Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-18
Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1931 november 10-én, kedden. 53 zatot, amelyik nem nyilvánult meg másban, mint az adók folytonos emelésében, (Igaz! Ügn van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyik nem nyilvánult meg másban, mint a folytonos adóbehajtásokban. En nem tudom, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam miért találná olyan remeknek a pénzügyi kormányzat folytatását Vargha Imre államtitkár úr személyében, amikor, sajnos, ez a pénzügyi kormányzat semmiféle pénzügyi koncepciót nem jelentett az országnak és nem jelentett egyebet, mint folytonos adóemelést, a költségvetési számoszlopoknak folytonos emelését és nem jelentett semmi egyebet, mint egyesegyedül azt, hogy minden erővel be kell hajtani az emberektől az adót, nem törődve avval, hogy a költségvetési feleslegekkel egyszersmind az embereket tesszük tönkre. Nekem, sajnos, az előző pénzügyi kormányzattal szemben, amely a jelenlegivel azonos, azt a vádat kell emelnem, hogy minket itt esztendőkön keresztül teljes mértékben félrevezetett. Vagy tudatosan vezettek félre minket, vagy pedig maguk sem ismerték azokat a számadatokat, amelyeket most ki kellett kutatnia egy külön e célra kiküldött bizottságnak. En itt hivatkozom valamennyi ellenzéki 'képviselőtársamra, hogy minket itt, amikor mi az ország gazdasági bajairól beszéltünk, még a képviselőválasztásokat megelőző időben is valósággal leterrorizáltak, kuvikmadaraknak neveztek, demagógoknak bélyegeztek, engem kineveztek fizetéstelen legfőbb országos forgalmiadófőellenőrnek, sirató-asszonynak neveztek és más hasonló címeket kaptunk díjmentesen. Végül méltóztassék arra gondolni, hogy amikor a bankzárlat már bekövetkezett, még akkor is helytelen számokat mondtak nekünk mind a költségvetési deficitet, mind az ország külföldi eladósodását, mind pedig a költségvetésen kívüli tartozásokat illetőleg. Folytonosan emelkedtek^ ezek a számtételek, amelyek azután végeredményben a költségvetési deficitekkel ma már 150—180 millió pengőig, a külföldi tartozásoknál pedig 4 milliárd pengőig emelkedtek. A pénzügyi kormányzattal szemben fel kell vetnünk a kérdést, t. Képviselőház, hogy amikor Wekerle pénzügyminiszter úr Bethlen miniszterelnök úr jelenlétében nekünk a számokat mondta, még a képviselőválasztás után is, itt is és a pénzügyi bizottságban is, a miniszter úr nem tudta azt, hogy melyek a valódi számok; vagy pedig a miniszter úr bennünket félre akart vezetni! Akár nem tudta a miniszter úr a valódi számokat, akár félre akart bennünket vezetni, súlyos felelősség terheli a pénzügyminiszter urat, amely felelősségben az én meggyőződésem szerint mindazoknakj akik a pénzügymininszter úr mellett, mint a miniszter úr pénzügyi tanácsadói állottak, osztozniok kell. Meg kell állapítanom azt is, hogy hosszú esztendőkön keresztül állandóan küzdöttünk itt a magas költségvetési tételek ellen. En most is azt mondom, hogy az ország azokat a költségvetési kiadási rovatokat sem szutenálja, amely költségvetési kiadási rovatokat ma kontemplál a t. pénzügyi kormányzat. Előre megmondhatom, t. Képviselőház azt, amit esztendőkön keresztül mondottam: ebben a költségvetésben is, amelyet az új szanálási rendszer után nekünk előterjeszt a kormány, tönkre kell mennie Magyarország magángazdaságának, (Ügy van! bálfelől.) és ha a székesfővárosban ebben az esztendőben október