Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-21

198 Az országgyűlés képviselőházának 21. mérten röviden hozzá akarok ehhez szólani, nem kívánok bővebben foglalkozni a múlt kormány gazdasági és politikai tevékenységével. Csak addig a mértékig tartom ezt szükségesnek, hogy következtetéseket vonhassak a múlt politikájából és gazdálkodásából azokra a teendőkre, amelyeket a jövőben szükségesnek tartok. Nem foglalkozom bővebben ezzel azért sem, mert az előttünk fekvő jelentésekben mindenki előtt teljesen világosan tárul fel az ország mai gazdasági helyzete. Adott helyzet előtt állván, teljesen meddőnek tartanék minden felesleges rekriminációt. Kötelességünk csak az lehet, hogy elejétvegyük mindazoknak a törekvéseknek, amelyek felbukkanhatnak, és amelyek ismét olyan állapotot és olyan rendszert akarnának inaugurálni, mint amilyen a múltban volt. Ebből következik az is, ha ellenmondásnak is látszik az, hogy a múlt kormány felelősségrevonásának kérdését nem fogadhatom el a mai viszonyok között. Nem fogadhatom el azért, mert a mai pártviszonyok mellett lehetetlennek tartom, hogy egy ilyen indítvány elfogadtassák, de azért sem, mert én kerülni akarok az ország mai súlyos htelyzetében minden olyan kérdést, amely még jobban széjjelválasztaná a magyar társadalmat. (Elénk helyeslés a baloldalon, a közében és a jobboldalon.) T. Ház! A 33-as bizottság ülésein eltöltött keserves órák alatt feltárult előttünk lassanként az ország egész helyzete. (Rassay Károly: Nagyon lassan!) Ez még inkább megerősített engem ebben a nézetemben. Egyet azonban szükségesnek tartok megállapítani, szemben azokkal, akik a mai gazdasági helyzetet teljes egészében a világkrízisre akarnák ráfogni. Ez ellenkezik nézetem szerint a legelemibb számtani tételekkel is. Meg akarom állapítani azt, hogy az elmúlt években a szanálási esztendő óta a múlt kormány — teljesen meg nem állapítható ez az összeg — legalább is egy milliárdra tehető pénztári felesleget költött el, és megindulva az általa beruházásinak nevezett politikán, amely egész lázzá fejlődött, kénytelen volt sok száz milliós külföldi kölcsönt is felvenni. Ha tehát el is tekintünk attól, hogy milyen volt a múlt kormány pénzügyi gesztiója, ha el is tekintünk attól, hogy a költségvetési törvényt hogyan játszották ki a költségvetésen kívüli tételek ide-oda tolásával s ha el is tekintünk attól, hogy mennyire nem volt megfelelő a parlamenti ellenőrzés és előttem érthetetlen okokból a számszék ellenőrzése sem, (Ügy van! Ügy van! half elől.) akkor tagadhatatlan az a tény, hogy ha a múlt kormány e költségvetési feleslegeket csupán hasznos beruházásokra és nem teljes mértékben használta volna fel, akkor ma nemcsak az államháztartás volna egyensúlyban, hanem talán mi volnánk Franciaország után az egyetlen európai ország, amely nyugodtan nézhetne a körülöttünk tobzódó gazdasági világkrízis elé. (Sauerborn Károly: így van, ez az igazság!) T. Ház! Ha az adott helyzetet nézem, meg kell állapítanom, hogy a mi válságunk nem ps,upán gazdasági válság, hanem politikai válság is. (Ugy van! balfelől.) Ezért sajnálom én nagyon, hogy az igen t. miniszterelnök úr nemcsak hogy gazdasági programmot nem adott, hanem politikai programmot sem adott. (Friedrich István: Ez így van!) En ezt a kettős szempontot széjjelválasztani nem tudom' és ebből a szemszögből akarok a kérdéshez hozzászólni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ülése 1931 november 13-án, pénteken. Ugy a jelentésekből, mint az itten elhangzott beszédekből — azt hiszem — kialakult az az általános nézet, hogy a mi gazdasági krízisünket nem lehet csupán fiskális eszközökkel, — amelyek hatályossága és helyessége nagyon vitatható — nem lehet csupán takarékossággal s az adóprés még továbbmenő megszorításával és az esetleg még elérhető takarékossággal megszüntetni, valamint azzal sem, amire talán kényszerülve leszünk, ha egyidőre fel fogjuk függeszteni külföldi tartozásaink fizetését. Szűkreszabott határaink között a magyar gazdasági krízis meg nem oldható. Hogy gazdasági életünk alapja, a mezőgazdaság, mesterséges eszközökkel talpra nem állítható, ez, azt hiszem, olyan igazság, — (mondhatnám, közhely — amit politikai vonatkozásban talán én voltam hátor először a nyilvánosság elé hozni. Ezzel a programmal léptem választóim elé, hangoztatva, hogy igenis, szükségünk van a mezőgazdaság érdekében állandó piacra. Nem tudóim azt a tételt elfogadni, hogy ennek az igazságnak hangoztatása felkínálkozás volna kifelé s hogy azok az országok, amelyek tekintetbe jöhetnek a magyar piac kérdésében, olyan előnyöket csikarhatnának ki ezáltal, hogy látják, hogy erre rá vagyunk szorulva, amely előnyei különben nem volnának meg. Azt hiszem, hogy mindenki, aki a magyar kérdéssel foglalkozik, tisztában van azzal, hogy a magyar mezőgazdaságnak állandó piacra szüksége van. Nézetem szerint az első lépés a magyar-osztrák vámunió volna, amely lépést a gazdasági szükségszerűség törvényei szerint feltétlenül további lépések követnének. Az idő rövidsége nem engedi meg nekem, hogy ezt a tételemet kifejtsem és adatokkal s számokkal támasszam alá, de azt hiszem, hogy ha ez a tétel áll, akkor igazam van abban, hogy a mi krízisünk nemcsak gazdasági, hanem politikai és külpolitikai krízis is. Mielőtt azonban a múlt külpolitikáját bírálnám, rá akarok mutatni belpolitikai válságunkra is. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Kétségtelen, hogy ez fennáll, noha egy hatalmas többségi párt áll szemben egy törpe kisebbséggel. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De azt hiszem, a legszubjektívebben gondolkodó kormánypárti képviselő sem tagadja azt, hogy a parlamentarizmus az utóbbi 10 esztendő alatt nagyon visszafejlődött. Csak arra mutatok rá, hogy feladta ellenőrző jogát is, aminek hátrányai éppen a mostani pénzügyi válságban érezhetők. A parlament ellenőrzési joga illuzóriussá vált. A választás egy elavult és igazságtalan rendszer alapján történt (Ügy van! Üqy van! a szélsőbaloldalon.) és minél objektívebben nézzük, távol a választástól, ezt a kérdést, meg kell állapítanunk, hogy ezt a választási rendszert igazán csak megbélyegezhetjük. (Ügy van! Ügy van! a szelsőbaloldalon.) Önként következik ebből az, hogy utolsó órája ütött annak, hogy egy új, modern alapokra fektetett választói törvény alkottassák meg, természetesen a titkosság alapján és alkottassák meg olyan törvény, amely a választások tisztaságának intézményes biztosítását is magában foglalja. (Helyeslés balfelől. — Büchler József: Ezt nem akarják az urak belátni évtizedek óta!) En ezt konzervatív érdekből követelem, mert azt állítom, hogy ma a mellé fognak állni a nagytömegek és főleg a magyar kisgazdatársadalom, aki nekik, aki túlontúl sújtva vannak kötelezettségekkel, teljes jogukat és teljes szabadságukat meghozza. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha elhalasztjuk ezt