Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

346 Az országgyűlés képviselőházának 2U. ügyminisztérium vezetésével vagyok megbizva, tehát mindazért, ami ott történik, én is felelős vagyok, s így ezek a gyanúsítások az én személyemet éppen úgy érintik, mint a többi tisztviselő tisztességét. (Eckhardt Tibor: Ez hat év óta fennálló abuzus!) A gyanúsításokra pedig a leghatározottabban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azok teljesen alaptalanok. Ezek után magára a dolog lényegére rátérve, tisztelettel van szerencsém bejelenteni, hogy igenis, az egész kényszertársulás kérdésének egyetlen és vezető motívuma az volt, hogy az állam bevételeit szaporítani kell. Eckhardt Tibor képviselő úr erre ajánlott egy metódust. Méltóztassanak megengedni, hogy a pénzügyminisztériumnak és más, a dolgokkal foglalkozó köröknek is legyen maguknak valamiféle felfogásuk és ne méltóztassék azt vindikálni, hogy csak egyedül az az egyetlen megoldás lehet a helyes és elfogadható, amelyet a t. képviselő úr ajánl. (Zaj balfelöl.) Annakidején igenis, mi próbálkoztunk és kezdtük az ásványolajadó emelésével. (Eckhardt Tibor: Ez nem ér semmit, mert senki sem fizeti!) Voltak ilyen terveink, de ezek ellen a legélesebb, legerélyesebb tiltakozás merült fel, {Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyesen! — Szilágyi Lajos: A közhasználatú gépjárművek nem is bírták volna el!) azzal az indokolással, hogy drágítaná a termelést, hiszen ha megdrágítjuk a benzint, ezáltal a termelést drágítjuk. Nekünk feltétlenül utat és módot kellett keresnünk arra, hogy a bevételeket biztosítsuk, amelyekre szükségünk van és másrészt biztosítsuk a termelést arról, hogy ezek a kincstári haszonrészesedésemelések a fogyasztót ne terheljék. (Szilágyi Lajos: A fogyasztók nem bírnak el újabb terheket!) Azokat, amiket Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam beszédének első felében elmondott, nem akarom megismételni, hiszen éppen ezek voltak az okai annak, hogy igenis, ezek a dolgok megtörténtek és úgy történtek, ahogyan ő állította. Ez volt a legfőbb és a legutolsó oka, hogy közbelépjünk és kézbevegyük ezeket a dolgokat és lehetetlenné tegyük azt, hogy itt drágítások történjenek. Az a mód, hogy engedjük szabadon az importőröket, nem biztosítja a sikert, biztosítja ideig-óráig, addig, amíg a kartell — ha már erről beszélünk — ezeket az embereket valami módon lehetetlenné nem teszi (Fábián Béla: Vagy megveszi, vagy megeszi, vagy lenyeli! — Kun Béla: Zsebrevágja őket!), mert akkor azután megint nincs semmiféle szabályozó és szabadon garázdálkodhatik. (Kun Béla: Hát a kartelitörvény? — Gaal Gaston: A kartelltörvény mire való? — Mojzes János: Ügy van! Itt van a kartelltörvény! — Kun Béla: Közfogyasztási cikk a benzin, le kell törni az uzsorát! — Ügy van! Ügy van — Elnök csenget.) Ellenben annak a módszernek, amelyet a kényszertársulás megalkotása révén akarunk bevezetni, azt hiszem, meglesz a maga eredménye és ennek az lesz a hatása ... (Felkiáltások a baloldalon: Hogy drágább lesz a benzin! — Gaal Gaston: Ennek csak egy hatása lesz, hogy megbukik a kormány! Ez lesz a hatása! — Zaj. — Elnök csenget,) Akkor éppen az önök tisztelt pártja részéről kell arra törekedni, hogy ez megvalósíttassék. (Derültség a jobboldalon. — Ellentmondások a baloldalon. — Gaal Gaston: Mi nem törekszünk erre! Eszünk ágában sincs! — Gróf Sigray Antal: Erre mi nem törekedtünk soha ilyen