Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26. sági képtelenség, mert akkor annyira kellene felemelni a viteldíjakat, hogy azokat a magyar közgazdaság megfizetni nem tudná. Az itt szükséges rendszabályokról szerettem volna bővebben szólani, az idő rövidsége azonban ebben megakadályoz (Malasits Géza: Miért csináltak ilyen házszabályt?) és felszólalásomat be akarom fejezni azzal, hogy nem tudom, hogy fogyatékos előadásomból kidomborodott-e az, amit ki akartam fejezni, hogy t. i. reális adatok alapján tisztázzuk a helyzetet. Ha mindenféle pártpolitikától mentesen és mindenféle világfelfogási különbség félretételével nézzük azt, hogy az országnak mi a valódi helyzete, mi a valódi tényállás: csak akkor tudunk magunknak utat kijelölni a jövőre nézve, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) csak akkor tudunk olyan utat követni, amely lehetetlenné teszi az országnak további leromlását és amely lehetővé teszi azt, hogy természetes nemzeti erőforrásainkat átmentsük egy biztosan bekövetkezendő jobb időre. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Képviselőház! A folyó hó 17-iki ülés naplójának átvizsgálása után arról győződtem meg, hogy abban nincs nyoma annak, hogy én Büchler József képviselő urat Szilágyi Lajos képviselő úrral szemben használt igen súlyosan sértő kifejezéseiért rendreutasítottam volna. Meg kívánom állapítani, hogy ez a rendreutasítás részemről megtörtént és annak nyoma minden valószínűség szerint csak azért nincs, mert a rendreutasítás megtörténtét a gyorsírók a nagy zajban nem hallották. Kérem e bejelentésem tudomásulvételét. (Felkiáltások: Tudomásul vesszük!) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Reisinger Ferenc ! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Egyet értek az előttem szólott Biró Pál képviselő úrral abban a nagy kérdésben, hogy az ország termelését nem lehet egyoldalúlag abban az irányban tovább folytatni, hogy csak ez az egyoldalú exportálási lehetőség maradjon meg. T. i. a szanálási törvénnyel kapcsolatban a népszövetségi kiküldöttek álláspontja szerint Magyarországot egy kimondottan mezőgazdasági országgá akarták lesüllyeszteni. Mi a magunk részéről akkor is felemeltük ez ellen a szavunkat és ma is kétségtelenül igazat adok Biró Pál képviselő úrnak abban, hogy a magyar ipart exportképessé kell tenni, de ha 1924-ben is igaz volt ez, amikor a mezőgazdasági termeivényeknek még volt ára, akkor ma annál inkább igaz, mert hiszen a mezőgazdasági termeivények árának nagyon alacsony volta következtében az exportálás lehetősége esetén is kereskedelmi mérlegünk kétségtelenül igen szomorú helyzetbe jut. De amikor kénytelen vagyok ebben a nagy kérdésben Biró Pál képviselőtársamnak igazat adni- ugyanakkor bámulattal vettem a kezembe a «Magyar Közgazdaság» című lapot, amelyben az van megírva, hogy a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasművek Részvénytársasága egy harmadfél milliós, az orosz szovjettől nyert sínrendelést átsíbolt a vitkovitzi cseh vasműveknek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. r — Weltner Jakab: Hát ez mi? — Malasits Géza: Gyosz-magvarok, most beszéljetek! Nem akarja hallani a fő-Gyosz-magyar!) Biró Pál kénviselőtársam nemzeti törekvésekről beszélt. Ügy látszik, hogy Biró képviselő úr a hazafiságot és a nemzeti törekvéseket úgy értelmezi a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 19S1 november 2U-én, kedden. 