Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

ŐO Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1931 november 10-én, kedden. mében egy pengő egy aranypengőnek számí­tandó. A Nemzeti Bank javaslatára fogja majd a pénzügyminiszter megállapítani azt az idő­pontot, amikor iaz aranypengő ellenértéke mas értékegységben lesz megállapítva. Kimondja továbbá, hogy a rendelet kiadásától kezdődően minden jogügyletben az ott kifejezett pénzösz­szegeknél egy pengő egy aranypengőnek szá­mítandó mindaddig, amíg a Nemzeti Bank en­nek megváltoztatását közzé nem teszi. És ki­mondja a rendelet, hogy ellenkező kikötés hiá­nyában minden jogügyletre nézve egy pengő egyenlő egy arany pengő az irányadó. Ugyan­addig az időpontig, amíg a Nemzeti Bank erre­nézve további intézkedést nem tesz, a bankok­ban és takarékpénztárakban betéti könyvekre, avagy folyószámlákra elhelyezett összegeknél, valamint a csekkfizetéseknél is mindenkor egy pengő egy aranypengőnek számítandó. A köz­tartozások, valamint a közületektől élvezett személyi járandóságok, özvegyi nyugdijak min­den egy pengője egy arany pengőnek számí­tandó, és minden egyéb, nem a magánjog ala eső kötelezettségnél szintén egy pengő egy aranypengőnek számítandó. További rendelkezése volt a kormánynak a külfölddel való fizetési forgalom ellenőrzése és szabályozása tárgyában kiadott rendelet, amelynek értelmében kimondatott a kötött de­viza- és valutaforgalom és megszüntettetett e rendelet kiadásának napjától a tőzsdén a valuta- és devizaforgalom. Kimondotta to­vábbá a rendelet, hogy továibbi intézkedésig a tőzsdei jegyzés helyett a Nemzeti Bank által közölt árfolyam tekintendő a valuták és de­vizák pengőben kifejezett értékének. Szintén valutavédelmi intézkedésül szol­gál a külfölddel szemben fennálló pénztartozá­sok bejelentéséről, továbbá a külföldi fizetési eszközök és értékpapírok, valamint külföldi pénzértékre szóló követelések kötelező bejelen­tésére vonatkozó rendelet is. A gazdasági és hitelügyi természetű rende­letek csoportjába tartozik az egyes hitelügyi kérdések szabályozására vonatkozólag kiadott rendelet is, mély a hitelélet rendjének meg­óvása érdekében megalkotta az úgynevezett Országos Hitelügyi Tanácsot. E rendelet értel­mében bírói védelem alá csak a 12%-ig terjedő kamatláb vonható. Ezenkívül a kisebb föld­birtokosok részéről az árverés és az ingatlan haszonvételére kielégítés céljából vezetett zár­lat elrendelésének, avagy foganatosításának bírálásáról is rendelkezik. T. Képviselőház! A rendeletek második cso­portjába tartoznak azok a kormányintézkedése­sek, amelyek az állam és az önkormányzatok kiadásainak csökkentésével kapcsolatosak. A személyzeti kiadások csökkentése érdekében kü; lön rendeletet bocsátott ki a kormány az állami és a közületi alkalmazottakra nézve és külön rendeletet bocsátott ki az állami üzemek alkal­mazottainak, nyugdíjasainak, r illetve nyug­béreseinek illetménycsökkentésére. Mind a két rendelet azonban úgyszólván egymással azonos alapokon indul el és kimondja, hogy 5—15%-ig terjedhetnek az illetményosökkentések. A ren­delet kibocsátását szükségessé tette az a körül­mény, hogy a bevételek elmaradását bizonyos mértékben azonnal lehet az illetménycsökken­téssel ellensúlyozni. Ugyanebbe a csoportba tartozik az a ren­delkezés is, amely a kormányengedély alapján külföldön tartózkodó nyugdíjasok és nyugbére­sek, valamint özvegyek és