áron! — Gaal Gaston: A kormány ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. különben már régen megérett a bukásra! — Kun Béla: Csak le kellett volna vonni a konzekvenciákat! — Zaj.) Maga ez a rendelet a legjobb szándékkal és a legjobb indulatból készült és meg vagyok róla győződve, hogy ha a 33-as bizottság, amely elé tárgyalásra fog kerülni, ezt a tervezetet jóvá fogja hagyni, azok a vészes következmények nem fognak bekövetkezni, amelyek különben bekövetkeznének, ihiszen itt a kincstár jövedelmének biztosítása mellett a fogyasztók érdekei is teljesen meg vannak védve. (Gaal Gaston: Ott ülnek az érdekelt bankok exponensei a 33-as bizottságban! Az érdekelt bankok exponensei fognak dönteni! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon, — Kun Béla: Benzin-F>uturát akarnak csinálni! — Zaj.) Elnök: Méltóztatott ezt a választ a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is adni? Vargha Imre: Csak a pénzügyminiszter úr nevében. (Eckhardt Tibor szólásra jelentkezik.) Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni! Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! En rendkívül sajnálom, hogy Vargha Imre igen t. államtitkár úr személyi térre akarja átvinni ezt a vitát, amelynek adatait a legridegebb tárgyi adatok alapján voltam bátor ismertetni. En tovább megyek. Kijelentem, hogy az államtitkár úr személye iránt a legmesszebbmenő bizalommal viseltetem, (Gaal Gaston: Ügy van! Valamennyien!) de ugyanezt a bizalmat nem előlegezhetem annak a bürokráciának (Gaal Gaston: Ezt én sem teszem!) amely hat éven keresztül ezt a helyzetet tűrte, tolerálta, sőt lehetővé tette. Itt van a kezemben, a vámtarifához van mellékelve, a m. kir. fővámigazgató 11.060/111. számú körrendelete, amely körrendelet az úgynevezett műolaj, vagy készárukeverék elvámolására vonatkozik és megállapítja azt, hogy milyen árut lehet vámmentesen behozni az országba. A fővámigazgató ebben a rendelkezésben hivatkozik a pénzügyminisztériumnak a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg 145.703/1925. XII. szám alatt kiadott rendeletére. Ebben a rendeletben van lefektetve a vámhatóságok részére az, hogy minő áru tekinthető nyersárúnak, nyers ásványolajnak. Csak egy tényre vagyok bátor rámutatni. Akkor, amikor minden szakember tudja azt, hogy a' nyersáruból 10% benzinnél többet kivonni nem lehet, ez a miniszteri rendelet 30 súlyszázalék benzint engedélyez a nyersanyagból. Teljes felelősséggel kénytelen vagyok tebát itt megállapítani azt, hogy a rendeletet kiadó hatóságok vagy nem tudták, mit írnak alá vagy nagyon is jól tudták, hogy mit írnak alá, de akkor büntető felelősséggel kell hogy tartozzanak, mert a vámcsalás alapját ez a rendelet képezi. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A magyar államot legalább 90 millió pengővel károsították meg az elmúlt hat esztendő folyamán, (Turchányi Egon: Es kik kerestek rajta? — Kun Béla: Hogy lehetett ezt tűrni?!) legalább 90 millió pengő a kár, és ezt a kérdést személyi érzékenységgel elintézni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) De kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy az igen t. pénzügyi államtitkár úr nem is értette meg az én javaslatomat. En nem a benzin-vám felemelését javasoltam, hanem megfordítva, azt javasoltam, hogy méltóztassanak a vámot, amelyet úgy sem fizet meg senki^ leszállítani és a kincstári haszonrészesedését megfelelően felemelni, amit mindenki