Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

336 Az országgyűlés képviselőházának 2U. községeknek a sorsát, amelyek nem állami, hanem felekezeti iskolákat tartanak fenn. Nem elég, hogy ezek a községek és adófizetők hozzájárulnak a kultuszköltségvetés fedezéséhez, hanem azonkívül még külön adóval vannak megróva azáltal, hogy hozzájárulnak a felekezeti iskolák fenntartásához is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Másként nem lehet fenntartani a felekezeti iskolákat!) Ezt nem vonom kétségbe, csupán az állapotokat akarom ezzel jellemezni. Tudom, ihogy az ország mai állapota nem engedi meg, hogy éhben a tekintetben valami történjék, de ha jobb gazdasági viszonyok* jönnek, el kell itt is következnie annak az állapotnak, hogy az állam fedezi ezeknek az iskoláknak összes személyi kiadásait, a dologi kiadásokat pedig viseli az egyház. Szóvá kell tennem azt a körülményt is, hogy egyes községek költségvetését rettenetesen terheli a községi rendőrség ügye. Ma, amikor fegyelmezett csendőrségünk van, teljesen felesleges, hogy egyes községekben a községek vezetői azt a passziót engedjék meg maguknak, hogy a községgel külön rendőrséget tartassanak fenn, ami 10—20.000 pengővel szokta a községek költségvetését megterhelni. Ezek azok a dolgok, amelyek lehetetlenné teszik a mi falvaink, községeink iboldogulását. Van olyan község, amelynek ötezer lakosa van és két községi pénztárost tart fenn;, van olyan kerület, amelyben a kéményseprési díjak egyharmadát teszik ki az összes kiadásoknak. (Szeder Ferenc: A 6-os bizottság elé kell utalni!) Az egyes kerületek úgy vannak megalkotva, hogy egy kéményseprőnek 12.000—15.000 pengő évi jövedelme van. Egy országban feltétlenül a kvalifikációt kell irányadónak tekinteni. Lehetetlenség, hogy a mi községeink lakosai, az agrárlakosság ilyen terhekkel rovassék meg. Ezenkívül egy tiszteletteljes kérést intézek az igazságügyminiszter úrhoz a végrehajtók illetményeinek leszállítása ügyében. (Helyeslés.) A végrehajtók kiszállási díjai ma olyan magasak, hogy ezek az urak rövidesen kizárólag csak autón fognak járni. A végrehajtók kiszállási díjai rettentő magasak, ennélfogva a végrehajtók illetményeit és kiszállási díjait gyökeresen és erélyesen revideálni kell. Azért teszem szóvá ezeket a kérdéseket, mert hiszen ezek azok, amelyek a mi agrárnépünket a legközelebbről érdeklik és hozzátartoznak az ország szanálásához. De ugyancsak innen a parlamentből kell elhangzania egy másik sérelemnek is, ez pedig az, hogy a mi bor- és gyümölcsbehozatalunk annak ellenére, hogy az utóbbi években apadt, még mindig óriási kvantumot tesz ki. Azzal a kéréssel fordulok innen a parlament terméből a publikumhoz, a magyar társadalomhoz, hasson oda és bojkottálja azokat az idegen árukat, amelyek a magyar bornak, a magyar szőlősgazdáknak és gyümölcstermelőknek jövőjét teszik tönkre. Azzal a kéréssel járultunk a föídmívelésügyi miniszter úr elé, hogy karácsony hetében tartsunk propaganda borhetet, mint ahogy erre Olaszország gyönyörű példát mutatott azzal, hogy az ősszel szüretkor az olasz Dopolavoro szőlőprópagandahetet rendezett, mindenesetre eredménnyel. Ugyanilyen mintára meg kelelene rendeznünk a magyar borhetet is, és különösen akkor van szükség erre, amikor karácsony előtt a közönség vásárolja az ünnepre a bort és a gyümölcsöt. Mégis