Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. sok helyen a közönség: az árverés alá kerülő tárgyakat már nem tudja megvásárolni és ezek nevetségesen olcsó áron a közigazgatási tisztviselők birtokába kerülnek. (Kéthly Anna: Ezt meg kellene tiltani, mert ez rablást — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Büchler József: A legtisztább rablás! Hullarablás. — Buchinger Manó: Hallatlan dolog ilyet mondani, hogy hullarablás! Ez nemzeti politika! — Zaj.) Szeder Ferenc: Meg kell még emlékeznem a honvédelmi miniszter úr tárcájáról is, anynyival is inkább, mert a honvédelmi miniszter úr ajtajánál még a 6-os bizottság is megtorpant és a jelentésében nincsenek még olyan adatok sem, mint amilven adatok a többi tárcáknál vannak. Már pedig én azt hiszem, — és erre akarok rámutatni felszólalásommal — hogy igenis lényeges megtakarításokat kel elérnünk a honvédelmi tárcánál, mint hatalmi tárcánál akkor, ha meg akarunk felelni azoknak a követelményeknek, amelyeket az ország támaszt velünk szemben, ha adópolitikánkban alkalmazkodni akarunk az országnak, az ország népének teherviselő képességéhez. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy azonban ne vádoltassam azzal, (Büchler József: Nagyon lényeges szempont a honvédelmi tárca csökkentése.) hogy a honvédelem érdekeit akarom sérteni ebben a pillanatban felszólalásommal, kifelé a körülöttünk lévő államok felé is azt üzenem innen az én szocialista elvtársaimnak és kérem őket, hogy törekedjenek mindenütt, ahol erejük^ ahol szavuk van, a lefegyverzés gondolatát támogatni, mert lefegyverzés lehet az egyedüli biztosítéka annak a békének, amelyre az egész világ népének szüksége van. Lefegyverzés nélkül állandóan hadilábon állunk egymással. Az állandó fegyverkezés végre is háborúban fog jelentkezni, amelyet az emberiség sem teste, sem lelke neun kíván. Amikor tehát ezt kérem elvtársaimtól, akik a körülöttünk lévő államokban, vagy egész Európában tevékenykednek a nemzetek parlamentjeiben, az a kívánságom a honvédelmi tárcával kapcsolatban, hogy mi is kezdjük meg a leszerelés munkáját. Amikor a parlament minden egyes tagja békét hirdet itt, amikor mindenki azt vallja kivétel nélkül, hogy mindazokat a nemzeti célokat és aspirációkat, amelyeket Trianonnal kapcsolatban el akarunk érni, nem fegyverrel lehet elérni. (Űgy

r van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor mi értéke és mi értelme van az állandó rendszeres sorozásoknak, mi értéke és mi értelme van a kaszárnyaépítkezéseknek és azoknak a túlkiadásoknak, amelyek a honvédelmi tárcával kapcsolatban a zárszámadáson keresztül jelentkeznek? Igenis be kellett volna kopogtatnia a 6-os bizottságnak is a honvédelmi miniszter úr kapuján, de ha elmulasztotta, a parlamentnek kell arra törekednie, hogy a honvédelmi tárcát az előbb említett szempontok miatt lényegesen redukáljuk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A honvédelmi tárcával kapcsolatban különben egy határozati javaslatot terjesztek^ elő. (Olvassa.) «Kis nemzeteknek kettős életérdekük, hogy a világszerte dúló , fegyverkezési verseny megszűnjék. Erdekük azért, mert költségvetésüknek tetemes részét emészti fel a fegyverkezés és ez lehetetlenné teszi az égető szociális kötelezettségek teljesíté

a

ét, de érdekük azért is, mert a fegyverkezési versenyben csak alul maradhatnak és a fegyverkezés következtében szükségképpen kirobbanó konfliktus csak sújthatja őket. ülése 1931 november 20-án, pénteken. 353 Magyarország, imint legyőzött állam, különösképpen érdekelve van a leszerelésben. Az ő leszerelése^ kiveszi a talajt azok alól, akik a szomszéd államok fegyverkezését a magyar állam fegyverkezésével indokolják, morális nyomást gyakorol rájuk és őket is leszerelésre indítja és ezzel előbbre viszi a magyar nép boldogulásának azt az egyetlen lehetőségét, .amely a

r Dunamedence népeinek gazdasági összefogásában áll. A leszerelés ügyében a jövő év tavaszán világkonferencia készül. Ezen a konferencián a magyar nép delegátusainak az ország őszinte békeszeretetétől és a népek közti megértést szolgáló szándékairól kell bizonyságot tenniök. m Mindezek figyelembevételével utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy terjesszen olyan törvényjavaslatot a Ház elé, amelyből kitűnőleg önként és minden külső nyomás nélkül az ország nagyarányú leszerelést hajt végre. Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy a leszerelési konferenciára kiküldendő delegátusai azokhoz az országokhoz csatlakozzanak és azok álláspontját fogadják el, akik a fenntartásnélküli nemzetközi leszerelésnek hívei.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Néhány mondatot csak még, amelyben a rokkankérdést akarom szóvátenni. Lehetetlen állapot az, ami Magyarországon a rokkantakkal történik. Európának vannak más f legyőzött államai is, de ezekben sokkal méltányosabb elbánásban részesítették azokat, akik erejüket, testi épségüket, családjukat, mindenüket elvesztették a világháború következtében, csak nálunk fizették ki őket garasos alamizsnákkal. Ha eddig a kötelezettséget a rokkantakkal szemben elhanyagolta a törvényhozás, legalább a most elkövetkezendő időkben teljesítse azt azokkal szemben, akik még nem haltak ki közülük. Annyi rokkantjáradékot, hogy legalább meg tudjanak élni. T. Ház! Még csak néhány mondatot. Hiszen az idő nagyon rövid. (Büchler József: Szép kis házszabály ez!) Ha a kormány az ország népét anyagilag jobb helyzetbe hozta volna, ha a kormány más gazdasági viszonyokat teremtett volna, ha nem siralomvölggyé és koldusországgá tette volna ezt az országot, ha a nép nem lenne a legnagyobb nyomorba és kínba taszítva a 10 éves uralmuk következtében, akkor a kormány várhatna bizalmat annak a politikának folytatásához, amelyet tíz éven keresztül folytatott. Ámde mindannak az ellenkezője történt, a legkétségbeejtőbb helyzet lett úrrá az ország dolgozó népén és a mindennapi kenyeret sem tudják az emberek megszerezni, önként következik ebből, hogy mindaddig, míg itt be nem következik az a várvavárt demokratikus átalakulás, amely ma már ott él a nép széles rétegeiben és csak statáriummal lehet ennek kitörését visszafojtani, gazdasági viszonyainkban sem történhetik lényeges változás. A gyökeres változás előfeltétele pedig az általános, egyenlő és titkos választójog. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ez az előfeltétele annak a demokratikus földreformpolitikának, amelyet hirdetünk, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez az előfeltétele a tisztességes adózási rendszernek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mojzes János: Es a tisztességes közéletnek!) ez az előfeltétele annak, hogy a nép vágya, akarata itt ebben az országgyűlésben kifejezésre juthasson. Mindaddig, amíg a parlament a közigaz-