Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-17
42 Az országgyűlés képviselőházának 17, és szomorú jelenség, hogy a képviselők illetményeiknél fogva többé-kevésbibé kötött helyzetben vannak és képviselői hivatásuknak ezek miatt a körülmények miatt sokszor nem képesek lelkiismeretük szerint megfelelni. (Gáspárdy Elemér: A nyugdíjas és legfüggetlenebb ember! — Ka bók Lajos: Megint egy érdekelt! Mindig jelentkeznek az érdekeltek! — Gáspárdy Elemér: Önök ne beszéljenek! A mamnmtfizetéseket védelmezték a fővárosi törvénynél! — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van! Védelmezték! — Gáspárdy Elemér: Tessék a naplót elolvasni!) Ezekről a kérdésiekről vitatkozunk itt ebben a pillanatban. Ügy látszik, a kormánynak nem volt sürgősebb dolga, mint egy olyan javaslatot idehozni, amely már gyakorlati érték szempontjából is alig bír jelentőséggel. Kérdem, miért hozta idei Azért, mert a képviselők illetményeik 15%-át így sem vették fel és ha nem vették fel, olyan sürgős volt ez a javaslat, hogy mindjárt ezt tárgyaljuk az első ülésnapon? (Zaj a jobboldalon.) Olyan sürgős volt azok után, hogy a szoeiáldemokratapárt képviselőtagjai is otthagyták illetményeiket és önök pedig határozatot hoztak arra nézve, hogy ezt nem veszik fel, és ezt nyíltan publikálták is, tehát nem is vették fel. Nem! Egészen más kérdésekkel kellett volna idejönni a kormánynak és foglalkoztatni a Házat azokkal .a kérdésekkel, amelyek ott vajúdnak kinn a perifériákon, százezer és százezer család háztartásában, amelyek ott az emberek százezreit és százezreit gyötrik, akiknek nincs kenyerük-, akik kutyamódon koplalnak ebben az országban s akiknek a megsegítéséről itt hallunk hangzatos frázisokat, de azoknak gyakorlatilag értékük nincs. Legutóbb egy alispánnal tárgyaltam, aki azt mondotta, hogy utasításokat kaptunk arra nézve, hogy^ készítsük elő a nyomorakciót, mert a kormányzat ehhez bizonyos segélyö ssszegekkel hozzájárul; azt hittük, előkészültünk és akkor majd a mi házunk tája körül összeszedett összeggel ki tudjuk segíteni ezt a nyomorenyhítő akciót,, és most arra a tudatra kellett ráébrednünk, hogy a kormányzat csak irányelveket ad, de pénzt nem a nyomorenyhítő akcm céljaira és most itt állunk az előkészülettel pénz nélkül. (Zaj a jobboldalon.) Kérem, nekem ezt egy alispán mondotta. A nevét nem mondom meg, mert nem akarom, hogy kellemetlensége legyen e miatt. (Zaj a jobboldalon. — Farkas Elemér: Rosszul mondotta az alispán! — Malasits Géza: Tanácsot adnak, de pénzt nem!) En ezeket csak azért mondottam el itt a törvényhozásban, mert sokkal súlyosabb kötelességei vannak a Háznak a mai nehéz, súlyos és kritikus időkben, mintsemhogy ilyen apró-cseprő javaslatokkal foglalkoztassák a Házat. {Felkiáltások a jobboldalon: önök beszéltek róla! — Zaj. — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Ne izguljanak a képviselő urak! Különösen az érdekeltek ne izguljanak!) önök szemrehányást tettek és tesznek mindig magatartásunk miatt. Önök mindig szemrehányással illetnek bennünket azért, mert annak .a néptömegnek az érdekeit erélyesen kívánjuk védelmezni, még ebben a parlamentben is, amely bennünket ideküldött. Perhorreszkáljuk ezt a parlamentet, mert ezt a parlamentet, ismételjük, százszor és százszor is, {Egy hang a jobboldalon: Nem a maguk szájaize szerint választották meg!) a leltári kerületek, a csendőrszuronyok és a közigazgatás hozták össze és így érthető, hogy ez a.parlament nyuülése 1931 november 5-én, csütörtökön. godtan elsiklik a felett a • tény felett, hogy kint az országban a dolgozó nép.kutya módjára koplal és akkor érthető, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül veszi fel az állami közpénzből való kétszeres-háromszoros fizetéseket, sőt ha indítványt terjesztünk elő arra nézve, hogy törvényhozási úton szüntessék meg ezeket a lehetetlen állapotokat, iákkor a képviselő urak, mint a leltári kerületek tulajdonosai, kézzellábbal tiltakoznak ennek az erkölcsi elvnek piedesztálra való emelése ellen. Mélyen t. Képviselőház! Önök azok, akik ezzel a magatartásukkal az erkölcsi alapot is kirúgják Önmaguk alól. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! — Rendre! Rendre! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szeder Ferenc: Kötelező volna ez a mai kritikus időkben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Erkölcsbíráskodikí) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy az elnököt utasítani nem lehet. (Esztergályos ' János: Generalsehweinerei!) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Pintér László: Azt sem tudod, hogy mi az!) Szeder Ferenc: Ezek a szempontok és gondolatok voltak, amelyek engem felszólalásra indítottak és arra kérem a Képviselőházat, szíveskedjék azt a különvéleményt, amelyet Kabók Lajos t. képviselőtársam előterjesztett és megokolt, elfogadni. Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, szólásjoga többé senkinek nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a gazdasági bizottságnak azt a javaslatát, amely a képviselői tiszteletdíjnak f. évi november hó 1-től kezdődőleg 15%-kai való csökkentését célozza, szemben Kabók Lajos képviselő úr különvéleményével? Akik elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Farkas István: Elfogadjuk! Külön tessék feltenni a kérdést! — Nagy zaj a jobboldalon.) Többség. Akik a különvéleményt fogadják el, méltóztassanak felállni/.: (Megtörténik) Kisebbség! (Györki Imre: Most röhögjenek! — Nagy zaj a jobboldalon. — Kertész Miklós: Az országban ez a többség!) A Ház a gazdasági bizottság javaslatát elfogadja, Kabók Lajos képviselő úr különvéleményét pedig mellőzi. Most pedig kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a gazdasági bizottságnak a választott tisztviselők külön tiszteletdíjának csökkentésére vonatkozó javaslatát, szemben Dinnyés Lajos és Kabók Lajos képviselő urak kisebbségi véleményével. (Farkas Isván: A kérdés feltevéséhez kérek szót!) Farkas István: T. Ház! A különvélemények nem azt jelentették, hogy a képviselői fizetéseket nem akarjuk elfogadni. Azok, akik a különvéleményt előterjesztették, a különvéleményben tovább mentek, mint az eredeti javaslat, mint ,az egységespárt javaslata, az elnök úr tehát rosszul teszi fel a kérdést. Ne tessék szembeállítani ! Elnök: Külön tettem fel a kérdést! Farkas István: A pótlás csak kiegészítése annak az általánosan elfogadott javaslatnak, úgyhogy ne tessék a kisebbségi véleményt szembeállítani. Elnök: Ezen a kérdésen a Ház határozatával már túlvagyunk. (Kabók Lajos: Rosszul!) Mostani kérdésem a választott tisztviselők külön tiszteletdíjára vonatkozik. Kérem a t. Házat, illetőleg azokat, akik a gazdasági bízott-