Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. mindig isizemben állottunk >a kormánnyal. Amikor folyamőrségre, csendőrségre, rendőrségre, amikor karhatalmi különítményekre állítottak be egyre nagyobb és nagyobb t összegeket. De szemben állottunk a földmívelésügyi miniszter úrral is, amikor a horticulturát dédelgette, -a lillafüredi építkezésnél, amikor borházakat, borpalotákat épített és szemben állottunk mindenkor ama improduktív kiadásoknál, amelyekről most a 33-as és a 6-os bizottság jelentése beszámolt. Átnéztem a földmívelésügyi tárca költségvetését, átnéztem azokat az összegeket, amelyekről a 33-as, illetőleg a 6-os bizottság jelentése is csak akként számol be, hogy ez <az összeg elveszett, ez az összeg nem térült vissza és megállapítom, a 33-as bizottság jelentése kapcsán, hogy a földmívelésügyi miniszteri tárcánál több, mint hatmillió pengő az .az összeg, amely elveszett, elherdáltatott, amelynek elherdálását erről aa oldalról senki sem követelte. De a jelentéssel kapcsolatban súlyos kifogásaink vannak a kormánynak amaz eljárása ellen, hogy a költségvetési törvényt semmibe sem vette, felrúgta és a költségvetési kereten túl költekezett. Az egész parlamentet, még az egységespártot is félrevezette a kormány a költségvetést »illetőleg, mert a túloldalon ülő képviselőknek sem volt fogalmuk a költségvetésen ^túl elköltött száz és száz milliókról, amelyekről csak a zárgondnokság kapcsán vagy pedig most ennek a jelentésnek kapcsán szereztünk tudomást. Igenis, megkövetelhette volna mindig a parlament és meg is követelte volna a költségvetési keretek betartását, ha ennek a parlamentnek ereje lett volna, ha ez a parlament nem nyilt szavazás útján választatott volna, ha ennek a parlamentnek az alapja nem a nyilt szavazás és a közigazgatás atrocitásai lettek volna. Ilyen parlament megkövetelte volna, hogy a kormány ragaszkodjék mindig legalább az úgyis túlduzzasztott költségvetéshez és a költségvetésen túl ne költekezzen. A kormány azonban felrúgta ezt az egészséges elvet. A költségvetést letárgyaltuk, vitatkoztunk a beállított tételek felett és amikor előttünk áll a 6-os bizottság jelentése, kitűnik, hogy mindaz misztifikáció volt, amit csináltak, mert hiszen nem vették figyelembe, amikor költekezni kellett, sem a költségvetés kereteit, sem pedig azokat a tételeket, amelyek letárgyaltattak, hanem a költségvetésen túl nyakló nélkül költekeztek és helyezgettek át egyes tételeket. Ezáltal előállott az a nagyon furcsa helyzet, hogy társadalmi egyesületeket nemcsak itt a költségvetésbe beállított tételekből kaptak támogatást, hanem más tárcák költségvetési tételeiből is, sorrarendre, úgyhogy a Képviselőház tagjainak ma sincs fogalmuk arról, hogy még a költségvetésben letárgyalt összegeket is milyen célokra fordították. (Büchler József: Az ébredők mennyit kaptak?) Majd amikor megjelenik az újabb zárszámadás, akkor tudjuk majd megállapítani, hogy milyen összegeket hova költöttek és hol történtek azok a súlyos költségvetési kerettúllépések, amelyek az 1930-as zárszámadásban, a 6-os bizottság és 33-as bizottság jelentéseiben is jelentkeznek. Szóvá tétetett itt a parlamentben többféle vonatkozásban a mezőgazdasági kérdés. Éppen a napokban hallgattam egyik képviselőtársamat, aki beszédében azt akarta igazolni és bizonyítani, hogy a kormányzat mindent megtett a mezőgazdaság istápolására és fejlesztésere