Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
Az -országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1931 november 20-án, pénteken. ;>C>r> mégis igényelhetem. Es ez vonatkozik annak a megítélésére is, ami — mondjuk — a legközelebbi mu.lt politikájára vonatkozik. A t. képviselő urak jobbról és balról sokat vitatkoztak itt-- a felelősségek kérdéséről, és a t. túloldal erősen hangoztatta azt, hogy: ime, ez a párt mindenáron a másik oldalra akarja tenni a felelősséget és a maga részéről semmi felelősséget sem akarnak vállalni. En elismerem azt, hogy egy kormányzat irányáért, egy kormányzat eredményéért mindig elsősorban a kormány és az^ azt támogató párt felelős, csak ha azt viszgáljuk, hogy minő hangulattal, minő miliővel kellett annak a pártnak számolnia, , minő viszonyokat kellett figyelembe vennie, akkor igenis megtaláljuk a felelősségét nemcsak ennek a pártnak, amelyhez tartozni az országgyűlésben magában csak rövid idő óta van szerencsém, hanem meg lehet állapítani az összes politikai és közéleti tényezők felelősségét is. Mert igen helyes az a megállapítás, hogy az a gondolkodás, amely az állam feladatai tekintetében a háború előtt megvolt, alaposan megváltozott. A kormányok a háború után avval a jelenséggel találkoztak, — és ezt nem egy ellenzéki szónok is szíves volt elismerni — hogy tulajdonképpen mindent az állami hatalomtól vártak, minden igény teljesítése az államtól követeltetett, ellenben sohasem gondoltak arra, hogy tulajdonképpen itt az állampolgárok összesége az, amely ezeket az áldozatokat, amelyeket az államtól kívánnak, megadja. Ez általános mentalitás^ volt, amelyre >már rámutatott Eber Antal t. képviselőtársaim akkor, amikor a felhatalmazási javaslatot^ letárgyaltuk, amely mentalitás az egész közéletünkön végivonul. Hiszen íme, ebben a vitában is láttuk azt, t. képviselőtársaim, hogy minő önérzettel — és hozzáteszem jogos önérzettel ^— hivatkoztak azok .a t. ellenzéki képviselőtársaim, akik a népoktatás fejlesztése körül maguknak teljes joggal érdemeket vindikáltak, arra, hogy íme, ezt ők követelték. Ez a mentalitás élénken emlékeztet arra a felfogásra, amelyet saját hivatásom, az ügyvédi hivatás körén belül hallottam egyszer anekdota alakjában. Ha az ügyvéd megnyeri a pert, akkor a közvélemény a kliens részére úgy hangzik, hogy: én az ön ügyét megnyertem. Ha elveszti a pert, akkor azt mondja, hogy: Ön àz ügyét elvesztette. (Tetszés a jobboldalon.) Evvel a tréfás szemrehányással illettek bennünket, ügy-. védeket. T. képviselőtársaim is úgy ^okoskodtak, hogy az, hogy egy nemzeti alkotás, a népoktatás nagyszerű kiépítése megtörtént, a mi érdemünk, az ellenben, hogy ez pénzbe került, hogy az államháztartás ennek bizonyos fokig megadta az árát, már csak annak az átkos kormánynak bűne, amely velünk szemben áll. (Taps a .jobboldalon. — Egy hang a baloldalon: Mértéket kellett volna tartani!) Engedelmet kérek, így történelmileg igazságot szolgáltatni nem lehet. A t. kormány azt hiszem, helyesen állapította meg a változott viszonyok hatása alatt, hogy új pénzügyi politikát inaugurál. Talán nem is egészen új ez a pénzügyi politika, mert hiszen azok a jelenségek, amelyekről itt szó lehet, már hónapokkal előbb, sőt bizonyos foki g ^ talán évekkel vissza-; menőleg is mutatkoztak, és ez bírta rá az előző kormányt is arra, hogy életbe léptesse a takarékossági bizottságot, amelynek elnöke és előadója a 6-os bizottságban résztvett, hogy az adminisztráció racionalizálására kiküldött kor— mánybiztos intézményét létesítse, aki szintén részt vett a 6-os bizottságban. