Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
Az országgyűlés képviselőházának 27. t. képviselő úr itt folyamatba tett, helyén való lett volna a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásánál, de itt az én véleményem szerint kevésbbé helyénvaló. Sőt az én véleményem szerint nagyon helytelen Gál Jenő t. képviselő úrnak az a magatartása, amellyel folytonosan azt állítja, hogy itt nincsen parlamenti működés. (Esztergályos János: Hát van"? — Egy hang a jobboldalon: Betegre beszélték magukat!) Éppen az imént Kun Béla t. képviselő úr állította azt, hogy a pénzügyi államtitkár urat legutóbb osaknem leszavazták. Abból a tényből, hogy az államtitkár csaknem ki volt téve annak a lehetőségnek, hogy véleménye nem fogadható el, — amint Kun Béla t. képviselő úr mondotta, — látni azt, hogy itt igenis komoly parlamenti munka folyik, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugyan! Ugyan!) komolyan tárgyalják a dolgokat, és ott, ahol aggályok vannak, a kormánypárt részéről is felemelik szavukat a képviselők. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ami Gál Jenő t. képviselő úrnak azt az indítványát illeti, hogy a holnapi ülés napirendjére tűzessék ki a Felsőház üzenete, erre nézve az a tiszteletteljes észrevételem, hogy a házszabályok 132. §-a értelmében képviselő csak olyan ügy napirendre tűzése iránt tehet indítványt, amely házszabályszerűleg elő van készítve. {Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Ki van nyomatva és szét van osztva!) Minthogy — legalább is eddig — nem láttam, hogy ez az ügy házszabályszerűen elő lett volna készítve, ennélfogva nézetem szerint ezt az ügyet napirendre tűzni nem lehet. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Elő van készítve és ki van nyomatva!) Egyébként is az a véleményem, hogy ennek az ügynek napirendre tűzése nem lenne helyes és célszerű. (Szeder Ferenc: Kicsit figyelemmel kell kísérni a dolgokat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gálffy Dénes: Az a vita, amelyet a napirend megállapítása során folyamatba tesznek az ellenzéki képviselő urak, nem viszi előbbre az ország érdekeit, az ország ügyét, ellenben előbbreviszik azok a tanácskozások és azok a tárgyalások,^ amelyek itt folynak és amelyeket a kormányzat igenis figyelembe vesz, hiszen meg is valósít egyes javaslatokat. Ennélfogva indítványozom, hogy az elnök úr napirendi javaslatát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház az elnöki napirendi indítv ány t fogadta el. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Ezt megelőzőleg a tegnapi ülésen tett bejelentésnek megfelelően a kereskedelemügyi miniszter úr szóbeli választ kíván adni Eber Antal képviselő úrnak folyó hó 11-én a devizaellátás rendje tárgyában előterjesztett interpellációjára. A kereskedelemügyi miniszter urat illeti a szó. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt ínterpellációs napok egyikén Eber Antal igen t. képviselő úr a devizapolitika ügyére vonatkozó kérdéseket intézett a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrhoz, a földmívelésügyi miniszter úrhoz és hozzám is, egyúttal pedig javaslatokat is terjeszülése 1931 november 25-én, szerdán. 441 tett elő a kötött devizagazdálkodás kárainak legalább bizonyos irányban való megszüntetésére vagy legalább is enyhítésére. A kérdés ugyan szorosan véve nem tartozik az én tárcám hatáskörébe, minthogy azonban a devizapolitika kétségtelenül hatással van az ipari termelésre és a kereskedelemre, ennélfogva méltóztassanak megengedni, hogy a képviselő úr interpellációjára az abban érintett minisztériumok nevében is én adhassam meg a választ. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr indítványának lényege az, hogy a devizaforgalom olyan értelemben tétessék szabaddá, hogy az exportőrök az exportjukkal szerzett valutákat egy, a tőzsdén szervezendő forgalomban bizonyos^ havonként meghatározandó keretösszeg erejéig igazolt importőröknek szabadon adhassák el. Ennek az indítványnak megokolásául az igen t. képviselő úrnak arra méltóztatott hivatkozni, hogy az idegen valuták árfolyama ma a tiltott magánforgalomban, az úgynevezett zugforgalomban, magasabb a hivatalos árjegyzésnél, és hogy ez tulajdonképpen a magyar pengő intervalutáris értékének csökkenését jelenti. Ez a csökkenés, vagyis az a különbözet, amely fennáll a hivatalos árfolyam és az úgynevezett ztogforgalmi árfolyam között, ösztönzőleg hat az importra és megbénítja az exportot, mert az az exportőr, aki az exportjával szerzett valutát a Nemzeti Banknak a hivatalos, tehát a valóságos értéknél alacsonyabb árfolyamon kénytelen beszolgáltatni, ezáltal veszteséget szenved, ellenben az importőr, aki a valutát a Nemzeti Banktól a hivatalos, tehát a valóságos árfolyamnál alacsonyabb árfolyamon kapja meg, ezáltal nyereséghez^ jut. Gondolom, ez volt a képviselő úr javaslatának lényege, amellyel tehát ő éppen az imént említett, nézete szerint kereskedelmi mérlegünket kedvezőtlenül befolyásoló hatást akarta ellensúlyozni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel szemben utaljak arra, hogy az igen t. képviselő úr indítványának úgy kiindulása, mint az abból levont következtetése téves, sőt javaslatának elfogadása esetén kevéssé kívánatos következmények állanának be valutánk értékállására és kereskedelmi mérlegünkre is. Mindenekelőtt helyre kell igazítanom azt a félreértést, amely az igen i képviselő úr interpellációja nyomán keletkezhetett, hogy tudniillik a pengőnek belső vásárlóereje csökkent volna. Ma száz dollár egyenértéke 572 pengő körül van és én nyugodt lélekkel merem állítani, hogy ennek az 572 pengőnek ma Magyarországon van olyan vásárlóereje, mint a környező államok bármelyikében száz dollárnak. Hogy ez így van, azt mutatja az, hogy számottevő drágulás nem következett be. Hiszen a devizakorlátozás életbeléptetése óta eltelt három hónap alatt a pengőben kifejezett létfenntartási index, amint az egyik interpellációra adott válaszomban már utaltam rá, a Szakszervezeti Értesítő, tehát egy olyan forrás r tanúsága szerint, amelyet a helyzet szépítésével gyanúsítani nem lehet, mindössze 0.8%-kai, tehát nem is egészen 1%-kal emelkedett. Es ha egyes cikkek árában^ állott is elő emelkedés, ez nem a pengő vásárlóereje csökkenésének rovására írható, hanem egyszerűen annak a következése, hogy a mai korlátolt forgalom miatt ezekből az árukból, vagy az ezeknek az áruknak alapjául szolgáló nyersanyagokból ide kevesebb mennyiség jutott el, vagyis ezek a cikkek ritkábbakká, tehát keresettebbekké váltak. 64'
