Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés képviselőházának 21/-. ugyanazon a vágányon mozgott, mint a kormány és a többségi párt — állásfoglalását, aggodalmait semmibe se vették. Ilyen körülmények között az ellenzék feleiősségéről többé beszélni nem lehet. Ennek a felelősségnek teljes történelmi súlyát viselnie kell a volt kormánynak, viselnie kell annak a többségnek, amely a múlt diktatórikus uralmát minden bokron keresztül alátámasztotta. (Ügy van! bal felől.) Ezeket el kellett mondani a megismétlődő védekező felszólalások miatt. Azt hiszem azonban, ennél fontosabb volna, hogy az ország életképességének biztosításáról beszéljünk, arra keressünk módokat és orvoslást. Az egységespárt nagy többségének akarata nélkül — olyan nagy a többsége — ma ennek az országnak regenerálódása meg nem kezdődhetik. Rá kell eszmélni azonban, hogy teljes zordságában, ridegségében itt van a bojt s itt van az az idő, amikor bel kell ismerni bűnbánóan az elkövetett hibákat, és megtisztulva kell elindulni egy új, jobb, biztosabb élet felé. Itt veszély van minden késedelemben. Csak a hibák beismerése után lehet szó arról, hogy a helyzet megváltozzék és olyan kormányzás kezdődjék, amely kormányzás csakugyan és valóságosan a sok tévedéstől mentesen hasznára válhatik az ország reorganizációjának. Itt nem a volt vagy a jelenlegi kormány és többség presztízse, hanem a nemzetnek sorsa a fontos. Ide bátor, felelősségteljesen mérlegelt új gondolatok, megvalósításukhoz osztatlan és törhetetlen energia, együttes és gyors cselekvés szükséges, mert minden nap, amelyet ebben a tekintetben elmulasztunk, csak növeli a veszedelmet ennek a szerencsétlen nemzetnek feje fe

; lett. Ha az eladósodott és teljesen pénztelenné vált gazdák terhein nem könnyítünk, ha az adóvégrehajtások alkalmával erőiket, termelési lehetőségeiket nem kíméljük, ha a kartellek feleslegesen nagy árait le nem nyessük, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ha a gazdáknak olcsó hitelt, eladási lehetőségeket nem biztosítunk és esetleg a gazdasági üzemágak termelési arányát meg nem változtatjuk;^ a jövőre kedvezőbb időjárás esetén sem számíthatunk akkora termésre, mint amilyent a magyar föld egyébként meg tud hozni. Ha az történik, ami ma, hogy a szőlőknek megművelése katasztrális holdanként 230 pengőbe kerül, a szőlőtermésért pedig 50 pengőt adtak, (Zaj a baloldalon. — Dinich Ödön: így segítik a mezőgazdákat!) ha a szőlősgazda 6—8 filléres bora után már 21 fillérig emelkedő fogyasztási adót kénytelen fizetni, ha a szőlősgazdának nyakán ecetesedik a 7 filléres bor, ellenben ő maga 80 fillérért ;

