Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
352 Az országgyűlés képviselőházának î mat % Nálunk, ebben a tipikus nagybirtokosországban, ahol az emberek százezrei nem tudnak a földbe gyökeret ereszteni, ahol a legkétségbeejtőbb viszonyok között élt a magyar parasztság már a háború előtt is és kétségbeejtő helyzetben él ma is, különösen szükség lett volna egy erőteljes, demokratikus földreform végrehajtására. Ámde ismétlem, hiába beszéltünk ezekről a kérdésekről, az osztály uralom gondolata elgáncsolta a legbecsületesebb, legtisztább törekvéseket és ma éppen az urak politikája következtében szinte siralom völggyé változtatták ezt az országot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma is álljuk és valljuk, hogy egy egészséges, demokratikus földbirtokmegoszlás, és intelligens és művelt parasztság nélkül ez az ország talpra nem állhat. Hiába beszélnek a t. túloldali urak a mezőgazdaság egyéb irányban yaló fejlesztéséről, ha ezeket a kardinális kérdéseket meg nem oldjuk, mert ez a lényege Magyarország talpraállásának és Magyarország mezőgazdasági konszolidációjának. Végrehajtottak egy földreformot s hogy milyen eredménnyel, azt mi, akik a vidéken járunk, nagyon jól tudjuk. Megállapították a föld vételárát oly lehetetlen összegben, hogy azt képtelenek fizetni mindazok, akik a törvény retortáin keresztül odáig tudták vinni, hogy bejutottak a boldog igényjogosultak közé. Akármerre megyünk az országban, mindenütt látjuk a menekülést a földbirtokreform révén juttatott földektől s talán ez az oka és magyarázata, hogy a Képviselőház tagjai sem kaptak még tájékoztatást arról, milyen hatása van ennek a földbirtokreformnak, milyen területet osztottak ki, vármegyénként mennyien jutottak igényjogosultak földhöz és milyen viszonyok között vannak. (Büchler József: Azért csinálták így, hogy a földbirtokreformot diszkreditálják! Csak azért!) Ismétlen, talán ezek az okok magyarázzák meg azt, hogy mindezideig nem látunk tisztán és világosan az 1920. évi XXXVI. t.-cikk alapján végrehajtott földbirtokreform kérdésében. Amikor az 1928. évi XLIV. t.-cikket tárgyaltuk, a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával indokolásul felhozták azt a szociális szempontot, amelyet minduntalan hallunk a túloldalról hangoztatni. Azzal érveltek, hogy a földhözjuttatottak részére olyan vételárat kell megállapítani, amelyet azok teherbíróképessége elbír (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és mégis azt látjuk, hogy ezt a megállapítást nem vették tekintetbe, hanem a nagybirtokosok érdekét nézték csak. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindig!) Azokat gyorsan kielégítették a gyufakölcsönből megmaradó összeggel, részben kötvényekkel, de akik a földbirtokreform révén hozzájutottak egy-két hold területhez, az ármegállapítással tönkretették. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Évszázadok óta ezt csinálják!) Ebben a kérdésben határozati javaslatot terjesztek elő és nagyon szeretném, ha a Képviselőház ezt magáévá is tenné. (Olvassa): «Határozati javaslat. Az 1920 :XXXVLtcikk alapján végrehajtott földreform révén jattatott földek vételára oly magas Összegben állapíttatott meg, amely megközelítőleg sincs arányban a föld mai forgalmi értékével. A magas^ vételár következtében a földhözjuttatottakra nézve valóságos szerencsétlenség lett, hogy földhöz jutottak, mert ahelyett, hogjr ez a boldogulásukat segítette volna elő, inkább a tönkremenetelüket eredményezte. (Mojzes János: Ha vala. ülése 19$ 1 november 20-án, pénteken. kinek volt «egy-két holdja, azt is elvesztette most!) A földhöz juttatottak képtelenek a magas vételár esedékes részleteit fizetni és inkább otthagyják a nekik juttatott földet, semmint hogy fizessék azt a magas vételárat, amelynek a megfizetésére teljesen képtelenek. Ennek következtében utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy rendeletileg szállítsa le sürgősen a föld vételára után fizetendő évi részleteket, az eddig felgyűlt hátralékokat pedig engedje el, vagy nyújtson lehetőséget -ennek méltányos rendezésére, úgyhogy a földhöz juttatottak a nekik juttatott földön megmaradhassanak.» (Mojzes János: A gabona áresésének megfelelően.) Nem. érvelek tovább határozati javaslatom mellett; azt hiszem, önmagáért beszél ez a határozati javaslat. Meg kell kérdeznem beszédem kapcsán a kormányt, hogy mit akar elérni azzal az adóhajszával, amelyet különösen az utóbbi időkben a falvakban tapasztaltunk, amikor nem a fizetőkészség hiánya miatt, hanem azért, mertnem tudnak fizetni és nem fizetik azt a súlyos adót, amellyel megterhelték őket, valósággal szinte tatárjárást folytatnak az adóbehajtások terén. Itt van nálam egy levél, egy karanesaljai kisgazdától, aki elpanaszolja, hogy bár 50 holdja van, nem tudja adóját fizetni és amikor nem tartózkodott odahaza, az adóvégrehajtó és kisbíró betörtek a lakásába, istállójából elhajtották a teheneket, így sorba az egész faluból, bár nem találták otthon a lakosokat, több, mint 30 darab szarvasmarhát összeszedtek és elhajtották, de azután, mikor nem tudtak mit kezdeni velük, mert nem került árverező, visszaengedték őket, szélnek eresztették valamennyit. (Mojzes János: Kommunizmus ez, vagy rablás? —• Büchler József: Ez az uralkodó rendszer eszköze mindenben; politikában, gazdasági kérdésben és mindenben ez a rendszer dívik!) De szóvá kell tennem azt is, hogy a vidéki adóbehajtó hatóságok szinte tudatosan nem respektálják az adóvégrehajtási törvénynek azt a rendelkezését, amely a szükséges tárgyakat a foglalás alól mentesíti. A szó betűszerinti értelmében visszaélnek a falusi lakosság járatlanságával, és a legszükségesebb ingóságokat, háziállatokat, gazdasági szerszámokat foglalják le adó fejében és könyörtelenül elárverezik. Előfordul, hogy olyanoknál, akiknek három^ párnájuk van, az öszszes párnákat lefoglalják; 6—8 gyermekes családoknál lefoglalják a varrógépet, lefoglalnak egy disznót ott, ahol nincs több, a kenyérre való búzát foglalják le akkor is, ha az nem tesz ki többet, egy- vagy félmázsánál. Az emberek védtelenül ki vannak szolgáltatva ennek az eljárásnak, mert nem tudják a módját, hogy hogyan védekezzenek ellene és nem is ismerik a törvényt (Kéthly Anna: Gúnyt űznek belőlük!) Súlyos visszaélés az is, hogy ,a vidéki közigazgatási tisztviselők az adó fejében lefoglalt és árverésre kerülő ingóságokat^ potom áron összevásárolják. Előfordult például Okányban, hogy egy 300 pengő értékű varrógépet az egyik közigazgatási tisztviselő 6 pengőért vásárolt meg; (Mojzes János: Cséplőgépet 200 pengőért!) ugyanúgy egy teljesen jó állapotban lévő biciklit ugyancsak közigazgatási tisztviselő 6 pengőért vásárolt meg. A nélkül, hogy konkrét eseteket tovább felsorolnánk, hangsúlyozzuk, hogy általános a panasz, — és ezt a kormány tudomására hozzuk — hogy nagyon
