívni, nem ezen az állásponton vagyunk, mi csak a felesleges, csak a túlzott, csak a pazarlást jelentő tételek törlését javasoljuk és a takarékosságnak eb­ben a konstruktív ágában vagyunk velük együtt. A másik mellékmondat az, hogy «a jelen­legi kormánynak teljesen meg kell változtatnia a volt kormány rendszerét azzal, hogy maga­sabb etikai alapra kell helyezkednie». Minél nehezebbek az idők, annál magasabb etikai alapot kell követelni. (Bessenyey Zénó: Min­dig magasra kell helyezkedni, akár könnyűek az idők, akár nehezek!) Vannak jelenségek, amelyek ezt alátámasztják és indokolják is. így például a kormánynak őszintének kell lennie a parlamenttel szemben, nem szabad megtörténnie annak, ha etikai alapon áll egy kormány, (Bessenyey Zénó: Ez nem annyit je­lent, hogy a parlament is legyen őszinte!) hogy lemondása után jussanak a parlament tudo­mására egyes tények. A magasabb etikához tartozik az is, hogy költségvetésen kívüli ki­adásokat ne eszközöljenek, már pedig méltóz­tatnak tudni, hogy a múltban — sajnos — költ­ségvetésen kívüli kiadások is voltak. Ezeket a költségvetésen kívüli kiadásokat, amelyek a parlamenti ellenőrzés rendszerén kívül történ­tek, tehát joggal kifogásoltuk és azt hiszem, Bessenyey igen t. képviselőtársam is pontosan ugyanezt a nézetet vallja. Ezen a téren csak érinteni akarok egyes dolgokat. Nem szabad olyan kormányzati rend­szernek lennie, amely a napisajtót állandóan botrányokkal foglalkoztatja. Ezt csak magya­rázatképpen mondom, mert a közelmúlt napok­nak eseményei közt vannak ilyenek. Az egyik a kultusztárcával kapcsolatos dolog, amelynek egy koporsófedél vetett most véget. A belügy­minisztériummal kapcsolatos egy dolog első felvonásának (Bessenyey Zénó: Talán a példá­kat hagyjuk, mert akkor kellemetlen lesz!) egy senkit M nem elégítő bírói ítélet vetett véget és a népjóléti minisztériumban folyó' vizsgála­tok eredménye szintén egy olyan fegyelmi íté­let, amelynek indokolása a legsúlyosabb vád. (Fábián Béla: Először várjuk meg, hogy a nép­jóléti miniszter úr mit fog nyilatkozni erről. — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztatnak látni pártkülönbség nélkül, tekintet nélkül arra, hogy a mi pártunk tárcá­járól van szó, én nyíltan és őszintén megmon­dom, hogy nem kielégítő egy olyan ítélet, amelyben azt mondják enyhítő körülményül, — ha a lapok közlése helyes — hogy az illető felső parancsra cselekedett. (Fábián Béla: Mi van a felsőbb paranccsal 1 ?) El kell tehát követ­keznie a magasabb közjogi etika jegyében egy másik lépésnek is, amely nem csak azt bünteti meg, aki a parancsot teljesítette, hanem azt is, aki a parancsot adta. (Fábián Béla: De mi van? A népjóléti miniszter úr nem jön a Ház elé az eredménnyel? Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Dinnyés Lajos: Ez­zel is kell, hogy egyetértsünk mindnyájan. — Dinien Ödön: Most már pontosan tudjuk, hogy mit mondott-Zichy János!) Petrovácz Gyula: Ebben is tökéletesen egyet kell, hogy értsünk mindnyájan. Méltóztatott próbálni ellentétet állítani né­hai Vass József miniszter úr és a mostani nép­jóléti miniszter úr között. Nincs szüksége Vass József emlékének iarra, hogy velünk szemben áz ő nagyságát, tisztességét bárki megvédje, ellenben azt, hogy ezzel szemben kritika ne ér­hesse, nem lehet tőlünk követelni. Méltóztassék csak megengedni, hogy két esetet soroljak fel, amelyekben az aktív tettes én voltam itt a Házban. Méltóztassék megengedni, hogy fel­említsem az úgynevezett «Bethlen-udvar» ese­tét, amikor itt a Házban a saját miniszterem­mel szemben azt mondottam, hogy én hajlandó vagyok ugyanazért a pénzért, mint építőmér­nök felelősség mellett két ugyanolyan kivitelű épületet ugyanott létesíteni. Erre az ajánla­tomra a miniszter úr részéről nem jött válasz. Tessék megengedni, hogy felemlítsem a mátrai tüdőbeteg szanatórium ügyét, amelyről a költ­ségvetésben azt mondtak, hogy három és fél­millió pengő'be fog kerülni. (Fábián Béla: Ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom