Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. hogy rossz a gazdasági helyzet (Mojzes János: Vagyonváltságföld volt a túlnyomó része! — thentmondások a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kerek. Vargha Imre államtitkár: Ha a t. képviselő ur lesz annyi türelemmel, hogy meghallgat engem, (Mozgás a jobboldalon.) majd erre is adok felvilágosítást. A gazdasági viszonyok leromlottak, és a kormány ezen az oldalon is segítségére igyekezett menni a földhözjuttatottaknak. Az 1930. év folyamán a vételárak revízióját elrendelte. Elrendelte először igen természetesen a vagyonváltságföldekre vonatkozólag, ugyanakkor azonban a megváltott földeknek megállapított árát is revízió alá vétette, holott a kormány akkor már ezeknek a megváltást szenvedetteknek kifizette a föld árát, illetve annak jelentékeny részét. Ez az intézkedés sem bizonyult elégnek. A következő esztendőben a kormány másik intézkedése az volt, !hogy az annuitásoknak egyharmad részét engedte el. Elengedte a vagyonváltságföldeknél és elengedte a megváltott földeknél is. De hogy a vagyonváltságföldekre vonatkozólag is felvilágosítást adjak, kijelentem, hogy a vagyonváltságföldeket nem azért vette el a kormány, hogy azokat ingyen szétossza, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Mojzes János: Lehetett volna méltányosabban is megállapítani az árakat!) mert a törvény határozott rendelkezése ellenére történt volna, ha ezeket a földeket ingyen adta volna. De különbséget sem lehet tenni e tekintetben, mert lehetetlen dolog kétfélekép mérni az ármegállapításnál. Nem

1 lehet más mértéket alkalmazni azokra nézve, akik vagyonváltságföldből kaptak földet, és más mértéket alkalmazni azokra nézve, akik máshonnan szereztek földeket. A földhöz jutottak érdekében és az igazság szem előtt tartásával kétféle mértékkel mérni a két kategória között nem lehet, bár egy bizonyos tekintetben ez is megtörtént, amikor a hadirokkantak, hadiárvák, akik, ahol lehetett, a vagyonváltságföldekből kaptak földet — mert a vagyonváltságföldek szétosztásánál még ezt is figyelembe lehetett venni — körülbelül 25%-kai . olcsóbb an kaptáik ezeket a földeket. Egyéb különbséget tenni és a vagyonváltságföldet olcsóéban adni, mint a barázdás szomszédnak megváltott földjét, nem lehet. (Mojzes János: A megváltott földeket kellett volna olcsóbban adni és ehhez szabni a vagyonváltságföldeket! — Zaj.) Az is megeshetett a bírói ítélettel megállapított áraknál. Az idén a gazdasági helyzet — sajnos — nem javult, úgyhogy a kormány foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ugyanazt a kedvezményt, amelyet a múlt esztendőben biztosított, az idén is megadja, megadja esetleg továbbmenően azoknak is, akik fizetési kötelezettségüknek saját hibájukon kívül eleget tenni nem tudtak. A folyó évben azonban a helyzet komplikáltabb, nehezebb volt, mint a múlt éviben. A múlt évben az egész ország gazdasági helyzete nagyjában egyenletes volt. Az idén az ország egyes részein tényleg a legnagyobb nyomorúság van, más részeken pedig a gazdasági helyzet — ami különösen a termelés mennyiségét illeti — megfelelőbb volt. Nem járhat tehát el a kormány egyenletesen pl. Békésben és Abaujban, ahol még a vetőmagot is kölcsön kellett adni a termelőknek. Emiatt az elintézés mostanáig késett, de késett azért is, mert a fizetéseknek október 31-éig kellett megtörténnie, és így csak október eltelte után láttam tulajdonképpen, hogy hogyan alakul ki a helyzet. Sajülése 1931 november 20-án, pénteken. 