vásáralj a a boltban az ecet-esszenciát, (Lázár Miklós: Éljen az ecetkartell!) ha a szeszt nem borból főzik, — valószínűleg azért, mert ez az egyetlen anyag, amiben készen benne van a szesz — akkor jövőre a szőlők jelentékeny része is megműveletlen marad, nagyon sok millió munkanapot veszít el ennek az országnak munkássága és sokmillió külföldi pénzt veszít el az ország, amely ezekért a terményekért megdolgozott. Ha, ezen az úton haladunk, akkor nem lesz a földmunkásnak, a gyáriparnak és^az ipari munkásnak megélhetése, a kereskedőnek fogyasztója- az iparosnak rendelője, az államnak adójövedelme, a tisztviselőnek fizetése, a hitelezőnek kamata. (Ügy van! balfelől.) Keressük meg tehát a módokat a boldogulásra. {Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hitelezőinknek mondjuk meg, hagyjanak élni bennünket, hogy legalább később fizethessünk. Ha íe 1931 november 19-én, csütörtökön. 333 rendesen fizető adóst akarnak, javítsák meg e nemzet igazságtalanul megrontott életfeltételeit. Ha van a kormánynak regeneráló terve, tudatában ennek a szükségességnek és ennek az égető sürgősségnek, hozza ide minél előbb, hogy azt vitassuk meg, azt indíthassuk meg a beteljesülés útján minél előbb, hogy ne csak a multtakról legyünk kénytelenek szakadatlanul vitatkozni és a multakért egymást hibáztatni. Ne a magunk igazságát, vagy hibáját, a nemzet érdekeit védjük mindannyian. Ha majd kijut hajónk a viharzónából, ha már nem fenyegeti a bennlévőket az elsüllyedés veszélye, akkor tegyük mérlegre, ki mit vétett, ki mit használt, akkor állapítsuk meg, kinek volt több igazsága, amikor már megtaláltuk a nemzet igazságát és életlehetőségét. Ebből az érdekből azonban méltóztassanak megengedni, hogy a keresztény gazdasági párthoz egy tiszteletteljes kéréssel forduljak. Ne emlegessék a király-kérdést. Tartsák meg ők is a csendes megállapodást, hogy ezt a nemzetet megosztó kérdést ilyen nehéz időkben ne bolygassuk, ne osszák meg vele az úgyis sokfélekép megosztott nemzetet. Ne kényszerítsék ki az ellenakciót azok részéről, akik a pragmatika szankciót megszűntnek tekintik, s akik — ha nem tudják is — igen szép számmal vannak ebben az országban. Egyébkent is mit érne ma egy királynak egy lerongyolt, kenyér nélküli ország és viszont, mit érhetne az országnak, ha meteorológiailag és történelmileg borús, szűk és ködös kilátást nyújtó ország rendezne újra fényes királykoronázást? Ha a nemzet sorsát biztos vágányra juttatjuk, akkor lesz helye annak, hogy ezt a kérdést is elintézzük; addig azonban minden erőre, minden tehetségre ennek az országnak újjáépítése céljából van szükség. Amíg a nemzet sorsa megjavításának, megerősödésének s lassú felemelkedésének biztosítására irányuló javaslatok nem feküsznek a Ház asztalán, amelyekből reményünk lehet arra, hogy célunkat csakugyan elérjük, amíg meg nem kezdhetjük a regenerálási terv beható megtárgyalását, addig nincs módomban az előterjesztett jelentéseket elfogadni. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kóródi Katona János! Kóródi Katona János: T. Képviselőház! Mielőtt a most folyó vitához hozzászólnék, tisztelettel bátorkodom jelezni, hogy mint nemhivatalos egységespárti jelölt jutván be a parlamentbe, (Kun Béla: Nem volt erőszak ellene, ha nem volt hivatalos jelölt! — Zaj.) nem lévén semmi irányban semmiféle részvénytársaság igazgatóságában érdekelve, mégis szükségesnek tartottam azt, hogy mint nemhivatalos jelölt, bekerülvén a parlamentbe, ezeken a padokon foglaljak helyet és a mai nehéz időkben, félretéve minden pártpolitikát, a múlt rekriminációjával ok nélkül nem foglalkozva, elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozzunk valamennyien, vájjon hogyan tudunk a mai nehéz állapotok között népünk számára remédiumokat találni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Meggyőződésem, hogy népünkkel szemben akkor teljesítjük kötelességünket, ha minél gyorsabb ^és minél hathatósabb eszközöket beszélünk és tárgyalunk meg itt a parlamentben. (Helyeslés jobbfelől.)

f Az eddig elhangzott felszólalások során egyetlenegy alkalommal sem hangzott el egészen súlyosan az a gondolat, hogy a mi szerenesetlenségünknek elsősorban Trianon az oka. (Pakots József: Folyton ezt mondják! — Zaj.)