Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-22

244 Az országgyűlés képviselőházának 22. ülése 1931 november 17-én, kedden. vei állok mindenkor ebben a tekintetben bárkinek megbírálása elé. Hangoztatom, hogy ha protezsáltam, mint ahogy protezsáltam (Büchler József: Telekkisajátítási ügyben is!) — hiszen szívességtételen épül fel rendszerint a városházi élet, amint méltóztatik tudni, t. városházi pártvezér úr, hogy az a szívességtételek rendszerén épül fel, éppúgy, mint — sajnos — az egész magyar közélet is s ezért, igenis, tömegesen pártfogolok éppúgy, mint más, de mindig közérdekből és sohasem a magam érdekéből és sohasem anyagi ellenérték fejében. (Karafiáth Jenő: Ez a lényeg! — Kozma Jenő: Ingyen és közérdekből!) Ami pedig a képviselő úr második kijelentését illeti, hogy én a fiamat a Székesfővárosi Autóbuszüzemnél elhelyeztem, nemcsak hogy nem tagadom, hanem úgy érzem, hogy apai kötelességemnek tettem eleget, mikor gondoskodtam még életbenmaradt fiamról. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez a fiú, vegye tudomásul a képviselő úr, 14 bizonyítvánnyal rendelkezik, ami őt autó'Szolgálatra jogosítja, vegye ^tudomásul, hogy az összes tisztviselőktől eltérően, speciális autóskiképzésben részesült, vegye tudomásul, hogy négy hónapig szociáldemokrata munkásokkal egysorban dolgozott egy legmodernebb gépkocsiműhelyben Budapesten, vegye tudomásul, hogy azután a torinói Fiatgyárban dolgozott három hónapig, azután a florenci autóbuszüzemnél dolgozott mint forgalmi tisztviselő négy hónapig, azután tanulmányokat eszközölt a gummigyárban, végül pedig egy hónapot töltött a Bosch villamossági műveknél, azonkívül elvégezte az összes soffőrtanfolyamokat, még pedig nem úgy, protekciós úton, hanem együtt lakatossegédekkel és szerelősegédekkel a Technológián felállított állami gépjárművezetői tanfolyamon. (Buchinger Manó: És ha munkanélküli volna, irigyelné tőle ezt az Öt pengőt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szilágyi Lajos: Tehát négyféle soffőrigazolványa van és csak akkor, mikor már 14-féle bizonyítvánnyal rendelkezett, adta be a kérvényét a Székesfővárosi Autóbuszüzemhez alkalmaztatás végett. Az összes tisztviselők közül tehát a legtöbb jogosultsággal és előképzettséggel bír ennek az állásnak betöltésére. En sohasem kutattam, hogy melyik szociáldemokratapárti képviselőtársam helyezte el kedves neje őnagyságát állami tanítónőnek, pedig van itt olyan képviselő, (Peyer Károly: Kicsoda?) sem azt nem kutattam, hogy melyik családtagját ki hol helyezte el, mert természetesnek tartottam, hogy ez becsületbeli kötelessége mindenkinek a családtagjával szemben. Hogy ugyanakkor véletlenül ezen Székesfővárosi Autóbuszüzem felügyelőbizottsági tagja voltam ... (Büchler József: Ez a lényeg, ez a fontos!) itt is hamis adatot adott a képviselő úr, mert az igazság az, hogy nem is volt akkor a Székesfővárosi Autóbuszüzemnek igazgatósága, hanem csak felügyelőbizottsága, (Peyer Károly: Ugyanazzal a hatáskörrel!) és én csak a felügyelőbizottság tagja voltam és ez alatt az idő alatt alkalmazták a fiamat más 50—60 tisztviselővel egyidejűleg. (Váry Albert: Érdemes volt rá, megérdemelte!) Erte^ sütésem szerint a legkiválóbb tisztviselők közé tartozik és szívesen vállalom érte azokat a támadásokat, amelyeket