Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26. tudja (Rassay Károly: Reméli.) De kérdés: csakugyan tudja-e? Vájjon bízik-e abban a fikcióban, hogy a kényszerrendeletek által az adózó polgárokra kirótt hatalmas adó­összegek csakugyan be fognak folyni? Aki nézi az ország mai állapotát és azokat a je­lentéseket, amelyek a vidékről felkerülnek, komolyan mérlegelni, máris megállapíthatja azt, hogy illúzió minden olyan elgondolás, hogy ezek az adók be fognak folyni. (Rassay Károly: Moratórium és adóemelés, hogyan fér ez össze?) Az én kerületemben eddig a kive­tett adóknak mégcsak 9%-a folyt be. (Zaj.) ) — Adóügyi jegyzők közölték vejem ezt a tényt — és az egész országban nyilvánvaló, hogy az adófizetés kényszere nem tudja elérni azt az eredményt, amelyet a kormány céloz. (Dinnyés Lajos: Nincs miből fizessen, nem tud fizetni!) Amikor a kormány az ország elé hozza a maga javaslatát t és amikor itt előttünk fek­szik a 6-os bizottság és a pénzügyi bizottság jelentése, akkor ezeket feltétlenül mint tár­gyalási f anyagot kell kezelnünk és ez a két tárgyalási anyag kész vádirat a kormány el­len. Nem hiába hangoztattuk, hogy túlmérete­zett itt az adminisztráció, hogy felduzzasztot­tak itt a költségvetést, mert hiszen ezek a mi állításaink szomorúan igazoltattak azoknak a vizsgálatoknak során. Mit csinált a 6-os bi­zottság? Az egyes tárcák tételeit felülvizsgálta és egészen könnyedén 23 millió pengőt lefa­ragott a költségvetési tételekből. (Fábián Béla: Mintha itt 23 millió pengővel segíteni lehetne!) Maga a rendszer is, ahogy ez történt, ki­hívja a kritikát, mert látom az egyes tételek­nél, hogy egyszerűen 10% levonásával intézte el a 6-os bizottság az egyes tárcák takarékossági kérdéseit, meg sem vizsgálva speciálisan, váj­jon azok a tételek 10%-os levonást, vagy na­gyobb, vagy (kisebb levonást igényelnek-e. (Dinnyés Lajos: A képviselőkből is 10%-ot le lehetne venni!) Maga a 6-os bizottság is meg­állapítja, hogy ez a takarékossági körút volta­képpen még nem végzett teljes és eredményes munkát és szüksgéesnek tartja a további ta­karékosságot. Ezt a takarékossági akciót rá­bízza majd a szervezeti változtatásokkal, intéz­mények megszüntetésével, . leegyszerűsítésével, beolvasztásával, reorganizálásával, szünetelte­tésével, vagy egyáltalán a rendszerváltozással kapcsolatos intézkedésekre. Tehát mélyreható nagy reform, az adminisztráció teljes átszerve­zése, leegyszerűsítése szükséges ahhoz, hogy az évek során át felduzzasztott hatalmas appa­rátus költségeitől tehermentesíttessék az or­szág. Itt állunk a nagy problémák előtt és ezek közt a legnagyobb probléma az, amelyet ránk a Népszövetség pénzügyi bizottsága hárított. A • • Népszövetség pénzügyi bizottsága, amely mö­gött ott állanak a hitelező államok, azt a pro­blémát állította a kormány és az állam elé, hogy • ' az államadósságok kamatainak és a résztör­' , lesztéseknek fedezésére biztosítsa az állam a meg­felelő deviza- és valutaszükségletet, olyképpen, hogy az exportot fejlessze, ugyanakkor azon­ban természetesen az importot csökkentse, (Sándor Pál: Fából vaskarika!), hogy fizetési *• mérlegünk differenciájából, javulásából, több­, létéből lehessen majd kielégíteni a hitelezőket. Ugyanakkor azonban, amikor az export ilyen arányú fejlesztését kívánja, az import csökken­tésének kívánságával valósággal megkontrázza saját ilyen természetű javaslatát, olyan hely­zetbe hozza az országot, hogy nincs alkalmunk ülése 1931 november ÈU-én, kedden. 