Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-16
16 Az országgyűlés képviselőházának 16. ülése 1931 november 4.-én, szerdán. az ország színe előtt a kormányzat figyelmét felhívjam... (Peyer Károly: Akkor tehát tudta a belügyminiszter úr, hogy mi történt ott! Es_ az alattas hatóságai mögé bújik! — Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A felelősség az enyém, t, képviselő úr! — Peyer Károly: Bethlen is mindig ezt mondta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Vay Kázmér is mindig ezt dalolta!) Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István: A felelősség is az övé és a panama is az övé! •— Hegymegi-Kiss Pál: A kisember fizeti ezt a gazdálkodást, akit ma végrehajtanak! — Esztergályos János: Wekerle és Bud is mindig azt mondották, hogy vállalják a felelősséget!) Esztergályos képviselő urat utoljára figyelmeztetem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Gaal Gaston: A másik, szintén visszaélésszerű jelenséget, amelyet be kell jelentenem a Ház színe előtt, az egyik biharvármegyei kerületben konstatáltam. Petícióról van szó. A peticiónál az aláírások hitelességét a választási törvény rendelkezései szerint a községi elöljáróság hivatalból végzi, tehát egy közJQgi aktusról van szó, amelyért díj semmi körülmények között az azt végző közegeknek nem járhat. Ezzel szemben Bihar vármegye egyik megpeticionált kerületében az aláírások hitelesítését végző jegyző minden aláírás után 1.60 pengő hitelesítési díjat követel magának a vármegyei szabályrendelet alapján, amely a jegyzői magánmurikálatokról intézkedik. (Derültség a baloldalon.) Miután közjogi aktus magánmunkálatnak nem minősíthető, miután közjogi aktusért magánmunkálati díj semmi néven nevezendő vármegyei szabályrendelet alapján sem követelhető és nem fizetendő, felhívom a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ott az egyik falu jegyzője ezen a címen már behajtott egy csomó embertől 1.60 pengőket, a többit is behajtással és végrehajtással fenyegeti és állítólag erre az eljárásra a vármegye alispánja által adott szakvélemény alapján meri magát elragadtatni. A harmadik, amit be kell jelentenem a mélyen t. kormányzatnak» az már egészen a bolsevizmus körébe vág. (Hegymegi-Kiss Pál: Jó kis közigazgatás! — Peyer Károly: Ötvenöt százalékba kerül! Azért jó!) Elnök: Csendet kérek. (Eckhardt Tibor: Példátlan!) Eckhardt Tibor képviselő urat kérem, maradjon csendben! Gaal Gaston: Baján, az egyik választókerületben volt egy «Bajai Független Magyarság» című lap, amely azelőtt kormánypárti irányban működött. Ezt a lapot megvette egy bajai lakos, odavaló földbirtokos, aki jelöltje volt a mi pártunknak, megvette, készpénzzel kifizette az addigi tulajdonosnak. Ebből a lapból — nagyon természetesen^ — független kisgazdapárti lapot akart csinálni. (Mojzes János: Tehát be kellett tiltani!) A lap régi szerkesztőjét és kiadóját az új tulajdonos elbocsátotta, megnevezte az új szerkesztőt és az új kiadót és a törvény értelmében bejelentette őket a miniszterelnökség sajtóosztályán, kérve ennek tudomásulvételét, hogy a lapot tovább is megjelentethesse. A miniszterelnökségnek kétségtelenül joga _ van arra, hogy vagy tudomásul veszi a bejelentést, vagy nem veszi tudomásul. Ha tudomásul veszi, abban a percben automatise a lap folytatható, kiadható, szerkeszthető, ha nem veszi tudomásul, amihez szerintem ok nélkül nincs joga, ennek csak egy konzekvenciája lehet, hogy a lap mindaddig nem jelenhet meg, míg ez a tudomásulvétel meg nem történik. (Mojzes János: A^ törvényhatóság. hoz jelentette be ! — Zaj.) E helyett mi történt? A bejelentés megtörtént folyó évi június r — gondolom — elején, azóta a bejelentésre semmi néven nevezendő válasz nem jött, az akták vándorolnak \a miniszterelnökségtől a belügyminisztériumba, osztályból osztályba. (Fábián Béla: Ugyanaz történt a «Csongrád vármegye» című lappal Csongrádon! — Peyer Károly: Esztergomban ugyanez! — Szeder Ferenc: Sajtóhóhérok! — Folytonos, zaj. — Simon András: Hallgassanak, hadd mondja el!) Négy hónap óta egyáltalán semmiféle intézkedés idefent nem történte ( ellenben Baján, az ellenzéki ember tulajdonát képező lapot az odavaló polgármester egyszerűen lefoglalta és állandóan kormánypárti tartalommal jelenteti meg. (Gúnyos derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza (a belügyminiszter felé): Ezért is vállalja a felelősséget? — Büchler József: Ezért is ön felelős! — Derültség a jobbeldalon. — Friedrich István: Mulatni akarnak! — Peyer Károly: Mintha Kun Béla ugyanezt csinálta volna! —, Sauerborn Károly: Stalin recepje! —- Peyer Károly: Kun Béla ugyanezt csinálta! — Friedrich István: Jól mulatnak rajta! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gaal Gaston: En ezeket a kérdéseket kiszínezni nem kívánom, azt tartom, hogy itt a tények beszélnek önmaguk helyett. En csak arra kérem a mélyen t. kormányt, hogy azt a politikai bizalmat, amelyet a múlt kormány országosan, a tömegeket nézve, elveszített, ellenben a jelenlegi kormány bizonyos mértékig még bír, azt a politikai bizalmat, amely talán alkalmas lesz arra, hogy <EL nemsetet ebből a nagyon nehéz helyzetből a kormány kivezethesse és amelyet a kormány nem is nélkülözhet, ha eredményesen kíván dolgozni, ne méltóztassék veszélyeztetni azáltal, hogy. ilyen nyilvánvalóan helyi visszaéléseket megtorlatlanul hagy. (Helyeslés.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter : T. Képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a Gaal Gaston igen t. képviselőtársam által felhozott esetekre nézve egészen röviden megtegyem a magam bejelentéseit. {Zaj. — Bródy Ernő: Gyenge a, hangja!) En t. képviselő úr, nem vagyok ordításra berendezve. (Farkas István: Micsoda pökhendi hang ez? Menjen szolgabírónak, menjen vissza Baranyába utcai rendőrnek, odavaló! — Büchler József: Mit képzel maga? — Farkas István: Nem szegyenli magát? Az utcai rendőrök beszélnek így! — Büchler József: A cselekedetei ordítanak! — Farkas István Csendőrkáplár vagy belügyminiszter? — Zaj. — Elnök csenget.) Az albertiirsai választás kérdésében a választás kiírásakor az alsóbb hatóságok részéről tényleg kérdés intéztetett hozzám abban a tekintetben, hogy vájjon a gyűléstilalom következtében fennálíanak-e a választási törvénynek a választási gyűlésekre vonatkozó szabályai. Világosan és kifejezetten azt az utasítást adtam az alsóbb hatóságoknak, hogy <a. gyűléstilalomra vonatkozó rendelt a választói törvény rendelkezéseit semmi tekintetben nem érintvén, (Helyeslés.) a vála<-7tá«i gyűlések szabadsága teljes./ (Propper Sándor: Akkor fütyülnek a belügyminiszter úrra! — Büchler
