Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
448 Az országgyűlés képviselőházának Ê7, Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Végre talán elérünk ahhoz, hogy egy kérdést ibehatóan a Képviselőház plénuma előtt is tisztázzunk és talán elérjük azt, hogy ennek valami gyakorlati következménye is lehet. A belügyminiszter úr kijelentette, hogy nincs olyan tiltó rendelkezés, amely szerint pártszervezetek vendéglői helyiségekben ne lehetnének. Ezt én turdom régen, hiszen akkor az egységespárt sohasem fíoglalta volna le rendre a vendéglői helyiségeket, minthogy lefoglalta, mert a tiltó rendelkezés valószínűleg rájuk nézve is állott volna, imintahogy állt reánk. En hangsúlyoztam a kőszegi esettel kapcsolatban, éppúgy, mint a rákoskeresztúri esettel kapcsolatban is, hogy a szociáldemokrata pártszervezetek nem mennek kocsmákba, hacsak lehet, elkerülik, mert azoknak más céljaik vannak a pártszervezetekben, mint az egységespártnak a 'Választási^hadjárat idején a kocsmákkal. (Kuna P. András: Dehogy, âzok nem mennek kocsmákba!) Itá is a konkrét esetben nem vendéglői helyiségben van a pártszervezet, hanem egy emelettel feljebb, más helyiségben, amely más alkalommal üresen áll, amelyet más alkalommal senkisem látogat, csak elvétve, mulatságok alkalmával nyitják meg azt a helyiséget néhanéha. Ugyanez az eset Rákoskeresztúron is, amelyre szintén bátorkodtam felhívni a belügyminiszter úr figyelmét, ahol azt a szelid figyelmeztetést kaptuk, hogy csak menjünk onnan, mert abból bajok lesznek. Ez egy teljesen különálló épület, amelyet lakás céljára használtak mindenkor és most az ottani helyi pártszervezet ezt a lakás céljaira szolgáló helyiséget kibérelte, tehát más épületben, mint a vendéglői helyiségben, tartott volna fenn a pártszervezet helyiséget és innen kapja a hatósági zaklatást. De van még egy kérdés, t. belügyminiszter úr, amelyre ha most nem kapok választ, akkor majd ezt a kérdést más alkalommal interpelláció kapcsán vagy más módon teszem szóvá. Mi történik azokban a városokban, mint Békésicsabán, ahol a munkások áldozatkészsége következtében egy szép, még a "város szempontjából is szép épületet emeltek, amelyből közigazgatási határozattal ki akarják tiltani a szociáldemokrata pártszervezetet? Ezt a módszert különösen a választások alkalmával vették elő és alkalmazták velünk szemben jhogy a szociáldemokratapárt választási munkálatait ,se intézhesse a munkásotthonból. Mi történik pl. Zalaegerszegen, ahol szintén azonos a helyzet, vagy pedig Egerben, ahol szintén azonos helyzetben vannak a munkások, ahol a közigazgatási hatóság bosszúból vagy egy fikció alapján ki akarja telepíteni az általuk épített és keservesen összehordott épületből 1 ? Mikor a választási hadjárat folyt Békéscsabán, felmentem a rendőrségre és később a polgármesterrel beszéltem ebben a kérdésben. A polgármester azt mondotta: jó, kérem, ha a választási hullámok elcsitulnak, akkor újra rendbe jön a kérdés és nem háborgatják az urakat saját épületükben. Mindezideig azonban nem jött rendbe a kérdés, és én szeretném a belügyminiszter úrtól megkérdezni azt, hogy a munkásoknak a saját otthonukban joguk van-e pártszervezeti életet élni. Az ellenvetés az, hogy ott a szakszervezetek is működnek. Ezek azonban külön helyiségben működnek. En még sohase láttam példát árra, ülése 1931 november 25-én, szerdán. hogy a keresztényszocialista szakszervezeteknél ezt az uzust folytatták volna, pedig láttam a «keresztényszocialista pártszervezet» és a «keresztényszocialista szakszervezet» táblát majdnem egy ajtóra kitéve, de nem láttam sohasem azt, hogy közigazgatási hatóság még csak gondolni is mert volna arra, hogy párt- és szakszervezeti mozgalom összeférhetetlen. Nem azért említem ezt fel, mintha azt követelném, hogy most már ott is távolítsák el a pártszervezetet a szakszervezettől, hanem azért, hogy tiszta helyzetet teremtsünk arra nézve, hogy ami lehet szerte az egész országban, az lehet Békéscsabán is, hogy a szociáldemokrata pártszervezet akadálytalanul végezhesse a munkáját saját otthonában. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? Igen! (Szeder Ferenc: En nem veszem tudomásul!) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. , Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja -a pénzügyminiszter úrhoz a szükségadó előlegek tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Tud-e arról a miniszter úr, hogy a gazdasági válság és a kormány gazdasági politikája következtében az 1931. év folyamán sok olyan adóalany vált munka- és ikeresetnélkülivé, akikre az 1930. évi jövedelem alapján 1931-ben jövedelmi adót róttak kii Hogyan képzeli a miniszter úr, hogy munkanélküli munkások és magánalkalmazottak, tönkrement kereskedők és iparosok, keresetnélküli szabadfoglalkozásúak a rendeletileg rájuk kirótt szükségadó-előleget kifizetni tudják? Hajlandó-e a miniszter úr a kamatelőírások és zálogolások megelőzésére olyan irányban intézkedni rendeletileg, hogy azok a jövedelemadókötelesek, akik minden kétséget kizáróan igazolják, hogy 1931-ben jövedelemadó alá eső jövedelmük nem volt, vagy 1930. évi jövedelmükkel nem azonos mérvben volt, a szükségadóelőleg alól már most felmentessenek, illetőleg előlegük aránylagosan leszállíttassék» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Aki ma az adóhivatalok tájékán jár, az a szegény emberek sortálló tömegét fogja látni, akik előlegen, k ölesönökön, zálogházon keresztül szerzik össze azt, amit a kegyetlen kamatok és még kegyetlenebb fenyegető vexaturák súlya alatt mindenáron ki kell nekik fizetniök. A pénzügyi kormányzat ugyanis gondoskodott arról, hogy az embereken valóságos adófizetési pánik vegyen erőt. Ezt tette elsősorban a szükségadóval, de csinálta ezt minden más adónemmel is és a társadalom különböző rétegeiből a legváltozatosabb panaszok jutnak el hozzánk, amelyek mind egyetlenegy tényre utalnak, arra, hogy nem bírják, nem tudják elviselni azokat a fantasztikus arányú megterheléseket, amelyeket rájuk róttak. (Kertész Miklós: Zálogba csapott télikabátra kapott pénzből fizetnek adót!) Ha ez így megy, igen hamarosan elérkezhetünk arra a pontra, hogy ezek a rétegek odakényszerülnek — minden fenyegető következménnyel szembeszállva —- a nem fizetünk álláspontjára, oda, ahol már régen ott" áll, habár egészen más okokból kifolyólag a nagyipar, a nagybirtok és a mobil nagytőke,
