Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26. telén lenne a 7—8%-os kamatot arányban fizetni» Ugyancsak az Economist november 7-iki számában írja (olvassa): «Képtelenek vagyunk megérteni, hogy a nemzetközi kereskedelem miegsemtmisítésén és az ennek folytán beálló adósságfizetések teljesítlbietetlenségén kívül milyen eredmények várhatók azoknak a rendszabályoknak a követésétől, amelyeket a Népszövetség pénzügyi bizottságának tudósai Magyarország esetében előírtak. Bármily kívánatos is volt Magyarországot bátorítani arra, — írja a továbbiakban —, hogy hitelét a kiegyensúlyozott budget révén mindenképpen megvédje, sajnáljuk, hogy à bizottság jelentéséből az a következtetés vonható le, hogy a nemzetközi adósságok likvidációjának problémáját bármiely, vagy mindegyik ország előmozdíthatja, ha megfelelő eréllyel követi az importnélküli export önmagának ellentmondó célkitűzését.» így ír a hitelező államok szaksajtója. Nem vétek talán a nemzetközi udvariasság ellen, ha egy lépéssel tovább megyek s ezekből az idézetekből azt a következtetést vonotaü le, hogy ezen az alapon a pénzügyi válságot megoldani nem lehet. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől) és ezek a tanácsok nemcsak Magyarország, hanem Magyarország hitelezőinek szempontjából is valami nagy gyakorlati értékkel bírnak. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Kagénybé való!) Ha ezen az úton nem lehet a válságot megoldani, mi akkor a kibontakozás útja? (Halljuk! Halljuk!) Vizsgáljuk meg mindenekelőtt az 1931/32. évi állami költségvetés kiadási és bevételi főösszegét. Mellőzve a folytonos kiigazításoknak azt a keserves útját, amelyet Kallay Tibor igen t. képviselőtársam felszólalásában amúgyis részletesen előadott, csak a most érvényesnek tekinthető^ két „végösszegét hasonlítom össze: a bevétel főöszszegét, amelyet a Népszövetség pénzügyi bizottsága legfeljebb 800 millióra becsül, és^ a kiadási főösszeget, amelyet viszont a kormány ígért a népszövetségi bizottság előtt tett nyilatkozatában 890 millió pengőre csökkenteni. A Ihiány tehát a kettő között 90 millió. Bátor vagyok azonban rámutatni egy körülményre, amely valószínűleg minden képviselőtársam előtt világos, de amelyre itt még a Ház előtt tudomásom szerint nem mutatott rá senki, ez pedig az, hogy ebből a költségvetésből, a költségvetés kiadási részéből hiányzik 402 és fél millió pengő, illetve a külfölddel való viszonylatban 313 és fél millió pengő végÖsszegű függő és nagyrészt ennek a kötségvetési évnek folyamán lejáró állami tartozások visszafizetéséről való gondoskodás. Miután nyilvánvaló, hogy költségvetésen kívüli bevételekből ezek az adósságok nem fizethetők vissza, nyilvánvaló az is, hogy a kormány ezeknek az adósságoknak tekintetében, és a fundált adósságok, valamint a költségvetésben szereplő függőadósságok visszafizetése tekintetében nem egyforma gesztiót gyakorol és nem lehet feltételezni más megoldást, miután ilyen összeget akár költségvetésen kívül, akár költségvetésen belül előteremteni nem lehet, mint hogy ezeknek visszafizetését talán prolongálásokkal akarja kihúzni mindaddig, míg az ország teherviselő képessége ezeknek a terheknek megfizetését meg fogja bírni. Itt ^csak utalni kívánok arra, — később fejtegetéseim során majd kiderül, hogy miért, — hogy t. i. itt bizonyos kettős elbánás van a kétféle hitelek kezelése terén. ülése 1931 november 24-én, kedden. 387 Térjünk mármost vissza a 90 millió i>éngŐ hiányra. Ennek a hiánynak eltüntetése feltétlenül szükséges, mert Pakots József t. képviselőtársammal szemben állítani merem, hogy mindaddig, amíg költségvetésünk a mai. lehetetlen állapotot mutatja, nincs olyan kormány, amely gazdasági programmot adhatna. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A költségvetési egyensúlyt tehát helyre kell állítani. Gazdasági programm alatt ugyanazt a fogalmat értern, amilyen terminológiával azt Káílay Tibor képviselőtársam felszólalásában meghatározta. Hogyan történhetik a költségvetési egyensúly helyreállítása? Elvileg t. Ház, történhetnék a bevételek fokozása vagy a kiadások csökkentése révén. A bevételek fokozása tulajdonképpen a közterhek emelését jelentené, mert hiszen a közterheken kívül olyan számottevő bevétel, amely ebben a tekintetben szóbajöhetne, nem igen van. Már pedig a közterheket emelni nem lehet, nemcsak azért, mert a kormány a Népszövetség előtt tett nyilatkozatában ennek lehetőségét közvetve jóformán kizárta, hanem azért sem, mert a gazdasági élet egyszerűen nem bírja meg a közterhek további emelését. Sőt állítom, hogy bizonyos közterheknek nemhogy a felemelésére lehetne gondolni, hanem a leszállításáról kell, hogy sürgős gondoskodás történjék. Méltóztassék megengedni, hogy fejtegetéseimet egy nem jelentős, de igen jellemző tapasztalatom előadásával szakíthassam meg. Az Operaházban történt a múlt héten, a «Háry János» előadásán, a második felvonásban, amikor a császárné panaszkodik Háry Jánosnak a császár podagrájárói és az orvosi költségekről. Nem jelentős része ez a darabnak, s ahányszor láttam, a közönség minden emóció nélkül siklott el felette, legutóbb azonban, amikor a császárné azt mondotta, hogy: «mieg aztán, fiam János, azokat a,z adókat sem lehet ám mindig emelni», az egész operaházi közönség, ez a nyilván nem közgazdasági igazságok mellett pro és kontra demonstrálni akaró egybesereglett közönség, egy emberként kezdett tapsolni úgy, mint máskor a nagy áriák után, bizonyságául annak, hogy a közvélemény meg van győződve arról, hogy bekövetkezett a császárné által említett eset: az adókat nem lelhet tovább emelni. (Pesthy Pál: Pszichikai adottság!) Lehet-e az egyensúlyt helyreállítani^ a kiadási oldal csökkentése révén? A személyi és dologi kiadások között a teher a múlt költségvetésben 53—41% f arányiban oszlott meg, s a költségvetés leszállítása után is valószínű, hogy ugyanez marad, hogy 50% -ót legalább is kitesznek majd a személyi kiadások, tehát a nyugdíjterhek és a tisztviselői fizetések. Nem^akarom most részletesen előadni azt a véleményemet, hogy állami költsesrvetésünk miért és mennyiben túlméretezett, azonban bizonyos az, hogy amig az állam államilag akarja ellátni mindazokat a feladatokat, amelyeket • ezidőszerint ellátni akar. addig a B-listák után a tisztviselők létszámát számibavehetően apasztani nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Kétségtelen az is, hogy a helyesen, vagy nem helyesen vállalt bizonyos állami feladatok és munkakörök rint ellátni akar. addig a B-listák után a tisztviselők számát lényegesen csökkenteni, de a személyi kiadásokat alig, hacsak az állam a nyugdíjigények embertelen és jogtalan elkobzásával nem akar operálni. (Pesthy Pál; Nem teheti!) Ha ezt nem teheti, akkor a személyi kiadások csökkentése máról-holnapra a. tisztviselői létszám csökkentésével nem érhető el. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.)