383 arra, hogy az ipart megfelelő nyersanyaggal ellássuk, mert elvonja azokat a devizakészlete­ket, amelyek az import-nyersanyagszükséglet fedezésére kívánatosak. Ez a kör négyszögesí­tése. Ezt a problémát így elintézni és megol­dani nem lehet. Amíg nincs reálpolitikai bázis a magángazdaság felépítésére, amíg itt meg nem indul a termelő munka, (Fábián Béla: Nem hagyják, hogy meginduljon; megfojtják mesterségesen!), amely a maga természetes hozadékával majd olyan helyzetbe hozza az or­szágot, hogy fizetési kötelezettségeinek is ele­get tud tenni, addig ezt a kérdést megoldani nem lehet. Napról-napra hallatszik, tegnap is mondták a 33-as bizotttság ülésén, de min­denütt mondják, a parlamentbén is, hogy Ma­gyarország abba a helyzetbe került, hogy fi­zetni nem tud. Sajnos, az a helyzet, hogy fizetni nem tudunk. Voltak és lehettek olyan jár­ható utak, amelyeket a kormány már régen kellett volna, hogy tárgyalás anyagává tegyen, mégpedig, hogy azok a kamatok, amelyeket mi az államadósságok és egyéb tartozások után fi­zetünk, leszállíttassanak, mert ezek a magas kamatok a mai viszonyok közt csak arra alkal­masak, hogy elvéreztessék Magyarországot a hi­telezőnek azonban abból semmi haszna sincs. Méltóztassék tehát e magas kamatokat leszállí­tani és alkalmat adni Magyarországnak arra, hogy becsületesen, avval a készséggel, amely benne él, a maga kötelezettségeinek eleget te­gyen. (Általános helyeslés. — Jánossy Gábor: Ebben egyetértünk! — Rassay Károly: A nem­fizetésben egyetértünk. — Jánossy Gábor: Nem a fizetésben, hanem a tőke és a kamatleszállí­tásban!). A Népszövetség pénzügyi bizottsága, úgy látszik, nem volt teljesen tisztában a magyar magángazdaság helyzetével, mert ha tisztá­ban lett volna, akkor ilyen feltételeket nem szabott volna a magyar állam elé. A magyar magángazdaság helyzete sokkal sivarabb, mint ahogy itt ezekből a tárgyalásokból ki­tetszik. A magyar magángazdaság annyira elpusztult, napról-napra annyira pusztul, hogy teljesen megáll az élet. Amikor az igen t. 6-os bizottság a maga kimutatásaiban ösz­szehasonlítja az 1926/27. évi költségvetésnek és az 1931/32. évi költségvetésnek végössze­gét, ebben a végösszegben az 1926/27. költség­vetési év 724,203.649 pengővel szerepel, míg az 1931/32. évi költségvetés végösszege 878,251.000 pengő. (Rassay Károly közbeszól.) Megállapítható, hogy több^ mint 150 millió pengő a differencia. Az állami jövedelmek többlete tehát 150 millióval több. Fölmerül az a kérdés, hogy vájjon 1926 és 1931 között a magángazdaság helyzetében az előnyös vál­tozás állntt-e be, bogy a 150 millió többletet tudja szolgáltatni az államnak. Erre nézve adataim vannak, amelyek szomorúan igazol­ják, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy mennyivel kedvezőbb volt a helyzet például 1926-ban, mint 1931-ben. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nem is országos adatokat hozok, hanem csak egy részletadatot. Budapestnek 1926. és 1931. évi gazdasági helyzetképéről éspedig csak egy hónapról, szeptember haváról, mert 1931-ben a statisztikai adatok csak októberig készül­tek el. Amíg 1926 szeptemberében Budapesten 6 uras lakás volt, 1931 szeptemberében 1590 az üres lakás, míg egyéb bérleményekből 1926 szeptemberében 152 állott üresen, addig most már 1463. Ez a gazdasági leromlásnak pontos 56*

Next

/
Oldalképek
Tartalom