árvák illetmény­csökkentésére vonatkozik. A rendeletek harmadik csoportjába tartoz­nak azok, amelyek az állami bevételek fokozá­sára irányulnak. Itt elsősorban megemlítendő­nek tartom az általános forgalmi adónak 50%-os, vagyis az eddigi 2%-ról 3%-ra való fel- ^ emelését. Ugyancsak idetartozik a cukor után^| fizetendő kincstári részesedés újabb szabályo- M zásáról, valamint a magánvállalati és a munka- ^P bérviszonyból és a tantiémekből származó jőve delinek után fizetendő különadónak újból valv megállapítása. (Propper Sándor: Gyönyörű munka volt, mondhatom!) Ezenkívül a háztulaj­donosok, valamint a jövedelemadó alanyai ter­hére kirovandó szükségadóról intézkedő rende­let is. T. Képviselőház! Ezekben voltam hátor is­mertetni a kormánynak a gazdasági és a hitel­élet rendjének megóvása szempontjából kiadott rendeleteit. Méltóztassanak megengedni, hogy továbbmenőleg ismertessem a Nemzetek Szövet­sége pénzügyi bizottságának vizsgálatáról elő­terjesztett és már közzétett jelentést is. Mielőtt azonban ezt tenném, rátérek az előzményeknek ismertetésére is. A gazdasági és a hitelélet terén világszerte beállott nehézségek nyilvánvalóvá tették már ennek az évnek elején, hogy ez a megcsonkított, kicsiny Magyarország, amely nyersanyagainak és félgyártmányainak legnagyobb részét a kül­földről kénytelen behozni, képtelen azoknak a kötelezettségeknek megfelelni, amelyek reá nézve legnagyobbrészt éppen a nyersanyagbe­hozatal tekintetében a külfölddel szemben há­rulnak. Ez indította azután kormányunkat arra, hogy 1931. szeptember hó 7-én kéréssel fordult a Nemzetek Szövetségéhez, hogy egy delegá­ciót küldjön Magyarországba, amely delegá­ció megvizsgálja Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetét. A Nemzetek Szövetségé­nek Tanácsa ezt a kérelmet a pénzügyi bi­zottsághoz tette át és utasította, hogy e tekin­tetben tárgyalásokat folytasson a magyar kor­mánnyal és a Magyar Nemzeti Bank kikül­dötteivel. Ezekről a tárgyalásokról a pénzügyi bizottság jelentést tett a Nemzetek Szövetsége Tanácsának és felhatalmazást kért arra, hogy delegációt küldhessen Magyarországra és to­vábbi felhatalmazást kért, hogy legszüksége­sebb intézkedéseket megtehesse és tárgyalásai­nak eredményét jelentés formájában közzé­tehesse. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa a pénzügyi bizottságnak ezt a javaslatát elfo­gadta és kiküldötte a delegációt Magyar­országba. E delegáció tárgyalásának idején a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága is összehívatott Budapestre. Ezek a bizottsá­gok a kormány kiküldötteivel együttesen le- . folytatott tárgyalások alapján megvizsgálták Magyarország pénzügyi- és gazdasági helyze­tét és erről jelentést tettek közzé, amely most a t. Ház előtt fekszik. A bizottság jelentésében rámutat arra, hogy Magyarország pénzügyi problémája nem olvan súlyos, mint volt 1923-ban, ellenben megállapítja.. azt is, hogy pénzügyi és gazda­sági helyzetének orvoslása ma sokkal nehe­zebb, mint volt 1923-ban, mert hiszen azóta a világ gazdasági helyzete nagymértékben rom­lott. (Propper Sándor: Azt is megállapították, hogy elherdáltak egy csomó pénzt!) Â pénz­ügyi bizottság utalt a világgazdasági helyzet depressziójára, amely különösen olyan ország­ban a legnehezebb, amely országnak legna­gyobb jövedelmi forrását a búzatermelés és értékesítés képezi» — miként Magyarországon

Next

/
Oldalképek
Tartalom