405 Rimamurányival egyetemben, hogy egy ilyen valútamegszorításos időben nem ajánlatos az orosz szovjettől nyert rendelést itt Magyarországon elkészíteni, mert így sokkal biztosabban lehet a valutát kintfelejteni. (Biró Pál: Az egész hazugság, t. képviselőtársam!! Nézze meg a statisztikai forgalmi adatokat, látni fogja, hogy az egész hazugság!) Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom. (Biró Pál: Nem a képviselő úrra értettem, hanem a cikkre! Arra mondtam, hogy hazugság!) Resinger Ferenc: A «Magyar Közgazdaság» című lap közleményét Biró Pál képviselő úr és a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasművek elfelejtették megcáfolni. Mindaddig tehát, amíg ez meg nem történik, a magam részéről ezt a közleményt kénytelen vagyok elfogadni, mert ez a lap november 18-án közölte ezt a gyalázatos eseményt, ma pedig már tudomásom szerint egy héttel túl vagyunk azon, hogy ez a közlemény megjelent és Biró Pál úrék elfelejtettek erre megfelelő cáfolatot adni. (Jánossy Gábor: Most mondta, hogy nem igaz!) Csak úgy idelökte, hogy nem igaz! (Malasits Géza: Gábor bátyám felcsapott prókátornak?! — Jánossy Gábor: Még magamnak sem vagyok a prókátora!) Egy ilyen állítással szemben az sem kielégítő, hogy Biró Pál képviselő úr beugrik és idelöki, hogy hazugság ennek a lapnak a közleménye, még kevésbbé kielégítő Jánossy képviselő úr közbekiáltása. (Jánossy Gábor: Engem kielégít és ez nekem elég!) Itt ez meg van írva. Szíveskedjék érdeklődni e közlemény iránt. Ebben meg van írva, hogy az történt, hogy az orosz szovjettől vállaltak a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasművek egy harmadfélmilliós sínrendelést és ezt a vitkovitzi cseh gyárnak átsíbolták. En joggal vetem fel a vádat, hogy ezek az átsíbolások azért történnek, hogy ne kelljen beszolgáltatni az exportvalutát, mert ha a megrendelt síneket itt kellene elkészíteni magyar területen, magyar munkásokkal, akkor az export val utat. be kellene szolgáltatni a Nemzeti Banknak, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így azonban ilyen körülmények folytán le lehet az egészet tagadni, hazugságnak lehet minősíteni, mert nem látunk belőle semmit és a valutát kint lehet felejteni, kint lehet elhelyezni a külföldön. T. Ház! En a magam részéről mindenesetre különösnek tartom, hogy azok az urak, akik a hazafiságot olyan túltengőén szokták hangoztatni s akik a mi nemzetközi mivoltunkat olyan gyakran hányják szemünkre, ime a nemzetközi kapitalizmus, tehát a túloldalon ülő sok képviselő szempontjából is sokkal utálatosabb nemzetköziség zsákjába dobálják az idegen valutát, Ezt a hazafiságot megérteni én soha nem fogom, (Jánossy Gábor: Kik dobálják, nevezze meg őket!) mert hiszen itt van a m. kir. diósgyőri vas- és acélgyár, amely nagyszerűen be van rendezve síntermelésre és ott ezeket a síneket kétségtelenül nagyszerűen meg lehetett volna csinálni. T. Képviselőház! A többi kérdésben azután már nem értek egyet Biró Pál képviselő úrral. (Fábián Béla: Eddig egyetértett? — Zaj balfelől.) Abban az egy kérdésben értettem vele egyet, amelyről beszédem elején szólottam. Ne tessék zavarni! Ha támogatni akarnak az ellenzéki képviselő urak, örülök neki, de ha zavarni akarnak, méltóztassanak átülni a másik oldalra. (Felkiáltások jobb felől: Mi nem zavarjuk! — Meskó Zoltán: Kun Béla mindig zavar! — Derültség. — Kun Béla: Jobb lesz, ha Meskó Zoltán a titkos választójogról beszél! —Meskó Zoltán: Beszélek is! — Zaj.) 59