Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

350 Az országgyűlés képviselőházának í államtitkárságom alatt intéztem. Tehát teljes államtitkári gesztiéin vizsgálatát kérem egy, a pártok számarányától függetlenül kiküldendő parlamenti bizottság által, hogy módomban legyen bizonyítani, módomban legyen igazolni, hogy sem én, sem néhai Vass József, sohasem követtünk el olyant, amiért bárki által akár fegyelmi, akár más hatóság vagy bíróság elé lennénk állíthatók. Ha ezen bizottság mégis észlel olyan dolgokat, amelyekért felelősségre vagyok vonható, akkor állítson a független bíróság elé és az fog felettem ítélkezni. Ne vegye rossz néven a népjóléti miniszter úr, hogy én ezt a bejelentést megteszem, nem vele szemben bizalmatlanság ez. Vele szemben én ezt azért kérem, mert ő, aki két minisztériumot vezet, fizikailag sincs abban a helyzetben, hogy minden ügynek részleteibe belehatolhasson, hogy tanúkihallgatásokat a miniszter úr rendelhessen el, tanúkihallgatásokat a miniszter úr folytathasson le, viszont politikai gesztiómból folyóan kérettem ki és állíttatnék fegyelmi bizottság elé. (Gál Jenő: Nem lehet!) Politikai gesztiómért pedig nem vagyok semmiféle bíróság elé állítható, mert mint a miniszter helyettese, — mint minden politikai államtitkár — mindent a miniszterrel megbeszélve, az ő tudtával és hozzájárulásával cselekedtem én is, tehát politikai felelősségrevonásnak megboldogult miniszteremmel szemben nem lévén helye, én kérem magam ellen a politikai felelősség megállapítását ezen parlamenti bizottság által. De kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy pontosan figyelemmel kísértem ennek a fegyelmi bizottságnak működését, amely a népjóléti minisztérium egyes tisztviselőivel szemben a fegyelmi vizsgálatot lefolytatta. ^Tudomásom van arról is, hogy azoknak az ítéleteknek indokolásában, amely ítéletek & fegyelmi bizottság határozata alapján két tisztviselővel szemben már meghozattak és napvilágot láttak, az van, hogy a felsőbbség utasítására történtek azok az intézkedések, amelyek inkrimináltattak. Elnök: Képviselő úr, érdemben ne méltóztassék belemenni személyes kérdés címén az ügy tárgyalásába. (Gál Jenő: De ez a mentelmi jog megsértését jelenti!) A képviselő úr maradjon csendben. Dréhr Imre: En csak annyit kívánok ennek kapcsán megjegyezni, hogy ez a bizottság sem tudott egyhangú határozatot hozni és ennek a bizottságnak két államtitkár tagja jegyzőkönyvbe vétette azt a különvéleményét, hogy ennek itt nincsen helye, itt nem indokolt a felsőbbségre való hivatkozás és annak alapján enyhítő körülmények alkalmazása. (Kun Béla: Ezt elbírálja a parlamenti bizottság!) En azt kérem, amit Fábián Béla t. képviselőtársam: ismételten kért a Háztól: tétessék le ide a Ház asztalára a legfőbb állami számvevőszék jelentése, tétessenek le ide a Ház asztalára mindazok az iratok és jegyzőkönyvek, (Helyeslés balfelől.) azoknak a tanúkihallgatásoknak jegyzőkönyvei, amelyek ebben az ügyben foganatosíttattak, mert a jövőre vonatkozólag is elejét akarom venni annak, hogy olyan felszólalások történhessenek, mint amilyen tegnap is történt itt Petrovácz Gyula 1 képviselőtársam részéről, aki a mátrai szanatóriummal és egyéb ügyekkel kapcsolatosan Vass József emlékét is be akarja feketíteni. En követelem azt, hogy necsak azok a vádak vizsgáltassanak ki es hozassanak ide a parlament elé, amelyek Fábián Béla képviselŐ. ülése 1931 november 20-án, pénteken. társam részéről elhangzottak, vagy azok, amelyek azokban a fegyelmi bizottsági iratokban egyes tisztviselőkkel szemben megállapíttattak, hanem végig az egész álamtitkári gesztió. En ezt kérem. A mentelmi bizotság határozatának nem akarok elébe vágni. A mentelmi bizottság előtt mindenesetre módomban lesz nyilatkozni, de én úgy érzem, hogy tartozom azzal képviselői reputációmnak és tartozom azzal a parlament, a törvényhozás becsületének is, hogy kérjem azt, hogy a parlament számarányoktól függetlenül küldjön ki egy parlamenti bizottságot, amely megvizsgálja az egész államtitkári gesztiót, (Helyeslés balfelől.) Elnök: Áttérünk a jelentések folytatólagos tárgyalására. (írom. 17., 62. és 9., 16.) Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szeder Ferenc. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Az egységespárt által idehívott népszövetségi delegációnak és a 33-as és a 6-os bizottságnak jelentései után a kormánypárti felszólalók általában nagyon érdekesen ítélik meg a Bethlen-kormány gazdasági politikáját, amely gazdasági politikának fenntartását és folytatását a Károlyikormány is magáévá tette. Többé-kevésbbé végighallgattam itt a vitaszónokokat és tapasztaltam, hogy a túloldal minden egyes felszólalójának kedvenc érven az volt, hogyha az állami költségvetés felduzzadt és pazar költekezések történtek, úgy ezért az ellenzéki oldalon ülő képviselők is felelősek, sőt volt olyan felszólaló is, aki továbbment és a felelősséget ezért majdnem teljes egészében az ellenzéki oldalon ülő képviselők nyakába varrta. Amint ők mondották, az ellenzéki, különösen szociáldemokrata képviselők voltak azok, akik a munkaalkalmak megteremtése okából a hasznos beruházásokat követelték és ez a követelés késztette a kormányt arra, hogy olyan lépéseket is megtegyen a költségvetéssel, illetőleg a beruházásokkal kapcsolatosan, amelyeket ez a kormány önmagától nem tett volna meg. Mi amióta itt vagyunk szemben állunk ezzel a kormánnyal és kormányzati rendszerével. De sohasem tapasztaltuk részéről azt az előzékenységet, amely előzékenységet most, ezekkel a jelentésekkel kapcsolatban minduntalan ki akarnak mutatni, sőt a kormány részéről a «csak: azért is» politikát tapasztaltuk. Mert bármilyen egészséges és célszerű javaslatot hoztunk is a törvényhozás elé, presztízskérdésből isi ellene fordultak annak és elgáncsolták a kormány részéről és a kormány oadsoraiban ülők részéről. De különben is ezt az érvelést már itt ezen az oldalon ülő képviselőtársaim kellő értékére szállították le. Hogyha én tovább érvelek és egynéhány mondattal alá akarom támasztani a mi érvelésünket, arra szorítkozom, hogy pár mondattal visszaidézzem egy tizedrészét parlamenti követelésünknek. Igenis ezen az oldalon ülő képviselőtársaim állandóan követelték a hasznos beruházásokat. Ezen az oldalon ülő képviselőtérsaim mindig hangoztatták, hogy kulturális téren előre kell mennünk, mert rettenetesen ^ elmaradott a falu és szinte ázsiai állapotban él kulturális téren. Igenis követeltük iskolák építését, szorgalmaztuk a nyolcosztályú elemi iskola megvalósítását, minden törekvésünk arra irányult, hogyha csak lehet, a magyar népet kiemeljük abból az ázsiai állapotból, r amelyben ezidőszerint él. A hatalmi tárcáknál azonban