csak abszurdum az, hogy a kaliforniai és boszniai aszalt szilva, banán, datolya és más déligyümölcsök tudnak ebben az országban vásárlóképességre szert tenni, ugyanié lése 1931 november 19-én, csütörtökön. akkor pedig a mi jó magyar almánk, amely egészségi szempontból is állja a versenyt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) tápláló erő szempontjából is, nem tud boldogulni és ott rothad meg a gazdánál. Itt feltétlenül a kereskedőtársadalomra is kötelességek hárulnak, amelynek elsősorban ezeket a magyar borokat és magyar gyümölcsöket kellene propagálnia. T. Ház! Azt hiszem, hálásan kell megemlékeznknk arról, hogy a mai nehéz időkben inségakciók indultak meg Ínséges népünk érdekében. Hálával kell megemlékeznünk a kormányzóné Ö főméltóságának gyönyörű akciójáról, (Éljenzés a jobboldalon.) úgyszintén a népjóléti minisztérium akciójáról. Itt kell szóvátennünk ismételten nekünk vidéki képviselőknek, hogy azt kérjük az illetékesektől, hogy a segélyezés terén nehogy a főváros előnyösebb helyzetbe jusson a vidék szegény munkanélküliéivel szemben. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj.) Ne felejtsük el, hogy a fővárosi segélyezés sokszor nem is képes ellenőrizni, vájjon az a segélyezett nem kap-e segélyt a Társadalombiztosítótól, nem fog-e kapni a kormányzóné ő főméltósága akciójától és nem fog-e kapni esetleg más, egyházközségi, vagy egyéb akciótól is. Egyben érdekes adatot hallottam legutóbb, azt, hogy Budapesten a hivatásos koldusoknak egész külön kocsmahelyük yan, ahol a napi kéregetés után összejönnek és azt a pénzt, amit a napi koldulással sikerült szerezniök, meglehetősen nagy dínom-dánom közepette költik el. (Nagy Emil: Megbeszélik a politikát! — Mozgás a szélsobaloldalon. — Buchinger Manó: írja meg regényben, borzasztó érdekes leszí) Nem elég tehát, hogy inségakciókat szerveznek meg, hanem az inségakciók céltudatos, hasznos és ügyes beállítására is felhívjuk az illetékesek figyelmét. Szóvá kell azonban tennünk azt is, hogy még mindig vannak, — az újságokban megjelent adományok közléséből tudjuk — akik nem tették meg kötelességüket ezzel az inségakcióval szemben. Figyelmeztetjük azokat, hogy ma ez a kötelezettség fennáll mindenkire, hogy erejéhez mérten hozzájáruljon ahhoz, hogy ennek a télnek nehézségein és küzdelmein keresztül ez az ország egy szebb jövőbe érkezzék meg. Befejezem beszédemet azzal a kijelentéssel, amelynek azt hiszem a t. Ház minden tagja igazat ad: Ma ezen a napon egy 700 éves jubileumot ül az ország, egy Árpádházi vérből származó királyleánynak, Szent. Erzsébetnek ünnepét üljük. Ha valaha is aktuális, úgy ma aktuális az ő alakjának felelevenítése azokból a boldog időkből, amikor ennek az országnak még nemzeti királysága volt. Ezt a glóriás alakot vagyok bátor a parlament termében idézni. Ezeken az utakon keresztül, amelyeket ő képviselt, fogjuk elérni nemzetünk boldogulását, ehhez azonban az kell, hogy pártcivakodások helyett inkább a jövő teendőire és a jövő akcióira fordítsuk a figyelmünket. A miniszterelnök úr jelentését elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Van szerencsém egy törvényjavaslatot beterjeszteni a külföldi fizetési eszközök és külföldi követelések bejelentése tárgyában. Kérem azt a pénzügyi, igazságügyi es közgazdasági bizottságokhoz utasítani, {Elénk helyeslés.)