Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

418 Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1931 november 25-én, szerdán. van, objektíven bírálhassa el a maga érdekeit. Ilyen helyzetben inkább olyanokat támogat, akikben megvan a reménysége, akik többet ígérnek, akik eddig nem voltak benn a Házban. De ez nem ok arra, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkozzunk. Igenis én úgy tartom, — mint ahogy a túloldalról előttem szólott képviselőurak is megállapították — hogy ennek az országnak lakossága meg van érve a titkos választójogra és a titkos választójog behozatala elől kitérni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Nem lehet kitérni azért sem, mert egészséges ellenzéket csak úgy tudok elképzelni, ha^ az a népben leli gyökerét és egészséges kormány támogató pártot is csak úgy tudok elképzelni, ha az feltétlenül a népben leli gyökerét. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez a Ház a titkos választójog alapján ült volna öszsze, akkor nem volnának ezek a kirobbanások, ez a vita is nyugodtan és szépen bonyolódnék le. Mert méltóztassanak megfigyelni, itt ebben a Házban a zavart tulajdonképpen nem az előttünk fekvő kérdések okozzák, hanem állandóan azok a kisebb-nagyobb választási atrocitások, amelyeket az ellenzék állandóan sérelmez. (Esztergályos János: Inkább nagyobbak, mint kisebbek!) Ha tehát nyugodt atmoszférát akaróink a Házban teremteni, akkor elkerülhetetlen, hogy a titkos választójogot behozzuk. A gazdasági és pénzügyi helyzet ma sok' kai rosszabb, semhogy bárkinek is joga volna megtartani mindazt, amit a politikai érvényesülés alapján szerzett és hogy bárkinek is joga volna ezt a szomorú helyzetet politikai érvényesülésre kihasználni. Az ellenzéki pártok megtették a maguk kötelességét, elmondották a maguk nyugodt bírálatát. Ha azonban a helyzetet tárgyilagosan akarom megítélni, azt kell mondanom, higy ennél a bírálatnál ebben a szomorú helyzetben tovább menni nem lehet. M.a veszedelemmel jár minden nagyobb operáció. Ha ezt a kérdést komolyan akarjuk megoldani, akkor nagyon komolyan és tárgyilagosan kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Szerény nézetem szerint a mai kormány olyan helyzetbe sodródott bele, amely helyzetből való kilépés nem megy máról-holnapra. Nem osztozom az ellenzéknek^ abban a véleményében sem, hogy a kormányelnök úrnak átfogó, mindenből kivezető programmot kellett volna adnia. Ilyen programmot a kormányelnök úr sem, de az ellenzéknek egy tagja sem tud mondani. (Jánossy Gábor: Ügy van.) Végighallgattam az ellenzéki szónokokat, nagyon értékes felszólalások voltak, de nem tudok megállapítani olyan egységes programmot, nem tudok a sok szónok beszédéből ösziszehozni egyetlen olyan átfogó gondolatot, amely ezt az országot máról-holnapra kivezetné ebből a súlyos problémából, ebből a súlyos nehézségből, őszintén megmondom az ellenzék véleményével szemben, nekem a miniszterelnök úrban éppen az tetszik, hogy nem adott programmot. Nem adott programmot egész magyaros lelkével és őszinteségével, mert ha programmot kellett volna adnia, olyan programmot nem adhatott volna, amely a legrövidebb . időn belül kivezetett volna minket ebből a nehéz helyzetből. (Ügyvan! a jobboldalon.) Nagyon jól tettte, hogy hallgatott és várt, mert ha programmot adott volna, az csak arra adott volna alkalmat, hogy ha valamikor nem tudja betartani, ebbe bárki is belekapaszkodjék. (Ügy van! a