Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
Az országgyűlés képviselőházának 27. ház! Végtelenül sajnálom, hogy a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr interpellációm előadása során nincs jelen. (Lázár Miklós: Majd bejön!) Szerettem volna, ha bennünket, laikusokat, akik tulajdonképpen távolról nézzük ennek a szenvedő országnak a gazdasági és pénzügyi válság közepette való vergődését, bizonyos kérdésekről a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr felvilágosított volna. Annak idején, amikor a pengőt megértékelték, mi innen, erről az oldalról azt kívántuk az akkori pénzügyminisztertől, Bud János miniszter úrtól, hogy a pengőt ne emeljék fel 12.500 koronára, hanem csak 10.000 koronában hagyják meg. Akkor én terjesztettem elő ezt a laikus indítványt, amelyre vonatkozólag a miniszter úr igen udvariasan azt a választ adta, hogy az én terrénumom inkább a közigazgatás, bízzuk csak a kormányra, az bölcsen szabja meg a 12.500 koronás értékét a pengőnek. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Ugyancsak voltunk itt páran, akik annakidején, amikor a szanálásról volt szó, szóvátettük azt és aggodalmunkat fejeztük ki abban a tekintetben, hogy az ország lakosságának olyan súlyos mérvű megadóztatása, mint amilyen tervbe volt véve, céltalan lesz, mert a kormány olyan pénzügyi politikát fog folytatni, hogy az államháztartás szanálásából folyólag a magángazdaságok teljesen tönkremennek és a magángazdaságok erőtlensége folytán az államháztartás is nehézségek közé jut. (Zaj a jobboldalon,) Elnök: Ismételten kérem a jobboldalon ülő képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni! Hegymegi Kiss Pál: Akkor is azt a választ kaptuk ezekre a kérdésekre vonatkozólag, hogy mi a magunk részéről laikusok vagyunk és most itt, a magyar gazdasági és pénzügyi válság közepette azt látjuk, hogy a Károlyi-kormány régi kiváló szakembereket vesz igénybe, — akiknek a képességeit abszolúte nem vonom kétségbe — de a szanálás során a válság megoldásának nem azt a rendszerét választja, amelyet külföldön is követtek, hogy keresi az árkániimokat, hogy milyen módon lehet — esetleg a régi elméletek feladásával is — az országon segíteni, hanem itt egy brutális válságmegoldás megy keresztül, amely brutalitás nyilvánul egyfelől az adóknak a maximumra való felemelésében, az adótartozásoknak irgalmatlan behajtásában, (Ügy van! bálfelől.) másfelől a kisexisztenciák jövedelmének teljes mértékben való lefokozásában. T. Ház! Azt látjuk és azt kell megállapítanunk, hogy nemcsak az állam van súlyosan eladósodva, nemcsak a költségvetést kell lefaragni, hanem ezenkívül abszolúte nincs koncepció és pénz. Sem a termelésre nincs pénz, sem a termel vények értékesítésére nincs pénz, sőt tovább megyek, higyje el a t. pénzügyi államtitkár úr, nincs annyi pénz, amennyivel ma a terheket viselő társadalom a felemelt adókat az államnak meg tudná fizetni; még az adófizetés lebonyolítására sincs pénz. (Ügy van! balfelől!) Es méltóztassanak nekem, mint laikus embernek, megengedni, hogy pár kiáltó ellentétet mondjak el az államtitkár úrnak. Ott, a mi környékünkön négy esztendővel ezelőtt eladott egy birtokos 100 hold földet, 1000 pengőért holdját Ezt a pénzt betette a takarékba és négy évig ennek a kamatjából élt. Most visszavette KílPVI^KLÖHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1931 november 25-én } szerdán. 455 azt a 100 hold földet, még tekintélyes birtokot is vásárolt az akkori vételárból, míg az, aki akkor megvásárolta tőle ezt a 100 hold földet, a mai gazdasági helyzetben és pénzhiányban teljesen tönkrement. Látom, t. államtitkár úr, az adóvégrehajtások egész sorozatát a falvakban és a városokban, (Ügy van! balfelöl.) és meg kell állapítanom, — ez az igazság — hogy a nagyvagyon, a nagyjövedelem még teljes mértékben kímélve van akkor, amikor tudok esetet és tudomására is fogom hozni az államtitkár úrnak, hogy pénzügyi közegei személyes motozással szedik el az iparosoknak és gazdáknak utolsó filléreit is. (Ügy van! balfelől.) Végtelenül tisztelem és nagyrabecsülöm a 33-as bizottság kiváló képességű urait, de meg kell állapítanom, hogy a 33-as bizottságban nagyobbrészt a bankérdekeltség van képviselve, a nagyvagyon és a nagytöke van képviselve, (Egy hang a baloldalon: tâs a kartellek!) a kisemberek sorsán való segítésre nagyon kis része reagál annak a 33-as bizottságnak, amely ma a gazdasági válság megoldására a kormány mellett vállalkozik. (Zaj. — Tauf fer Gábor: Gazdasági oligarchia!) Nem tudom, magyarázza meg nekem az államtitkár úr, de én aggódom, az aranypengő fogalmával szemben, mert mi úgy gondoltuk és úgy tartjuk, hogy ha olyan sok áldozatot méltóztatnak hozni a pengő védelme érdekében, akkor miért kellett külön megcsinálni az aranypengő rendszerét, amely egyfelől támadás a pengő értékével szemben, másfelől pedig minden adósságot át kellett aranypengős adóssággá változtatni. En megnyugtatást kérek arra nézve, hogy nem fog jönni majd egy rendelet, amely az aranypengőt a pengővel szemben máskép értékeli és az adós, aki súlyos kamatokat fizet adósságaiért, még külön a pengő értékelésének terhét is kénytelen lesz viselni. (Dinnyés Lajos: Eber Antal megmondta ma, mi az aranypengő!) Nekem az a meggyőződésem, hogy, ha a szanálásnak ez a rendszere továbbfolyik, mire az államháztartás egyensúlyát a t. bizottságok és a kormány teljesen rendbehozzák, akkorára a magyar nemzeti társadalom teljes mértékben tönkremegy. Az a pénzhiány, amelyről mi beszélünk, súlyos és aggasztó a magyar gazdasági életre. Méltóztassék elhinni az államtitkár úrnak, hogy termelésre, további munkára nincs pénz, nincs pénz a tennelvények vásárlására, nincs pénz az adótartozások fizetésére, egyáltalán emiatt a gazdasági élet és a nemzeti élet vérkeringése megakad. Élhetünk a szent elméletek jegyében, de én iiieg vagyok teljesen győződve, hogy ez a mai helyzet így nem maradhat. A mélyen t. urak ennek a deflációnak szigorú bajnokai, s hazafiatlanoknak és minden egyébnek mondják azokat, akik a fizetési eszközök tekintetében valami lehetőséget, akiket Teleszky János úr vakoknak, naivaknak és rosszhiszeműeknek keresztelt el. De ez a mai helyzet olyan, hogyha ez tovább így megy, a gazdasági élet teljes mértékben összeroppan. (Ügy van! balfelől.) Én hódolok ezeknek a szent elméleteknek, de ha ezeknek az elméleteknek igazságai évtizedeken keresztül fennállottak, — és éppen az urakra hivatkozunk, akik a gazdasági válságban egy világválságot látnak, — akkor kérdem^ miért történt ezeknek az elméleteknek ellenére a teljes összeroppanás? Itt van az én városom is, amely felirattal is élt ebben a tekintetben a kormányhoz. Va1 gyonos, gazdag város vagyunk és nincs pén66