Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. 97 ország?) és azért méltóztassék megengedni, hogy ne terjeszkedjem ki részletesen a lemondott kormány elleni kritikára sem. Én azon a véleményen vagyok, hogy aki Bethlen Istvánt igazán nagyrabecsüli, aki tudja azt, hogy milyen értéket jelent az országnak ez az ember most és a jövőben, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Látjuk!) annak legjobban kell kerülnie azt, hogy a mai szomorú gazdasági helyzetben és a felizgatott politika mai atmoszférájában igyekezzék a Bethlen-kormány uralmáról beszélni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt meg fogja .tenni nemcsak a történelem, hanem bízom a nemzet jobb belátásában, hogy mihelyt ez a szomorú közgazdasági állapot, amely elhomályosítja a gondolkodást, meg fog szűnni, mihelyt csak félig-meddig javulni fog a helyzet, még ez a nemzedék lesz az, amely ennek az embernek nagy érdemeit az ország érdekében méltányolni fogja. (Taps a jobboldalon. — Györki Imre: Tönkretette az országot! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Pakots József: Magyar Hérodotosz!) Bessenyey Zénó: Ami az előző kormányra vonatkozó állásfoglalást illeti, itt egész más állásponton vagyok, mint gróf Zichy János képviselőtársam. En azon a véleményen vagyok, hogy az ember egy kormányt nem azért támogat, mert minden miniszteri segédtitkár eljárását helyesnek tartja, (Györki Imre: Hanem azért, hogy mandátumot kapjon nyiltszavazással! — Zaj.) hanem az általános politikai vonalvezetésért támogatja. (Zaj. Elnök csenget.) Támogatja azért, mert helyesebbnek tartja, hogy azi a kormány tartsa kezében a hatalmat, mint egy másik kormány. En a politikai felelősség kérdését így "fogom fel. Ha tehát én egy uralmat tíz évig támogattam, azt hiszem, hogy a ma emlegetett magas etikai felfogásnak sokkal jobban megfelel az, ha ezért a politikai felelősséget is viselem, mintha ez alól a felelősség alól a vészes időkben igyekezném kibújni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon csábító, igen t. Képviselőház, hogy ma az ember egy tízéves uralom után átevezzen a népszerűség vizeire, hogy ma, amikor a közhangulat^ egyes frázisokat szívesebben vesz, mint a tízéves, komoly és alapos munka megbecsülését, ma igyekszünk erre az útra áttérni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, nem méltó öntudatos, komoly és lelkiismeretes politikusokhoz, hogy odadobják magukat, mint üres dugók az árvíznek, hogy sodorja őket, ahova akarja. A szenvedélyeket irányítani kell és nem a szenvedélyek által kell irányíttatni magunkat. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Igen t. Képviselőház! Ha gróf Zichy János megelégedett volna a politikai vagy tárgyi érveléssel, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Érdektelen dugó! — Derültség!) ha egészen egyszerűen azt mondotta volna, hogy gróf Bethlen István nem volt túlságosan szerencsés minden miniszterének vagy minden pénzügyminiszterének a megválasztásában, (Weltner Jakab: Például Bud Jánoséban! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) vagy egyéb tárgyi okokat hozott volna fel a takarékosság szigorúbb érvényesítését illetőleg, akkor kritikámban és viszonválaszomban én is kellene hogy sokkal tartózkodóbb legyek; gróf Zichy János azonban, mint a kormányzópárttal koalícióban lévő másik kormányzópárt egyik vezére, jónak látta egy erkölcsi ostorral vágni végig az egységespárton, az egységespárt képviselőin. Ezt a han1 got nem fogadhatjuk el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Felkiáltások: Nem fogadjuk el! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) En Gál Jenővel tartok, aki azt mondja, hogy csak egyféle puritanizmus, csak egyféle etika van. Aki magasabb puritanizmust és magasabb etikát követel, az azt mondja, hogy idáig nem volt elég a puritanizmusból, nem volt elég az etikából. Ilyet csak* akkor mondhat valaki, ha utólag jött volna rá olyan erkölcsi csalódásra, amely ezen lelki revíziót indokolttá tette volna. de ezt elfelejtette gróf Zichy János megindokolni. Azt mondotta, hogy nem volt elég puritanizmus, de meg kellett volna mondania, hogy ki nem volt puritán, meg kellett volna mondania, hogy kiben nem volt meg az etikai felfogás, kiben hiányzott a puritanizmus, próbáljon Zichy képviselő úr maga körül keresni olyan etikailag tökéletes személyeket, és főleg a puritanizmusnak olyan nagy mértékét, amilyet gróf Zichy János tőlünk megkövetelt. (Gr. Hunyady Ferenc: Az egységespártból finom példákat hozhatott volna fel! — Egy hang a jobboldalon: Nálunk nincsenek Bartos Jánosok! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem lehet egy kormányzatot így elbírálni, csak annak, aki adatokkal igazolja állítását. En nagyon sokra becsülöm Ernszt Sándor mélyen t. miniszter urat, nemcsak az ő nemes puritanizmusát, hanem magánéletmódjának abszolút szerénységét, bátor szókimondását, mely mindnyájunk előtt példányképül áll, tiszteletreméltó férfi és kitűnő miniszter, de azt hiszem. Ő fog először tiltakozni az ellen, hogy a tisztesség és a puritanizmus szempontjából közte és minisztertársai között válaszfalat vonjanak. Nem gondoltam soha arra, hogy ebben a parlamentben erről az oldalról kell megemlékeznem Ernszt Sándor elődjének nagy érdemeiről. Lehet, hogy Vass József tévedhetett a bürokráciának a rejtelmeit illetőleg, lehet, hogy viszszaéltek az ő jó szívével, az Ő jóhiszeműségével, de Vass József zsenialitása, nagy szociális érzése olyan volt, amire mindenkor büszke lehet a magyar nemzet és a magyar parlament. Nem kellett volna őt a kereszténypártnak mint olyat odaállítani, aki egyénileg képviselte a kormányt. (Nagy taps a jobboldalon.) De ha egy kormányt kizárólag a takarékosság szempontjából bírálunk, vagy akár gróf Zichy János bírál, akkor méltóztassék a magyar történelemből kitörölni Szent Istvánt, Nagy Lajost és Mátyás királyt. Egyikük sem volt túlságos takarékos, sőt ha figyelembe vesszük, hogy Mátyás király mennyire pártolta az olasz művészetet, az olasz freskókat, az olasz reneszánszot- akkor Mátyás királyt sem lehet a takarékosság mintaképének odaállítani. Ha hozzáveszem, hogy a sógorát nyolcéves korában Rómába püspöknek neveztette ki... (Nagy zaj a bal- és' a szélsőbaloldalon.) akkor pláne követ kellene reá dobni. A történelem sohasem bírálta el egyes emberek nagyságát kizárólag pillanatnyi takarékossági szempon tokból. (Nagy zaj. — Büchler József: Bethlen Mátyás, az igazságos! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bessenyey Zénó: Igen t. Ház! Nézem ezt a bizonyos ominózus pénzügyi bizottsági jelentést, amelyből minden vádat kovácsolnak a Bethlen-kormány ellen. Én igyekeztem ezt a jelentést figyelmesen elolvasni, abban komoly észrevétel, komoly pénzügyi kifogás csak kettő van. Az első az, hogy miért nem akadályozta meg a Bethlen-kormány a magángazdaságok rendkívüli módon való eladósodását, Világosan