379 nos, a helyzet elég szomorú, (Egy hang a baloldalon: De mennyire szomorú ! Gyászos ! — Mojzes János: Eső után köpönyeg!) mert a megváltott földeknél 10,733.000 pengő be nem fizetett annuitáskövetelése van a kincstárnak, a vagyonváltságföldeknél pedig 15,800.000 pengő. A folyó évre kivetett 5,517.000 pengő annuitásra a megváltott földeknél még a fele sem, nevezetesen csak 2,415.000 pengő folyt toe, a vagyonváltságföldek után kivetett 8,308.000 pengő ellenében pedig, amely összegben már az egyharmad rész le van vonva, csak hárommillió folyt be. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy nem mindennek oka a nemtudás, mert vannak községek, ki van mutatva egyenként, ahol a földhöz juttatottak szinte kivétel nélkül egyetlen fillért két éven keresztül nem voltak hajlandók fizetni. (Temesváry Imre: Ezt is mérlegelni kell!) Ezt nagyon erősen mérlegelni kell és sajnos, ennek legfőbb oka éppen az, hogy az egyetlen fegyver, amivel rá lehet szorítani ezeket a konok nemfizetőket valami fizetésre, a kionozdítás nagyon is ritkán alkalmaztatott. {Temesváry Imre: Alig mozdítottak ki valakit! — Mojzes János: Itt vannak a kimozdítások! Több mint száz embert mozdítottak ki egy községben!) Nagyon helyesen, mert az a száz ember egész biztosan a legmegátalkodottabban nem volt hajlandó semmit sem fizetni. (Mojzes János: Evi nyolcvan pengőből öt meg tíz pengő hátralékuk volt! Itt van az ítélet!) Ezeket nem mozdították ki. (Mojzes János: Itt van az ítélet!) Méltóztassék azt nekem nem így mutogatni, hanem közelről megmutatni. (Mojzes János: Leteszem a Ház asztalára!) Ahol öt vagy hat pengő hátralék volt nyolcvan pengőből, ott egy szót sem szóltak. Utasítás volt kiadva, hogy azokat, akiknek egyévi hátraléknál kisebb hátralékuk van, figyelmeztethetik, végrehajthatják, de kimozdításra javaslatot, indítványt tenni nem is szabad. Itt hajlandó vagyok bemutatni ezt a kimutatást, amelyből látszik, hogy a községekben az egyes megváltott területekből juttatottak egy fillért nem voltak hajlandók éveken keresztül fizetni, arra az álláspontra helyezkedve, hogy nekik a föld ingyen jár; ingyen pedig senkinek sem szabad földet adni. Ezeknek előrebocsátása után Temesváry Iimre képviselő úr interpellációjára van szerencsém a következőket válaszolni. Igenis, a kormány foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy — minthogy ezt rendeleti úton megvalósítani nem lehet — törvényjavaslattal jön a Képviselőház elé, (Helyeslés a baloldalon.) amely ezt a kérdést igyekszik úgy megoldani, hogy a kincstár mai helyzetében is ezeket a könnyítéseket megtehesse. (Helyeslés.) Ebből következik, hogy nemcsak a földhöz juttatott fél, hanem a megváltást szenvedett fél felé is intézkedni kell, mert igen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy a megváltást szenvedettek már nagy részben ki vannak elégítve, aki még nincs kielégítve, annak követelését ós megállapították már, tehát törvényhozási úton le kell szállítani követeléseiket. (Helyeslés.) Hogy majd ezt helyeselni fogja-e a törvényhozás és azt fogja-e mondani, hogy a bírói ítéleteknek, szerződéseknek, egyességeknek törvényhozási úton való ilyen egyoldalú megváltoztatása megengedhető-e, nem vezet-e ez az egész jogrend felborítására, majd azt meg fogjuk látni akkor, ha a törvényhozás ezt a kérdést tárgyalni fogja. De más módot tényleg nem találok és így egy ilyenféle törvényjavaslattal kénytelenek leszünk a parlament elé jönni. (Helyeslés. — Klein Antal: A házhelyekre is vonatkozik?) Minden fölhöz-