jobboldalon) Igenis, nagyon helyesen teszi, hogy várakozó álláspontra helyezkedik. Előttem van egy ! programmja a miniszterelnök úrnak, amelyet ! én meglátok benne, s amelyet az ellenzék is meglát benne, mint ahogy mindenki azt mondja, hogy a kormányelnök nagyon tisztességes, becsületes, puritán magyar ember, akiben a legjobb szándékok vannak, azonban mégis — mondják — ezekből és ezekből az okokból nem vagyok iránta bízalommmal. Igenis, én bizalommal vagyok iránta, nem politikai szempontból, mert a hátamögött nem a politikai pártot nézem, hanem nézem benne azt a törekvést, amelyet programmjául hiszek el, azt a törekvést, hogy ezt az országot minden módon, még talán pártjának keretén is felülemelkedve, igyekezni fog ebből a gazdasági és pénzügyi helyzetből kivezetni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ez a programmja! Ebben mindenki támogatja !) Nézetem szerint a mai kormányt nem a kormány érdekében kell támogatni és nem a hátamögött álló párt érdekében kell támogatni és iránta bizalommal lenni, (Ügy van! a jobboldalon.) hanem kizárólag az ország érdekében kell iránta bizalommal lenni ós mindenkinek, az ellenzéki oldalon is, kötelessége — mint ahogy látom, hogy vannak ellenzéki képviselők, akik a maguk teljes tudását akarják ennek a Háznak odaadni, — igenis, kötelessége mindenkinek a maga legjobb értékét, tudását ennek a Háznak és ennek a kormánynak rendel kezesére bocsátani, (Úgy van! a jobboldalon.) hogy ebből a nehéz helyzetből minél hamarabb kikerüljünk. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a nézetem azonban nem zárja ki azt, hogy rámutassak bizonyos kérdésekre, amelyek megoldását ettől a kormánytól is várjuk, amely kérdések megoldását a múlt kormány nem a legszerencsésebb módon intézte el. Ami a legközelebb esik hozzám, mint borvidéki képviselőhöz, a bortermelésről és szőlőtermelésről akarok beszélni annak ellenére, hogy előttem egy pár nappal Sauerborn Károly t. képviselőtársam nagyon értelmesen és igazán minden kér désre rátapintva mondta el ezeket a nehézségeket. Az eddigi intézkedések, amelyeket a muJt kormány tett, nem elégítették ki ezt a nyolcszázezer embert, akik — állítom — Magyarországon & lehető legsanyarúbb állapotban vannak. Nincs Magyarországnak még egy olyan társadalmi rétege sem a munkásság, sem a mezőgazdák között, amely oly szomorú helyzetben volna, mint a bortermelő és szőlőtermelő gazdák. Ez a nyolcszázezer ember kiált a t. Házhoz és az országhoz, segítségért, mert, ha ezeken nem segítünk, akkor ezek az emberek tönkre fognak menni. Nem a szőlőbirtokosok feje fáj nekem, t. Ház, hanem azoknak a feje, akik a konjunktúra alatt, a háború alatt és a borkonjunktúra alatt, amikor egy pengő volt a bor ára, ezer hold számra telepítették a szőlőket és konjuktúrákból hozták létre ^ azokat a nagy szőlőterületeket, ahol a búza és más termény is megterem, hanem annak a szőlővidéknek a fájdalma van bennem, ahol kétszáz esztendővel ezelőtt is szőlő termett, (Ügy van! a jobboldalon.) annak a szőlővidéknek sorsa fáj nekem, ahol a nép ősi foglalkozása a bor- és szőlőtermelés. Ezek a szőlővidékek vannak a legteljesebb mértékben lesiíjtva. Lázár Miklós képviselőtársamat nem hallgatták meg a múlt ciklusban. Voltak mindenféle értekezések, voltak bankettek és összeülések, azonban a segítés módját nem találták ki, illetőleg nem adtak neki hitelt, hog-y elkövetkezik a lehető legszomorúbb idő, amikor ez, a nyolcszázezer ember majd jajongva és éhen fog