Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

336 Az országgyűlés képviselőházának 2U. községeknek a sorsát, amelyek nem állami, ha­nem felekezeti iskolákat tartanak fenn. Nem elég, hogy ezek a községek és adófizetők hozzá­járulnak a kultuszköltségvetés fedezéséhez, ha­nem azonkívül még külön adóval vannak meg­róva azáltal, hogy hozzájárulnak a felekezeti iskolák fenntartásához is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Másként nem lehet fenntartani a feleke­zeti iskolákat!) Ezt nem vonom kétségbe, csu­pán az állapotokat akarom ezzel jellemezni. Tudom, ihogy az ország mai állapota nem en­gedi meg, hogy éhben a tekintetben valami tör­ténjék, de ha jobb gazdasági viszonyok* jönnek, el kell itt is következnie annak az állapotnak, hogy az állam fedezi ezeknek az iskoláknak összes személyi kiadásait, a dologi kiadásokat pedig viseli az egyház. Szóvá kell tennem azt a körülményt is, hogy egyes községek költségvetését rettenete­sen terheli a községi rendőrség ügye. Ma, ami­kor fegyelmezett csendőrségünk van, teljesen felesleges, hogy egyes községekben a községek vezetői azt a passziót engedjék meg maguk­nak, hogy a községgel külön rendőrséget tar­tassanak fenn, ami 10—20.000 pengővel szokta a községek költségvetését megterhelni. Ezek azok a dolgok, amelyek lehetetlenné teszik a mi fal­vaink, községeink iboldogulását. Van olyan község, amelynek ötezer lakosa van és két köz­ségi pénztárost tart fenn;, van olyan kerület, amelyben a kéményseprési díjak egyharmadát teszik ki az összes kiadásoknak. (Szeder Fe­renc: A 6-os bizottság elé kell utalni!) Az egyes kerületek úgy vannak megalkotva, hogy egy kéményseprőnek 12.000—15.000 pengő évi jöve­delme van. Egy országban feltétlenül a kvali­fikációt kell irányadónak tekinteni. Lehetetlen­ség, hogy a mi községeink lakosai, az agrár­lakosság ilyen terhekkel rovassék meg. Ezenkívül egy tiszteletteljes kérést intézek az igazságügyminiszter úrhoz a végrehajtók illetményeinek leszállítása ügyében. (Helyeslés.) A végrehajtók kiszállási díjai ma olyan maga­sak, hogy ezek az urak rövidesen kizárólag csak autón fognak járni. A végrehajtók kiszállási díjai rettentő magasak, ennélfogva a végrehaj­tók illetményeit és kiszállási díjait gyökeresen és erélyesen revideálni kell. Azért teszem szóvá ezeket a kérdéseket, mert hiszen ezek azok, amelyek a mi agrárnépünket a legközelebbről érdeklik és hozzátartoznak az ország szanálá­sához. De ugyancsak innen a parlamentből kell el­hangzania egy másik sérelemnek is, ez pedig az, hogy a mi bor- és gyümölcsbehozatalunk annak ellenére, hogy az utóbbi években apadt, még mindig óriási kvantumot tesz ki. Azzal a kérés­sel fordulok innen a parlament terméből a pub­likumhoz, a magyar társadalomhoz, hasson oda és bojkottálja azokat az idegen árukat, ame­lyek a magyar bornak, a magyar szőlősgazdák­nak és gyümölcstermelőknek jövőjét teszik tönkre. Azzal a kéréssel járultunk a föídmívelés­ügyi miniszter úr elé, hogy karácsony hetében tartsunk propaganda borhetet, mint ahogy erre Olaszország gyönyörű példát mutatott azzal, hogy az ősszel szüretkor az olasz Dopolavoro szőlőprópagandahetet rendezett, mindenesetre eredménnyel. Ugyanilyen mintára meg kelelene rendeznünk a magyar borhetet is, és különösen akkor van szükség erre, amikor karácsony előtt a közönség vásárolja az ünnepre a bort és a gyümölcsöt. Mégis csak abszurdum az, hogy