Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

108 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. szükségük nincs, hanem a valóban szegény rokkant katonák kapják. Bizonyára megnyugszik a lelkiismerete ennek a rokkantszervezetnek, hogy az ülőhelyek megvannak már a kocsikban, most már csak azt várpm, hogy mikor adják oda a vitézi szék főkapitányhelyettesének Hellebronth táborszernagy úrnak, aki egyébként vitézi telkére és csekély nyugdíjára is támaszkodik, a második nagytrafikot, mert egyet már kapott, (Derültség a szélsőbaloldalon.) most már csak azt várom, hogy Boroevies Szvetozárnénak, akinek férje természetesen a legnagyobb magyarok közé tartozott, magyar katona volt, adják a trafikot azzal szemben, hogy rengeteg szegény szerencsétlen nyomorult rokkant katona van, akinek betevő falatja sincs. Csak azt várom, hogy mikor adják oda a többi tábornoknak, tábornagyoknak és altábornagyoknak a trafikokat, mozikat és egyéb állami kedvezményeket. Jobb volna, ha azt a mozit, amelyet Issekutz államtitkár úrnak adtak az urak mostanában, amikor nyugdíjba ment, valami szegény rendes rokkant katonának adták volna oda, (Propper Sándor : Osztozkodnak ! — Malasits Géza : Egyiknek mandátumot, másiknak moziengedélyt !) Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni*? (Igen. Nem!) Kérem azokat, akik a meghosszabbítást megszavazzák, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. — Kabók Lajos : Mi rokkantkérdést nem akarják hallani?! Megköszönik a rokkantak.) Többség. A Ház a meghosszabbítást megadta. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Jellemző az urakra !) Büchler József: Annak idején azt mondotta néhai Vass József miniszter úr, hogy adják át a kolduló rokkantakat a legközelebbi rendőrnek, mert ő már gondoskodott róluk. Ügy néz ki ez a gondoskodás, hogy a 25%-os havonta egy pengőt, az 50%-os 16 pengőt, a 75%-os 32 pengőt és a 100%-os^ hadirokkant 80 pengőt kap. Ilyen az önök hálája azokkal az emberekkel szemben, akik nem a imi házainkat, nem a mi lakásainkat, nem a mi földünket, hanem az önök házát, az önök földjét, az önök vagyonát védték a háborúban. Elnök: A népjóléti miniszter úr óhajt válaszolni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Nagyon szívesen válaszolok az előterjesztett interpellációra. Ha azonban a hadirokkant-kérdéssel méltóztatik foglalkozni, nagyon kérem, méltóztassék mindig nagyon objektívnek lenni. (Büchler József: Negyedóra alatt nem lehet nagyobb objektivitással beszélni!) Nem áll az, hogy csak akkor számolunk, ha a szegény nyomorultakról van szó. •• (Propper Sándor: Ez a tapasztalat!) Ami az én tapasztalataimat és az én költségvetésemet illeti, az én reszortom legnagyobbrészt csak^ nyomorultakról beszél, úgyszólván semini másról nem szól, mégpedig nemcsak ez a tárcám, hanem a kultusztárcának is legnagyobb része. Amikor tehát erről a kérdésről méltóztatik beszélni, én azt gondolom, többre megyünk, ha egymással szemben a legnagyobb objektivitással vagyunk, s mindig csak azt mondjuk, amiről meg ^agyunk győződve, hogy teljesen és tökéleteser megáll; ha nincsen execratio beszédünkben, és nem akarjuk túlságosan kihegyezni a dolgokat olyan módon, hogy csak hatást akarjunk elérni, nem pedig az ügynek akarjunk szolgálatot tenni. Méltóztatott• említeni, hogy Angyalfölön 35.000 pengőt költöttek el szőnyegekre és képekre. (Büchler József : Nemcsak én mondottam!) Erről nekem nincs tudomásom, de mindenesetre utána fogok járni, hogy mi van ebben a dologban. (Büchler József: A Legfőbb Számszék jelentésében benne van.) Elnök: Csendet kérek! Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Utána fogok járni, mert erről semmitsem hallottam. Ami a rokkantakat és a rokkantörvényt illeti, amelyről ismételten beszéltem, természetes, hogy én hajlandó vagyok mindenre, ami jó, de előfordul, hogy a pénzügyminiszterrel nem vagyok mindig égy nézeten. (Kabók Lajos: Ez nagy baj!) En azonban elhiszem azt is, hogy az ő élete sem rózsás. A magam élete sem nagyon kedves, de az ő életével még kevésbbé szeretném felcserélni. (Propper Sándor: Érdekes, azért mégis szeret miniszter lenni!) Ezt nem mondhatom. (Jánossy Gábor: Senkisem szeret. Kényszerű kötelesség. — Propper Sándor: Pedig olyan könnyű szabadulni tőle. —

r Zaj. — Elnök csenget.) En tanácsot fogok kérni. (Derültség.) Ami magát a kérdést illeti, én ismételve és ismételve folytattam tárgyalásokat azért, hogy ezt a kérdést valamiképpen megjavítsam és dűlőre juttassam. Egész nyáron folytattuk a tárgyalásokat, de a dolgok roppant nehezek, hiszen kerettörvénnyel, amit a HONSz ajánl, alig lenne megoldható a kérdés. A kérdés veleje tulajdonképpen az, hogy 60 és egynéhány ezer rokkantunk yan. Ebben a 60 és egynéhány ezer rokkantban benne vannak természetesen a 25%-osok is és pedig igen nagy számban, akik tulajdonképpen ki» mértékben rokkantak. Magyarországon tévedés történt, vagy rosszul szerkesztették a törvényt, mert más országokban nem így szerkesztették a törvényeket és rendeleteket; nem kezdték úgy, mint Magyarországon. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Leminősítették őket a felülvizsgálatnál.) Folyton minősítenek és még most is folyik a minősítés. (Büchler József: Folyton fogy!) Nem fogy. Tegnap is volt szerencsém kijelenteni, hogy 10 millió pengőről a vizsgálat folytán ez a tétel 13 millióra emelkedett. Tehát 3 millióval emelkedett ez âz öszszeg a vizsgálat következtében. Hatvanezer emberről van szó és mégis 300.000-ről kell gondoskodnunk. Itt bizonyos anomáliák vannak. 96.000 hadiárvánk volt tavaly, és ez felszaporodott most l00.000-re. Az az anomália, hogy most is szaporodnak a hadiárvák ós ilyen állapotok vannak. Ha az érdekeltek és a parlament hozzájárulnak ahhoz, hogy ezen a téren^ javítást eszközölhessünk, akkor egészen más számok fognak kijönni. Csak az szükséges, hogy az érdekeltek és a parlament hozzájáruljanak ahhoz, hogy mi ezt megtehessük. Azt én nagyon jól tudom, hogy még többet kellene tennünk, különösen az alsóbb fokozatokban kellene többet tennünk. A legfelsőbb fokozaton mii- jól vagyunk ellátva, jobban mint a szomszédos államok, és csak Anglia és Amerika van jobban ellátva a legfelsőbb osztályban. A középső és alsó fokozatokban azonban nem jól vagyunk ellátva, tehát amennyire csak lehet, azon kell lennünk, hogy minél jobban javítsuk, itt a helyzetet. A jelenlegi körülmények között is minden igyekezettel azon'voltam, hogy a lehetőség szerint semmivel sem csökkentessék ez a rovat, hanem teljességében maradjon meg. A jelenlegi nehéz és súlyos körülmények között is mindig erre törekedtem. Azt méltóztatik mondani, hogy az autobu-