Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. Ián ebben a ciklusban is már — de a múlt parlamenti ciklusban nagyon sokszor volt szó a hadirokkantkérdésről. Hiába hangzott el minden kívánság, nem jött meg a válasz azokra a követelésekre, amelyeket a hadirokkantkérdésben többször követelt az ellenzék, a szociáldemokratapárt. Ugylátszik, hogy ez a kérdéskomplexum is ahhoz a többi kérdéskomplexumhoz tartozik, amelyre soha-soha becsületes válasz nem érkezik. Mert a becsületes választ én úgy képzelem el, hogy nemcsak ígérünk, hanem az ígéreteket be is tartjuk. Volt a magyar életben egy vates, az isteneknek egy csodálatos gyönyörű tolmácsa, Ady Endre, aki megírta az egyik versében, — a versnek a címe «Egy párizsi hajadon» — hogy «fölkopogom az alvó Párizst.» Szinte elképzeli az ember, hogy a párizsi hajnalon, az üres utcákon siváron kopogott a lépés és behallik az emberi lakásba, ahol az ember lelkiismeretétől számon kéri a költő az egyedülvalóságot. Ezzel is így vagyunk, így kopogja fel az embernek a lelkiismeretét a rokkant és a mankós katona lépése, járása, a sivár magyar éjszakában, a lekiismeretet felkopogja a mankó a járdán és megkérdezi tőlünk, hogy vájjon megtettünk-e mindent ennek a szomorú brigádnak érdekében, amelynek sorai mindinkább fogynak és mindinkább több lesz a sír kint a hősi temetőkben. Csak nézzünk bele a vak katonának a szemüregébe és nézzük az idegsokkos, a reszkető katonát. Mit gondolnak ezek a reménytelen emberek mir ólunk, akik sorsuknak intézői vagyunk? Megkérdezik tőlünk mindannyiunktól, t. Képviselőház: «Miért hagytam ott a szememet a i harctéren, miért hagytam ott a lábamat, a | karomat, az egészségemet, a fiatalságomat?» Es azok a néma sírok, amelyek kint vannak a hősi temetőkben, ezek is némán merednek felénk és kérdezik tőlünk, hogy vájjon a gyermekek érdekében, a hadiárvák érdekében és a i hadiözvegyek érdekében és a fiatalok vagy a szülők érdekében tett-e valamit ez az ország, tett-e valamit ez a kormány, hogy legalább száraz kenyerük legyen, legalább valamiképpen élni tudjanak? «A haza sohasem fogja nektek elfelejteni, — a hálás haza — hogy bátrak és hősök voltatok» — mondták a háború idején a harctéri katonáknak. Es íme, valóban azt látom, hogy a hálás haza meg is adta a jutalmat mindazért, amit elvesztettek ezek a nyomorult, - szerencsétlen páriák a harcmezőkön. A hálás haza valóban adott nekik nagyon szép ellátást, amiről majd később beszélni fogok, a hálás haza valóban adott nekik kenyeret, jólétet biztosított nekik az életük végéig. Nem! Nem is a hálás haza, rosszul mondtam t. Képviselőház, mert a haza az valóban hálás, mert a haza kell, hogy az egész magyar nép legyen és a magyar^ nép valóban szeretné megsegíteni a szerencsétlen rokkant hadigondozottakat. A magyar nép azt szeretné, hogy a hadirokkantak becsületesen élhessék le azt a nyomorult életüket, ami még megmaradt számukra a vériszonyból. Legyünk nyugodtak, t. uraim, hogy mi itt ezekről a kérdésekről hiába beszélünk, mert önök egyszerűen előjönnek azzal, hogy «éppen a legjobb időben jönnek az urak, éppen a legalkalmasabb idő ez, a gazdasági nyomorúság, a gazdasági válság ideje, amikor az állam bajban van, amikor az állam adósságait nem tudja fizetni, amikor a legszörnyűbb világkatasztrófa van, éppen ilyenkor jönnek az urak, és kérik tőlünk, hogy a hadirokkant- ; járulékokat emeljük.» f ülése 1931 november 11-én, szerdán. 