Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

344 Áz országgyűlés képviselőházának 2%. most kibocsátani szándékolt kormányrendelet óhajt teremteni Magyarországon. Rámutatok mindenekelőtt arra, hogy ez a rendelet általánosságban monopólisztikus helyzetet akar teremteni, mégpedig az egész ásványolajszakma minden vonatkozásában, tehát úgy a behozatal, mint a gyártás és forgalombahozatal tekintetében, minden konkurrenciát meg akar szüntetni t és felosztani ezt a csonkamagyarországi zsákmány területet azok között az érdekeltségek között, amelyek már ma is birtokon belül, de nem háborítatlan birtokon belül, hanem egy meglehetősen vérszegény konkurrencia által még mindig háborgatott monopólium birtokában vannak. Ennek a rendelettervezetnek 1. §-a megszünteti mindenekelőtt a szabad versenyt, törvényesíti a ma már meglevő kartellt, amelynek úgy közgazdasági, mint adózási szempontból való szerepét az imént már ismertettem, és egy állami ellenőrzés alat álló részvénytársaságba kényszerít most már bele minden gyárat és szabadraktárt, azt is, amely abból eddig még kivonta magát. Rendkívül jellemző, hogy a rendelettervezet egyáltalában nem emlékszik meg azokról az importőr cégekről, amelyeknek szabadraktáruk nem volt, valamint a motalkoés szeszkeverő telepengedélyesekről, akiknek így hálálja meg a magyar állam azt a szolgálatot, amelyet kétségtelenül tettek egyrészt az ország fogyasztóközönségének akkor, amikor ármérséklő módon konkurráltak, de másrészt tettek a magyar államnak m, amikor elvámolt árut hoztak be az országba vámmentes áru helyett. Ezeket tökéletesen kivégzi a kormányrendelet, mert semmiféle módot nem ad nekik arra, hogy bejussanak ebbe a kényszer-részvénytársaságba. Ezek számára tehát csak egy lehetőség marad hátra: megszüntetni az üzemet és kimenni az utcára, szaporítani a munkanélküliek és kenyértelenek számát. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: A befektetéseiket pedig elvesztik! — Zaj.) Nagyon jellemző az is, hogy akkor, amikor a kormány egy ilyen kény szertársulást hoz létre, nem veszi be a kényszertársulásba sem a fogyasztók óriási kategóriáit, sem a kereskedelemnek azokat a legális képviseleteit, amelyek az országban fungálnak, dolgoznak es amelyeket exisztenciájukban érint ez a rendelkezés, hanem kizárólag a nagy tőkeérdekeltségeknek lesz joguk bizonyos miniszteriális tisztviselőkkel együttesen a vállalkozásban részt venni. (Gaal Gaston: Ugyanaz a társaság mindenhol! — Fábián Béla: Ebben is vannak miniszteriális tisztviselők? — Kun Béla: Törvényesíteni akarják a szabad lopást!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a képviselő úrnak mindössze hét perc áll rendelkezésére, méltóztassanak tehát csendben meghallgatni. (Gaal Gaston: Tessék az órát itt is előreigazítani!) Az elnök a házszabályok szerint jár el. (Elénk helyeslés.) Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! A 2. §. az ásványolajtermékekben mutatkozó szükségletet az egyes vállalatok között felosztja és ezen munkálattal a kereskedelemügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttesen bízatik meg. Igen t. Ház! Ne méltóztassék ezt a miniszter urak személye iránti bizalmatlanságnak venni, mert én nagyon jól tudom, hogy nem ők személyesen fogják ezt a felosztást megcsinálni, de méltóztassék elgondolni, hogy a protekcionizmusnak, a kijárásnak és az illegitim befolyásolásának micsoda dzsungelját fogja megteremteni az, (Igaz! Ügy van!) hogy ha egy ilyen lehetőség szabadon marad és egy lése 1931 november 19-én, csütörtökön. ilyen monopóliumnak biztos jövedelme felett néhány miniszteriális tisztviselő fog majd a jövőben rendelkezni. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon; Egységespárti képviselők! — Gaal Gaston: Ez az a bizonyos bakonyi közgazdálkodás!) De kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy a rendelet 3. §-a teljesen kizárja és lehetetlenné teszi az árak mérséklésére alkalmas külföldi versenyt, mert behozatali engedélyhez köti a külföldi árúnak a behozatalát és ezzel egyrészt elindítja a behozatali tilalmaknak és engedélyeknek azt rossz szagú lavináját, amelyet sajnos, a kényszergazdálkodás idejéből már jól ismerünk, de másrészt súlyosan érinti az ország gazdasági érdekét, mert egy cikkben, ahol ez az ország fogyasztó, ahol ez az ország vásárló, kérdem mi az érdeke ennek az országnak? A konkurrencia kizására-e vagy pedig a iminél intenzívebb konkurrenciának a megengedése, amelyik nekünk a vevőknek az árak leszorítását teszi lehetővé, nem pedig tetszés szerinti felemelését. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen. — Mojzes János: Sohasem az ország érdekét nézik!) A gazdasági privilégiumnak, a gazdasági hitbizományoknak egy új rendszere készül itt, amely ellen minden tárgyilagosan gondolkozó, minden privilégiumokat perhorreszkáló képviselőtársamnak tiltakoznia kell. Méltóztassanak megengedni végül, hogy rámutassak ennek a rendelettervezetnek 4. §-ára, (Kertész Miklós: Ez a punctum saliens!) amelyben talán a szög a legjellegzetesebben bújik ki a zsákból. Es itt méltóztassék megengedni, hogy talán már egy bizonyos naivitást is legyek kénytelen a rendelettervezet megszövegezőinek szemére vetni, mert ennyire kimutatni a céljukat talán mégsem volt okos dolog, hiszen akkor, amikor elvben az ármegállapítást a pénzügyminiszternek biztosítja ez a rendelet, egyúttal a 4. §. második bekezdésében azt mondja: a pénzügyminiszter átengedheti az ármegállapítást a kartellnek is, (Kun Béla: Kutyára bízzák a hájat!) és ami még súlyosabb: ha a pénzügyminiszter három napon belül nem tiltakozik a kartell által megszabott ár ellen, akkor az végérvényesen életbelép és azután már a pénzügyminiszter sem változtathat rajta. (Nagy zaj a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez lehetetlen! Felkiáltások a baloldalon: Miért lehetetlen? — Fábián Béla: Es ha mégis így van? — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Vissza kell vonni ezt a rendelettervezetet! Vissza kell csinálni! — Fábián Béla: És ha nem vonják vissza, leszavazzák a kormányt 1 — Simon András: A rendelettervezetet szavazzuk le! — Kun Béla: Az nem lehet, hogy a kartell önkényesen maga állapítsa meg az árakat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő nirak! Eckhardt Tibor: Mivel csak rövid időm van már hátra, méltóztassék megengedni, hogy ezzel a rendelettervezettel szemben levonhassam a magam egyéni konzekvenciáját, amelyik nem hiszem, hogy sokban különbözhetik az igen t. Ház tárgyilagosan gondolkozó tagjainak konzekvenciájától. (Halljuk! Halljuk!) Ez a rendelettervezet elvileg — ehhez nem férhet kétség — a kollektív termelési rendszerre való rátérést jelenti. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon: A bolsevizmust! — Kun Béla: A fehér bolsevizmust! — Simon András: Minden kartell az! — Fábián Béla: Fehér bolsevizmus!) Nem érzem magam elfogultnak és azt mondom, ha a kollektív termelési rendszerből ha-