és ennek mint egyik kisegítő eszközét meg is Jelölte a bolettát, amelynek megszüntetése 1931 november &0-án, pénteken, 351 tésére a 33-as bizottság jelentése szerint a kormány egyébként már kötelezettséget is vállalt. Alig hallottam azonban szót emelni a mezőgazdasági kérdéssel kapcsolatban arról a tervszerütlenségről, az előrelátásnak arról a hiányáról, amelyet lépten-nyomon tapasztaltunk a földmívelésügyi tárcával kapcsolatban. Most már utána vagyunk ugyan, de mégis megállapíthatjuk, hogy a földmívelésügyi tárca kezelésénél semmi néven nevezendő tervszerűség nem mutatkozott, mert a rézgálickiosztás és azok a pepecselések, borházak építése és egyebek, amelyeket a földmívelésügyi miniszter úr valósított meg, mindenre alkalmasak lehetnek, csak annak az igazolására nem, hogy a Bethlenkormány alatt mezőgazdasági politikát tervszerűen és előrelátással intéztek volna. A földmívelésügyi tárcát nálunk ugyanis nem ^ szaktárcának tekintették, hanem politikai tárcának. A miniszter urak radikális jelszavakkal megszerzett népszerűségüket idehozták a Képviselőházba és alkuba, sőt áruba bocsátották. A népszerűség fenntartása és .a nagybirtokos érdekek kiszolgálása közt vergődtek és inkább választották az utóbbi utat, semmint előbb hangoztatott és hirdetett radikális elveiknek a gyakorlati életbe való megvalósítását. Magyarországon a mezőgazdasági kérdés szorosan öszszefügg ia földbirtokmegoszlás kérdésével. Magyarország mezőgazdasági problémája mindaddig megoldatlan lesz, — még abban az esetben is, ha sikerül a körülöttünk levő államokkal jobb kereskedelmi megállapodásokat létesíteni — míg száz- és százezer embernek nem lesz itt egy talpalatnyi területe sem, herceg Eszterházynak és társainak pedig száz- és százezer katasztrális holdon felüli földbirtokuk lesz. (Mojzes János: Addig a mezőgazdasági termelést sem lehet átszervezni!) Mindaddig, amíg ezen a téren változás nem történik, mindaddig, amíg nem jön egy valójálban gyökeres földbirtokreförm, mindaddig, amíg a hitbizományi birtokok meg nem szűnnek, mindaddig, amíg a nagybirtok át nem megy a parasztság kezére, hiú ábrándozás itt mezőgazdasági fejlődésről, vagy a termelés konszolidációjáról álmodni. (Mojzes János: Amíg itt hárommillió pária van, addig nem lesz fogyasztóképesség sem.) A forradalmak ideje alatt felismerték már ezt az igazságot, de amint az ellenforradalom meggyökeresedett és hatalomra kapott, ezt az igazságot elhomályosították és csináltak olyan földreformot, amely az egész vajúdó földkérdést fö]d nélkül akarta megoldani, osztályuralmi szempontból. Szerte egész Európában mélyreható és demokratikus földreformot hajtottak végre, sőt nemzeti, társadalmi, szociális és termelési sízempontok figyelembevételével maximálták a földbirtokok terjedelmét, nálunk pedig kielégítették a parasztság föld után való vágyakozását azzal a látszatföldreformmal, amelyről a túlsó oldalon is azt mondották, hogy Európa legmérsékeltebb földreformja. (Mojzes János: Máshol a nemzet érdekében csinálták. — A klotűrlámpa kigyullad.) Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Szeder Ferenc: Ha az ember le akarja ennek a földreformnak a hatását mérni, amelyet önök végrehajtottak, akkor könnyű megállapítani, hogy Magyarországon ezzel a földreformmal a parasztságot megcsalták, becsapták és diszkreditálni akarták a földreform végrehajtásával az egész foldreform-mozgal53*