Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. vízözön jött, hanem az, amit Györki i képviselőtársam kisfia mondott. (Egy hang balfelöl: Mit mondottf) Méltóztassék megkérdezni a folyosón, mert az elnök úr szigorúsága nem engedi meg, hogy itt elmondjam. Eveken keresztül azt hangoztattuk mi ezekről a padokról, hogy csináljanak becsüle tes adópolitikát és adják meg a polgári szabadságjogokat az ország népének, szüntessék meg a kivételes rendeletekkel való kormányzást, tegyék lehetővé, hogy ebben az országban munka legyen, hogy élhessen a munkás, a tisztviselő, az iparos és a kereskedő. Méltóztassék emlékezni t. egységespárti képviselő urak, mi volt a bére, jutaima évekkel ezelőtt ezeknek a követeléseknek, amikor mi itt becsületes demokratikus politikát követeltünkt Ki'hurcoltak bennünket ebből a teremből, mint a legutolsó kapcabetyárokat, kihurcoltak a folyóson végig, el akartak bennünket hallgattatni, némává akarták tenni ajkunkat, hogy ne tudjuk az ország panaszát idehozni. Állandóan követeltük a becsületes politikát a pénzügyek terén, követeltük a tékozlások megszüntetését és örökké visszatérő refrén volt ajkunkon az, hogy takarékoskodjanak az urak, ne tékozolják el feleslegesen az ország adózó népének filléreit. Elmondottuk százszor és ezerszer, hogy nem kell Lillafüred, nem kell halbiológiai intézet, nem kell Szent Márk-tér, nem kell 232000 pengős asztalterítő, nem kellenek freskók, mert csak gyűlölettel fog a jövő nemzedék azokra a freskókra tekinteni. Elmondottjuk mindezt, és a túlsó oldalról mindig cinikus nevetéssel, lemosolygással felelt az egységespárt Most fájdalommal megállapíthatom, hogy az idők nekünk adtak igazat, az idők a . mi igazunkat bizonyították. De nemcsak az idők, hanem maga a Legfőbb Állami Számvevőszék, maga a 6-os bizottság jelentése is, amely előttünk fekszik, kíméletlenül lerántja a leplet erről a gazdálkodásról, amely ellen mi tíz esztendőn keresztül hiába hadakoztunk. (Buchinger Manó: Nem elég kíméletlenül!) Legyen szabad a Legfőbb Állami Számvevőszék jelentéséből egynéhány mondatot felolvasnom, amelyek igazolják azt a gazdálkodást, amely itt ez alatt a tíz esztendő alatt folyt. (Propper Sándor: Azt is a sarokba állították!) A Legfőbb Állami Számvevőszék jelentésének 15. oldalán a következő áll. (olvassa): «Az állami vagyon állagának és értékének megállapítása, valamint az év folyamán abban végbement vagyonváltozásoknak minden irányú számbavétele és kimutatása ez alkalommal sem volt lehetséges. Az államvagyon cselekvő és szenvedő részei közül: a pénzmaradványokra, értékpapírokra, az állami adósságokra és egyéb tartozásokra, valamint a cselekvő és terhelő hátralékokra vonatkozólag a most előterjesztett zárszámadás is tartalmaz minden egyes adatot, amelyet az állami leltárnak feltüntetnie kell; nem volt azonban lehetséges az állami ingatlanok, hasznos jogok, továbbá a termesztvények, anyagok, szerek és eszközök kezdőleges és évvégi álladékát, nemkülönben az év folyamán beállott fogyatkozását kimutatni.» Es így folytatja tovább. T. Képviselőház! Én lent jártam Baranyában, lent jártam egynéhány német községben és megmutattam azoknak a derék németajkú polgártársaimnak ezt a mondatot, hogy megértik-e, mit mond a Legfelsőbb Állami Számvevőszék erre. Azok a becsületes gazdák, akiktől nap-nap után hajtják el a végrehajtók lábasjószágukat, viszik el utolsó párnájukat, erre azt ülése 1981 november 25-én, szerdán. 