végéig több adót hajtottak is be, mint az elmúlt esztendőben, csak azt ne kérdezze senki, miként hajtották be ezeket az adókat, milyen törvénytelen eszközöket vettek igénybe az adóbehajtásnál Budapesten és a vidéken egyaránt, (Ügy van! Ügy van! bálfelől.) miként viszik el a kereskedő mérlegét, miként viszik el az iparos szerszámait és bocsánatot kérek, most térek rá a falura... (Lázár Miklós: Az utolsó teheneket, az utolsó malacokat is elviszik!) T. képviselőtársam, nemcsak az utolsó tehenet és az utolsó malacot viszik el, amelyet, hogy el lehessen adni, áttranszferálnak a szomszéd községbe, (Ügy van! Ügy van! bálfelől.) hanem elviszik az utolsó derékaljat és fejpárnát is. (Lázár Miklós: Az utolsó szalmazsákot is!) így igenis lehetséges az, hogy be fogják hajtani, illetőleg behajtják az adót. de hogy ez milyen gazdasági egyedek pusztulásával jár, arról, t. képviselőtársaim, hallgatnunk kell. Az adóbehajtásnál már ott tartunk, hogy például az egész országban behívatják a korcsmárosokat és a trafikosokat a községházára és közlik velük, hogy amennyiben hátralékos adójukat 24 vagy 48 óra alatt, vagy egy hét alatt he nem fizetik, akkor elveszik tőlük az italmérési- vagy a trafikengedélyt. (Ügy van! Ügy van! bálfelől. — Ellenmondások a jobboldalon.) A mai viszonyok között, amikor minden ember nehezen fizeti meg; adóját, miként lehet az élet elvonásával fenyegetőzni? Mert az italmérési engedély, vagy a trafikengedély elvonása, az élet elvonása! Miként lehet ezeket az embereket ilyen szörnyű módon fenyegetni! (Lázár Miklós: Tatárjárás!) Nem is beszélek már arról a szörnyűségről, hogy legújabban arról hallok, hogy egyes adóügyi közegek megengedik maguknak még azt is, hogy bemennek a kereskedő üzletébe és amikor a kereskedő nincs ott, előzetes értesítés nélkül feltörik a pénztárat és iigy viszik el a pénztárból az adót. (Lázár Miklós: Hallatlan! Tatárjárás!) Ilyen adóbehajtást nem kívánok senkinek sem. De nem lehet másféleképpen behajtani az adót akkor, amikor ma Magyarország gazdaközönsége Öt fillérért adja el a borát, 10 pengőért adja el búzáját, ha el tudja adni, kukoricája nincs, ínséges az egész ország és mégis több adót akarnak behajtani attól a vidéki gazdaembertől, mint amennyit ő az előző esztendőben fizetett. Hát t. Képviselőház, tönkrement országban, hitel nélkül álló kereskedelem, munkanélküli kisipar és munkanélküli gyáripar mellett, termeivényeit eladni képtelen gazdatársadalom mellett több adót behajtani akarni, véleményem szerint lehet, mert hiszen a török defterdárok is behajtották az adót, az osztrák megszálló katonaság is behajtotta az adót úgy, hogy aki nem fizetett adót, annak a házához katonákat szállásoltak be és amikor még arra sem fizetett, a zsupfedelet szedték le a házáról, szóval be lehetett hajtani, de hogy egy országban így lehessen behajtani az adót, ez teljesen képtelen dolog. Legelsősorban arról kell megemlékeznem, amiről a t. Ház összes tagjainak tudomással kell bírniok. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy olyan sajnálatos hangokat hallunk ma már a kisiparosok gyűlésén, amilyeneket én még a magam ellenzéki álláspontja mellett' is túlerőseknek tartok és ha ezt a hangot itt még elnyomják és ezekről a gyűlésekről, a soproni gyűlésről és a legutóbbi budapesti gyűlésről is kevés hang került bele a sajtóba, és sikerült valami úton-módon — hogy miként, ma sem tudom — az iparosgyűléseken megnyilvánult