Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-18
Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1931. évi november hó 10-én, kedden, Alniásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Szalóky Navratil Dezső napirendelőtti felszólalása az orvosok helyzete ügyében. A népjóléti és munkaügyi miniszter válasza. — A gazdasági ós hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. tcikk alapján tett, valamint az ország gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel szükségessé vált egyéb fontos rendeletekről szóló jelentés. — A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló törvényjavaslat felsőházi tárgyalása során gróf Hadik János felsőházi tag által előterjesztett, a Felsőház által elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett határozati javaslat tárgyalása. Felszólaltak : Temesváry Imre előadó, Fábián Béla, mint kisebbségi előadó, Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter, a népjóléti minisztériumi fegyelmi vizsgálat kérdésében ; Gratz Gusztáv, Propper Sándor, gróf Zichy János, Turchányi Egon, Kornis Gyula. — A belügyminiszter benyújtja az «egyes vármegyék területi változásairól» szóló törvényjavaslatot. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és az interpellációskönyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, Walko Lajos, Ivády Béla, vitéz Gömbös Gyula, Kenéz Béla, Ernszt Sándor, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 vérekor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pakots József jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Pataesi Dénes jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Baranya vármegye közönségének feliratát a megyei, városi és községi állatorvosok képviselőtestületi szavazati joga érdekében. A feliratot a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a kérvényi bizottságnak. Bemutatom a t. Háznak a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének meghívóját, amelylyel a magyar szövetkezeti mozgalom megalapítója: Károlyi Sándor gróf születésének századik évfordulója alkalmából folyó évi november hó 10-én délután 3 /*6 órakor az Omge. dísztermében rendezendő ünnepi kongresszusra a Képviselőház tagjait meghívja. A meghívást a Ház tudomásul veszi. A kongresszuson a Ház képviseletében Czettler Jenő alelnök úr vesz részt Bejelentem a t. Háznak, hogy Szalóky Navratil Dezső képviselő úr a közegyészségügy és az orvosok válságQo helyzete tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő úrnak megadtam, és így Szalóky Navratil képviselő urat illeti a szó. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. II. Szalóky Navratil Dezső: T. Képviselőház! Bátor vagyok tisztelettel kérni a t. Házat, hogy orvosi rendünk érdekében való előterjesztésemet meghallgatni és azt jóindulatulag támogatni kegyeskedjék. Mielőtt ezt tenném, legyen szabad rövid visszapillantást vetnem arra a bizonyos praxisbeli korszakra, amikor még az orvosok kerestek, tudniillik a háborúelőtti időszakra. A háborúelőtti időszakban az orvosok a magángyakorlatból szépen megélhettek, hiszen mindenképpen módjukban állott a tisztességes munkájukért kapott díjakból nemcsak megélni, hanem esetleg kisebb vagyont is alapítani. A világháború idején azonban az orvosi rendet teljesen bevonták a katonaság kötelékébe, majd később mindenki katona lett, s így az orvos kénytelen volt praxisát feladva az egész katonai társadalomnak rendelkezésére állani. Ez a rendelkezésre-állás a későbbi időszakban még jobban érvényesült, amikor a forradalmi időkben az orvosok kötelességszerííleg sorompóba állottak és megtettek mindent — szintén díjtalanul — a nagyközönség érdekében. Amikor a forradalmak véget értek, az orvosok is vártak, hogy az ő sorsukban is némi javulás fog bekövetkezni, és ezzel szemben — sajnos — az orvosi társadalmat egy bizonyos összeségbe tömörítették, ha szabad magam úgy kifejeznem, bürokratizálták az orvosi rendet, ami tulajdonképpen az orvosi renddel, az orvosi szabad praxissal, abszolúte nem fért össze. Az a körülmény, hogy az orvosokat betömörítették egy nagyobb intézménybe és hogy akkor számtalan betegsegélyző pénztár alakult, amelyek az orvosokat szintén mind magukba szívták, olyan helyzetet teremtett, amely ma, — sajnos — különösen a városi orvosok exisztenciáját teljesen lehetetlenné tette. (Ügy van! Ügy van!) Az orvosok ma — a mélyen t. Ház talán nem is tudja, hiszen az illusztris kép8