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IL Niamessiny Mihály: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbításai. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadja. Niamessny Mihály: T. Képviselőház! Mondom, a közigazgatás racionalizálására kiküldött kormánybiztos is résztvesz a 6-os bizottság munkálataiban. Szóval az, hogy itt a költségvetés bizonyos visszafejlesztésére feltétlenül szükség van, már a választások előtt, már az előző kormány alatt is nyilvánvaló volt, és e tekintetben magam is és sok képviselőtársain is a választók előtt állást foglaltunk. Most belép azonban az új kormány egy pénzügyi programmal, amelynek halljuk most a kritikáját. Azt mondják: micsoda kicsinyes eszközökkel akarja ez a kormány helyreállítani az egyensúlyt, hiszen egyebet sem akar csinálni, mint az egyik oldalon töröl a kiadásokból, a másik oldalon pedig ész nélkül fokozza a bevételeket; ez egyszerű összeadás-kivonási probléma, amelyben semmiféle 'politikai, vagy államférfiúi teljesítmény nincs. Már olyan kifejezéseket is hallottunk a sajtóban, hogy ezt akármelyik adótárnok is megcsinálta volna. Engedelmet kérek, t. Képviselőház, először is ennek a négy matematikai alapműveletnek, az összeadásnak, kivonásnak, -szorzásnak és osztásnak a jelentőségét az államháztartásban éppoly kevéssé szabad alábecsülni, mint ahogy nem szabad alábecsülni a magasabb matézis világában sem, mert hiszen ha a matematikusok a négy alapművelet alapigazságát nem tartották volna szem előtt, bizonyára nem tudták volna kiszámítani annak a bolygónak a keringését sem, amelyet igen komplikált módszerekkel fedeztek fel a világűrben. Természetes azonban, hogy a kiadások csökkentésének és a bevételek fokozásának igenmélyreható jelentősége van államháztartásunkban, mert hiszen igen erős nemzetpolitikai, szociális, az egész társadalmi struktúrát érintő és gazdasági érdekeket kell szem előtt tartanunk akkor, amikor a kiadások törlésének kérdésével foglalkoztunk. Én csak arra a konfcroverzálisra kívánok rámutatni, amely ma és gondolom két nap előtt elhangzott felszólalásokban egyrészt G aal Gaston t. képviselőtársam, másrészt Homonnay Tivadar t. képviselőtársunk között az, állam feladatai tekintetében a fizetések leszállítása tárgyában fennforog. Igenis ezt a kérdést ma, amikor a magángazdaság tevékenysége minimális, amikor, a társadalom felvevőképessége a nemzeti intelligencia fölöslege tárgyában legalább is kétséges és alaposan meggyengült, nagy óvatossággal kellett kezelni; igen helyesen tette a t. kormány, hogy ilyen nagy óvatossággal kezeü és igen helyes a 6-os bizottságnak az a-megállapítása, hogy ezentúl is így kívánja kezelni a • tisztviselők személyi illetményei leszállításának kérdését. Természetes, hogy a nemzet minden rétegének meg kell hozni a maga áldozatait, amikor azonban egy meglevő állapotot találunk, amikor előttünk van egy korszak, amely az állami beavatkozás erős kiterjesztésére vezetett, amely állami beavatkozást természetesen, hivatali közegek nélkül exkutálni nem lehetett és ma sem lehet, akkor sem a tisztviselők létszámának túlságos csökkentésére, sem a fizetések túlságos leszállítására — mondjuk, azokon a terveken túl, amelyeket a 6-os bizottság^ és ennek kapcsán a kormány felállított — igazsággal gondolni nem lehet. Hiszen méltóztassanak csak egy dologra gondolni.