429 I mondták: Ja Herr Abgeordneter, das ist ein Sau Wirtschaft. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jól mondták!) Ez a megállapításuk. Óriási pénzbe kerül az államnak az állami adminisztráció. Óriási költségbe kerül az államnak az, hogy az állam gazdálkodása rendben tartassék. (Propper Sándor: Csak 56%-a a budgetnek!) Es íme, most az állami számvevőszéknek azt kell megállapítania, ihogy nem tud rendes leltárt összeállítani, nem tud ilyet öszszeállítani azért, mert annyira dezoláltan, anynyira slamposan van kezelve iaz állami vagyon, hogy lehetetlenség és képtelenség azt rendbeszedni. Mondhatnék még többet is az állami számvevőszék jelentéséből, de nem folytatom. Megállapítható ebből a jelentésből, hogy amikor éveken keresztül kíméletlenül és lelketlenül gazdálkodtak, az adófizetők filléreiből, amikor a végrehajtók úgyszólván megszakítás nélkül transzferálták el a kisiparosok szerszámját, mikor úgyszólván megszakítás nélkül tettek tönkre forgalmiadók és más adók hátraléka miatt exisztenciákat, akkor az állami gazdálkodásban olyan könnyelmű gavalléria mutatkozott az ország adózóinak pénzéből, mint amilyet legyen szabad rövid néhány mondatban közölnöm. Végtelenül csodálkozom azon, hogy a 6-os bizottság jelentésében erről a gazdálkodásról, amely minden minisztériumban, de különösen az egyik minisztériumban megnyilvánult, közelebbi adat nincs. Méltóztassanak egy kis türelemmel megajándékozni. Nagyon érdekes és jellemző eset arra a gazdálkodásra, .amelyet én itt ostorozok. Adva van az egyik minisztérium, a főszereplő, és adva van egy műszaki és vegyipari részvénytársaság, amely 1928 március 19-én alakult, bejegyeztetett 1928 április 28-án a budapesti cégbíróság által a 124. kötet 268. lapján. Ennek a részvénytársaságnak alaptőkéje 100.000 pengő, ismétlem, szóval és írásban: százezer pengő. A vállalat tárgya: mechanikai, fizikai és vegyészeti készülékek és felszerelések gyártása, forgalombahozatala és vétele. Ennek a részvénytársaságnak első igazgatósági tagjai a következők voltak: dr. Quassewald műegyetemi tanár, Berlin, továbbá Deutsche Glühlicht Auer A.-G., Berlin, Klész Etelka Budapest, Klész Ferenc gyárigazgató, Budapest, dr. Vázsonyi Lajos egyetemi tanár, Budafok, dr. Szentiványi Iván ügyvéd, dr. Gardos Adolf nyugalmazott törvényszéki elnök, Berlin. Ezek voltak az igazgatósági tagok a részvénytársaság megalakulásának idejében. Az üzlethelyiség Váci-utca 25. szám alatt volt, 1928 november 7-én áthelyezték a telepet a IX. kerületbe, az Illatos-út 9. szám alá (Derültség.) — mintha csak célzatosság volna — (Propper Sándor: Illatos ügyek az illatos úton!) és 1929 november 5-én a közgyűlés megállapítja az 1928/29. évi mérleget, ,mely szerint a társaság százezer pengő részvénytőke után 10.499 pengő 44 fillér nyereséget ért el, az 1931 március 6-án megtartott második közgyűlés pedig, megállapítva az 1929 : XXX. üzletévre szóló mérleget, 5609 pengő 90 fillér nyereséget mutatott ki. A második közgyűlés után alig egy hónap múlva, 1931 május 10-re az igazgatóság rendkívüli közgyűlést hívott egybe, amelyen a fentebb említett régi igazgatósági tagok és felügyelőbizottsági tagok valamenynyien lemondottak és teljesen új igazgatóság alakult, annak ellenére, hogy azon az első igazgatósági ülésen a részvényesek száz percentig jelen voltak. Lemondott a régi igazgatóság és egy új igazgatóság alakult, amelynek a tagjai a következők: Odescalchi Károly her-