107 T. Képviselőház! Én úgy látom, ha amikor a hetyke szoldateszka gazsága kikergette az embereket a vérmezőkre... . , Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Kabók Lajos: így történt!) Az elnökkel feleselni nem lehet! Méltóztassék folytatni. Büchler József: ...iákkor nekünk száz szazaiékos kötelességünk, hogy szemébe nézzünk eninek a problémának és keressük -a megoldás módozatait. Epp a legjobb időben, mondhatja enmek a parlamentnek túloldali számoló ceruzaembere, aki csak akkor számol, ha a szegény nyomorultnak kell adni, de ha például megnézi a költségvetést, megnézi a zárószámiadásokat és megnézi a Számszék jelentését, akkor azt fogja látni, hogy például a folyamőrségnél az 1929/30. évi zárszámadási évben 1,881.342 pengő a túlkiadás. Ez a ceruzaember rögtön meg fogja tudni indokolni a hiteltúllépést, janiikor arról van szó, hogy ezzel szemben a hadirokkantaknak is adjanak valamit. A már említett túloldali számoló ceruzaember nem tudja elképzelni, hogy a rokkantak díjai emeltessenek, de ha megnézi a zárszámadás 81. tételét, a 2. alcímet, ott azt találja, hogy a költségvetésileg megállapított 6,972.446 pengőt csekély 5,634.246 pengővel lépte túl a kereskedelmi minisztérium a légügyi hivatalnál. A népjóléti számoló ceruzaember nem tudja felemelni az 50%-os rokkantak 16 pengős járulékait. Rettenetes elképzelni számomra és mindnyájunk;számára borzasztó elképzelni, hogy egy 50%-os rokkantnak 16 pengőt fizet havonként a hálás haza. (Propper Sándor: Szégyen, gyalázat! — Szerit Ferenc: Kilencven fillért a gyerekeknek!) De ez a népjóléti ceruzaember nem veszi észre azt a 35.000 pengőt, amiről itt Turchányi t. képviselőtár sunk beszélt tegnap, hogy az angyalföldi tébolyda kiadásainál 35.000 pengőt meg takarítottak és ezt a megtakarított 35.000 pengőt azután szőnyegekre és képekre adta^ ki a népjóléti minisztérium. A kultusztárca számoj embere láthatja, hogy a testnevelési célokn/"^ csekély 692.331 pengőt adtak ki felhatalmazás nélkül, de nem gondolt a 75%-os rokkant katonákra, akiknek havi 38 pengőt ad a hálás haza. Az igazságügyi tárcánál a tisztviselői nyugdíjellátásoknál 15,898.000 pengővel előirányzott összeggel szemben körülbelül 1,717,000 pengő hiteltúllépés történt. De az 50%-os rokkant katonatiszt, tehát nem a közlegény, hanem a középosztálynak, az önök osztályának emberei közül való, ma is 32 pengőt kap egy hónapban. Itt kell megemlítenem, amikor a nyugellátás kérdéséről beszélek, hogy micsoda abuzus, micsoda súlyos igazságtalanság van ezen a téren is abban, hogy ha a nyugdíjas köztisztviselő kimegy külföldre és körülményei olyanok, hogy külföldön kell neki élnie, megkapja nyugdíját külföldön, de a rokkant katona még ezt a nyomorult kis koldusösszeget sem kapja meg, ha külföldre megy, Nem mondom, hogy tíz év óta semmi sem történt. Történt valami. Például a napokban láttam, hogy az autóbuszokon és villamosokon már egy ülőhelyet biztosítottak a rokkant katonáknak. (Propper Sándor: Ez az a bizonyos szivarvég! A háború előttről ismeretes! ~ Malasits Géza: A 48-as honvédek kapták!) Bizonyára a rokkantszervezet érdeme az, hogy ilyen kitűnő eszközt találtak arra, hogy hálás legyen a haza a hadirokkantak iránt. Ellenben jobban tenné az a hivatalos rokkantszervezet, ha arra vigyázna, hogy az állami kedvezményeket ne azok az urak kapják, akiknek erre semmi aüMk'..