a kaliforniai és boszniai aszalt szilva, banán, da­tolya és más déligyümölcsök tudnak ebben az országban vásárlóképességre szert tenni, ugyan­ié lése 1931 november 19-én, csütörtökön. akkor pedig a mi jó magyar almánk, amely egészségi szempontból is állja a versenyt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) tápláló erő szem­pontjából is, nem tud boldogulni és ott rothad meg a gazdánál. Itt feltétlenül a kereskedőtár­sadalomra is kötelességek hárulnak, amelynek elsősorban ezeket a magyar borokat és magyar gyümölcsöket kellene propagálnia. T. Ház! Azt hiszem, hálásan kell megemlé­keznknk arról, hogy a mai nehéz időkben inség­akciók indultak meg Ínséges népünk érdekében. Hálával kell megemlékeznünk a kormányzóné Ö főméltóságának gyönyörű akciójáról, (Éljen­zés a jobboldalon.) úgyszintén a népjóléti mi­nisztérium akciójáról. Itt kell szóvátennünk is­mételten nekünk vidéki képviselőknek, hogy azt kérjük az illetékesektől, hogy a segélyezés terén nehogy a főváros előnyösebb helyzetbe jusson a vidék szegény munkanélküliéivel szem­ben. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj.) Ne felejtsük el, hogy a fővárosi segélye­zés sokszor nem is képes ellenőrizni, vájjon az a segélyezett nem kap-e segélyt a Társa­dalombiztosítótól, nem fog-e kapni a kor­mányzóné ő főméltósága akciójától és nem fog-e kapni esetleg más, egyházközségi, vagy egyéb akciótól is. Egyben érdekes adatot hal­lottam legutóbb, azt, hogy Budapesten a hi­vatásos koldusoknak egész külön kocsma­helyük yan, ahol a napi kéregetés után össze­jönnek és azt a pénzt, amit a napi koldulás­sal sikerült szerezniök, meglehetősen nagy dínom-dánom közepette költik el. (Nagy Emil: Megbeszélik a politikát! — Mozgás a szélsobaloldalon. — Buchinger Manó: írja meg regényben, borzasztó érdekes leszí) Nem elég tehát, hogy inségakciókat szerveznek meg, hanem az inségakciók céltudatos, hasz­nos és ügyes beállítására is felhívjuk az il­letékesek figyelmét. Szóvá kell azonban tennünk azt is, hogy még mindig vannak, — az újságokban meg­jelent adományok közléséből tudjuk — akik nem tették meg kötelességüket ezzel az inség­akcióval szemben. Figyelmeztetjük azokat, hogy ma ez a kötelezettség fennáll minden­kire, hogy erejéhez mérten hozzájáruljon ah­hoz, hogy ennek a télnek nehézségein és küz­delmein keresztül ez az ország egy szebb jö­vőbe érkezzék meg. Befejezem beszédemet azzal a kijelentés­sel, amelynek azt hiszem a t. Ház minden tagja igazat ad: Ma ezen a napon egy 700 éves jubileumot ül az ország, egy Árpádházi vérből származó királyleánynak, Szent. Erzsébetnek ünnepét üljük. Ha valaha is aktuális, úgy ma aktuá­lis az ő alakjának felelevenítése azokból a boldog időkből, amikor ennek az országnak még nemzeti királysága volt. Ezt a glóriás alakot vagyok bátor a parlament termében idézni. Ezeken az utakon keresztül, amelye­ket ő képviselt, fogjuk elérni nemzetünk bol­dogulását, ehhez azonban az kell, hogy párt­civakodások helyett inkább a jövő teendőire és a jövő akcióira fordítsuk a figyelmünket. A miniszterelnök úr jelentését elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Van szerencsém egy törvényjavaslatot beterjesz­teni a külföldi fizetési eszközök és külföldi követelések bejelentése tárgyában. Kérem azt a pénzügyi, igazságügyi es közgazdasági bizottságokhoz utasítani, {Elénk helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom