Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-23
Az országgyűlés képviselőházának 23. másul venni azt, amit az igen t. igazságügyminiszter úr válaszképen interpellációmra előadott. Nekünk, akik a jogkereső alkalmazottak százainak és ezreinek ügyes-bajos dolgait, sérelmeit és panaszait ismerjük, változatlan meggyőződésünk, hogy a bíróságnál az utóbbi időben az a meggondolás, az a szellem kezd eluralkodni, amely a munkaadót tekinti gyengébb félnek az alkalmazottal szemben, holott nem lehet kétséges és nem lehet vitás az, hogy a gazdasági viszonyok bármilyen súlyosak is, ezek hatása következtében az alkalmazott sokszorta gyengébb fél, mint a munkáltató, legyen az akár kényszeregyezségben, akár pedig csődben. Nem vehetem tudomásul a miniszter úr válaszát abból az okból sem, mert az, ami a felebbvitel és az egymással ellentétes ítéletek tekintetében fennáll, attól tartok, hogy az itt közöltek és az elhangzottak hatása alatt aligha fog megszűnni. Az ellentétes ítéleteknek egész tömegét fogjuk összegyűjteni és a miniszter úr tudomására hozni, aminthogy az itt elhangzott és elmondott konkrétumokból is > eléggé világosan következik, hogy a bírói jogalkalmazás az^ utóbbi időben — ezt nagy sajnálattal állapítom meg —- valóban antiszociális irányban halad. Megállapítható magának a miniszter úrnak válaszában, hogy átmenetileg és indokolatlanul csökkentették a fellebbezési tanácsok számát, Megállapítható ugyanebből a válaszból, hogy ennek következtében nyomban felszökött az elintézésre hátralékos perek száma és ez a helyzet csak akkor fog megjavulni, ha más ágazatokból, ahol a bírák nincsenek annyira túlterhelve — ilyenek is vannak — átdirigál tátik néhány bíró a munkaügyi perek intézésére, mert ma a legeslegfontosabb az, hogy az emberek az Ő jogos járandóságaikhoz, megszolgált munkabéreikhez hozzájussanak. Mivel ennek érvényesülését, sajnos, nem látom és nem is remélhetem, a választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Slnök: A miniszter úr riem kíván nyilatkozni, kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminiszter • úrnak a maga nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. — Kabók Lajos: A leltári többség már leapadt!) Többség. A Ház az igazságügy miniszter úrnak a maga nevében adott válaszát tudomásul vette. Az interpelláció' egyébként kiadatik a kereskedelemügyi és a népjóléti miniszter urakhoz is. Következnék Vázsonyi János képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban interpellációjára halasztást kért. Következik Kabók Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a képviselői beszámolók betiltása tárgyában: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Büchler József a budai választókerületben, Kertész Miklós, Peyer Károly és Weltner Jakab az északi választókerületben, Buchinger Manó, Farkas István és Kabók Lajos a déli választókerületben, Szeder Ferenc Újpesten, Propper Sándor Pesterzsébeten, Malasits Géza Győrben, Györki Imre Debrecenben, Reisinger Feülése 1931 november 18-án, szerdán. 283 \ rene Miskolcon, Esztergályos János Pécsett és Kéthly Anna Szegeden bejelentették az illetékes közigazgatási hatóságoknál, hogy képviselői beszámolót kívánnak tartani, a hatóságok azonban a képviselői beszámolók megtartását betiltották és ezzel lehetetlenné tették, hogy a képviselők választóiknak állásfoglalásukról és a politikai helyzetről beszámolhassanak? Hajlandó-e a miniszter úr biztosítani a képviselők , politikai tevékenységének ^szabadságát és^ utasítani a közigazgatási hatóságokat, hogy képviselői beszámolókat nem tilthatnak be?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti" a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Mint ahogyan a felolvasott interpellációból kiderül, interpellációt voltam kénytelen intézni a belügyminiszter úrhoz azért, mert a beszámológyűlések megtartása a rendőrhatóságok legújabb magatartása és elbírálása alapján lehetetlenné vált. En úgy ítélem 1 meg a rendőrhatóság tiltó rendelkezését, hogy ez bennünket, törvényhozókat, meggátol törvényadta kötelességeink és jogaink gyakorlásában. Éppen ezért itt a törvényhozás nyílt színe előtt vagyok kénytelen kérdést intézni a belügyminiszter úrhoz, vájjon szándékozik-e intézkedéseivel lehetővé tenni, hogy a törvényhozók törvényadta jogaikat és kötelességeiket gyakorolhassák? Az az indokolás,'amely a kezeim között levő rendőrhatósági betiltó végzésben olvasható, azt állapítja meg, hogy a képviselői beszámoló politikai gyűlés jellegével bír, és miután szeptember hó 20-ától kezdődően^ a miniszterelnök űr kibocsátotta ezévi 4980. számú rendeletét a gyülekezési jog korlátozásáról, (Büchler József: Persze, hogy a gyülekezési jog korlátozása, nem írhatjuk, hogy gyülekezési lakodalom!) amely rendeletben az foglaltatik, hogy poli: tikad jellegű népgyűlések, felvonulások, körmenetek, stb. tartása, folyó évi szeptember 20-ától kezdődően további intékedésig tilos, sőt meghagyja ez a rendelet, hogy ezeknek a kijátszását karhatalommal is meg kell akadályozni, (Büchler József: Ez a legkönnyebb!) az illetékes rendőrhatóságok végzésükben erre a rendeletre hivatkoznak, erre a rendeletre hivatkozva hozták meg betiltó véghatározat tikat, amely megfosztotta a szociáldemokrata párt : állású képviselőket attól, hogy választóik előtt beszámolót tarthassanak,^ s hogy ezzeL együttesen megismerhessék a választóközönség kívánságait, panaszait és általában a hangulatát. Itt van kezeim között a miskolci rendőrhatóság betiltó végzése, amely erre a rendeletre hivatkozik, azonkívül a győri kapitányságé, amely hasonlóan a kibocsátott rendelet alapján tiltja be a képviselői beszámolót. Ugyancsak ezt tette a pécsi, szegedi, debreceni kapitányság, úgyszintén a budapesti főkapitányság is, mert ugyancsak a kibocsátott 4980. számú rendeletre hivatkozással tiltotta meg a képviselői beszámolót. Ez tarthatatlan állapot, egyrészt azért, mert a képviselői beszámolókat szerintem semmi körülmények között sem szabad és nem lehet a politikai népgyűlések közé sorozni, annál kevésbbé, mert a képviselőnek, miként mondottam, törvényadta joga és kötelessége, hogy választóival érintkezzék, választóinak időrőlidőre beszámoljon a törvényhozás munkájáról. A rendőrhatóságok azonban — nem tudom a belügyminiszter úr uta^ítására-e — a politikai gyűlések közé sorozzák a képviselői beszámolókat, éppen ezért ezeket betiltják és a képviselőket megfosztják attól, hogy tör vény adta jogaikat és kötelességeiket gyakorolhassák.