abból kifolyólag kapok, hogy én ajánlottam be, mert csak nem képzeli a képviselő úr, hogy majd önt fogom felkérni ebben a tekintetben, (Derültség.) hanem magam ajánlottam be a magam fiát. Ez csak természetes. Ami a harmadik konkrétumot illeti, a Bartcímű vállalat támogatását, tisztelettel közlöm a képviselő úrral, hogy én a Magyar Autóbuszos Teherautó-Vállalatok Országos Szövetségének elnöke vagyok, s mint ilyen ezt a szakmát úgy ismerem, mint a kisujjamat és innen ered az, hogy az évek hosszú során át a parlamentben, a bizottságokban és a plénumban egyaránt ezekben a kérdésekben olyan offé voltam és végigverekedtem egész hosszú törvényjavaslatokat, az első paragrafustól az utolsóig. Ennek a szövetségnek a kötelékébe tartozik az ön által megemlített Budapesti Autóbuszközlekedési Részvénytársaság, és bár nem akarok olyan dolgokat nyilvánosságra hozni, amelyek a nyilvánosság elé nem tartoznak, mégis megemlítem, hogy ez a vállalat engem olyan indokolással kért fel, hogy: nyúljak a hónuk alá és mentsem meg az összeomlástól. En azt meg nem tagadhattam, meg nem tagadnám ma sem: és meg nem tagadom a jövőben sem. Ha bármelyik vállalat vezetője eljön hozzám és azt mondja, hogy a vállalat az Összeomlás küszöbén van, ő pedig a saját személyére vonatkozólag immár nem gondol más megoldást, mint a revolvergolyót az agyába, ha ilyen indokolással jön hozzám: egy vállalkozó, aki még ráadásul tényleges aktív katonatiszt bajtársam volt, akihez egy olyan kötelék is fűz, amelyet talán önök meg sem tudnak érteni, mi azonban, volt aktív tisztek elszakíthatatlanúl együttérzünk egymással, akkor nem tagadom meg támogatásomat. (Weltner Jakab: Mi minden emberi érzést megértünk! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Buchinger képviselő urat kérem, méltóztassék helyét elfoglalni és csendben maradni. Szilágyi Lajos: Ha egy nyugalmazott tüzérőrnagy, autóbuszvállalkozó, azzal a kérelemmel jön, hogy a vállalat az összeomlás küszöbén áll, ő pedig a maga számára más megoldást nem gondol, mint a revolvergolyót, akkor t. képviselőtársam én mindig ott leszek mellette, ha ügye a köz érdekével összeegyeztethető. Azt pedig nem én állapítottam meg, nem én döntöttem el, hogy ennek a vállalatnak kérelme igazságos-e, jogos-e, vagy nem. Afelett mások döntöttek. T. képviselő úr, erre a három konkrétumra voltam bátor válaszolni. A legnagyobb vád és a legnagyohb sértés mindenesetre az, ahol engem kijárással méltóztatik vádolni és világosan meg méltóztatott mondani, hogy ennek ellenértékeképpen pénzeket vettem föl. Ez ellen máskép nem tudok védekezni, mint hogy azt mondom, ez szemenszedett valótlanság. Nem tudok mást csinálni, nem tudok nekimenni a képviselő úrnak, pedig, bizony Isten, ezt szeretném. (Büchler József: Jöjjön! — Zaj.) Elnök: Kérem méltóztassanak nyugalmukat megőrizni! Szilágyi Lajos: Csak arra kérhetem fel és erre minden jogosultságom megvan, hogy ezeket a vádakat olyan helyen is méltóztassék megismételni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ahol nekem módom van azok miatt elégtételt szerezni. Elnök: Büchler képviselő úr a házszabályok 146. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Büchler József: Pár szóval akarok csak reflektálni arra, amit Szilágyi képviselő úr mondott. En abszolúte nem ijedek meg attól,