Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-16
Àz országgyűlés képviselőházának 16. az illető képviselőtől a szót a tárgytól való eltérés címen megvonja. Sajnos azonban, az ilyen esetek is hozzátartoznak a mi parlamenti abuzusainkhoz, hiába, legyint a képviselő úr. (Szeder Ferenc: Csendőrökkel hozták össze ezt a parlamentet!) 1 Elnök: Szeder képviselő urat kérem, maradjon csendben. Östör József: A tárgytól való eltérés is a mi parlamenti gyakorlatunkhoz tartozik. (Esztergályos János: Ide kellene ültetni a csendőröket a padokba! — Zaj.) A képviselő úr illojalitással vádolta meg a volt kormány elnökét, Bethlen Istvánt akkor, amikor ő a kormány jelenlegi működéséről nyilatkozott. Weltner képviselő úr vagy félreértette a volt miniszterelnök úr nyilatkozatát, vagy pedig nem olvasta hiteles alakban. Nem igaz^ az, — azt hiszem, ezt nekünk vissza kell utasítanunk — mintha a volt miniszterelnök úr azt mondta volna, hogy a jelenlegi kormány nem más, mint az ő politikájának folytatása és hirdetője. (Weltner Jakab: A látszatadó kivételével!) Ez nem így volt, sőt ellenkezőleg volt, méltóztassék az ő nyilatkozatát figyelemmel kísérni. Az ő nyilatkozatában ellenkezőleg az volt, hogy azt a politikát, amelyet ő csinált, nem lehetne tovább csinálni. Világos dolog, hogy változván a viszonyok, változtak az eszközök és módozatok is. (Rassay Károly: Ezt Károlyi mondotta! Tévedés!) Nem tévedés. Weltner képviselő úr úgy értelmezte a volt miniszterelnök úr nyilatkozatát, hogy az illojális volt. (Friedrich István: Most már tiszta a helyzet!) — Zaj.) T. Ház! Holnap a képviselők tiszteletdíjának leszállítását fogjuk tárgyalni. Azt hiszem, az ellenzéknek ehhez a kérdéshez annál inkább hozzá kellene szólnia, mert tudomásom szerint az ellenzék egy része volt az, amely be sem ment abba a pártközi konferenciába, amelyet •a múltkor hívott össze az elnök úr abban a tekintetben, hogy a képviselők tiszteletdíjai november 1-én ne vétessenek fel az eddigi öszszegben. (Zaj.) Ha az ellenzéknek egy része azon a véleményen volt, hogy a kérdés esetleg a Ház plénumára tartozik, aminthogy oda is tartozik, akkor kétségtelen, (Zaj a baloldalon.) hogy ennek a kérdésnek itt a holnapi napon való megtárgyalása akkor, amikor az a jelentés még házszabályszerűen előkészítve nincs, helyes és indokolt. Ezért az elnök úr napirendi indítványát ajánlom elfogadásra. Elnök: Szólásra következik Hegymegi Kiss Pál. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Igen t. képviselőtársam felszólalása után — ne vegye tőlem rossz néven — tényleg zavarban vagyok. (Östör József: Örülök, hogy zavarban van!) Most már nem tudhatjuk, hogy új rend; szer folytatása-e, vagy egyáltalában van-e új rendszer, vagy csak a régi rendszert látjuk-e itt? Teljesen tájékozatlanok vagyunk, de a hang, amelyet igen t. képviselőtársam használt, — méltóztassék megengedni — teljesen a régi, miután öthónapi csendes pihentetés után végre idejöttünk és az önök által készített házszabályok az ellenzéknek sem interpelláció formájában, sein semmiféle formában a lehetőséget sem adták meg arra, hogy azokra a rendkívüli viszonyokra, amelyek ezt az országot erkölcsileg és gazdaságilag veszélyeztetik, amelyekről nekünk itt tanácskoznunk kellene, rámutathassunk. ülése 1931 november U-én, szerdán. £3 Igen t. képviselőtársam, ne tessék akkor rossz néven venni, hogy én arra kérem: hagyjuk el már ezt a belső statáriális rendszert, amely szómegvonásokat tesz lehetővé és az igazságnak a parlamentben való elmondását akadályozza/ Méltóztassék elhinni, erre egyáltalán nincs szükség. (Propper Sándor: Östörnek ez a szíve vágya!) Sokkal helyesebb az, ha a magyar törvényhozás ez után a hoszszú pihenés után azt az anyagot, amely rendelkezésére áll, egész terjedelmében áttekinti és a felelősség kérdésétől kezdve, amely nemcsak egyedül a kormányra vonatkozik, hanem a kormányt támogató táborra is, állást foglal, {Zaj a jobboldalon.) és tisztázza a jövő kérdését .is. Nagyon sajnálom, hogy az új kormánynak igen t. tagjai roppant halkan beszélnek, ennélfogva mi egyáltalában nem értjük a beszédeket. (Friedrich István: A «szóbeli» beszédeket nem értjük!) Különösen nem értjük akkor, amikor az ellenzéki közbeszólások nem interpretálják» mert az ilyen részt valahogyan még értjük. En legalább is úgy értettem, hogy a miniszterelnök úr akkor, amikor itt felállott, a maga részéről a bizalmi kérdést is felvetette a kormány eddigi intézkedéseivel kapcsolatban, megjelölte, hogy követi a Bethlen-kormányt, megállapította, hogy nincs Magyarországon senki, aki ma , jobbat tudna hozni, mint ő, (Felkiáltások jobbfelöl: Ennyit megértett belőle?!) vagy egyáltalában a mai nehéz viszonyok között a segítségnek, az orvosságnak legkisebb rendszerét is meg tudná állapítani. Ezt mind megállapította itt a miniszterelnök úr és a maga részéről r bizalmi kérdés tárgyává tette már a bejelentés során. Akkor én azt gondolnám helyesnek, hogy tényleg a miniszterelnök úrnak ezt az expozéját, amelyet hosszas pihentetés és súlyos adóemelő intézkedései után idehozott, ebből a szempontból is tárgyalás alá vegyük, (Östör József: Pénteken tárgyaljuk!) mert elvégre az ország közvéleményét mégiscsak érdeklik, hogy tényleg nincs-e már semmiféle mód, hogy^ ezen az országon, annak gazdasági helyzetén valamilyen formában segítsünk. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, azután a csendőrszuronyos választás után, amely Magyarországon a nyiltszavazásos kerületekben lefolyt, (Felkiáltások a jobboldalon: Hordó! Hordó!) igenis követelniük kell az erkölcsi válság orvoslását is, mert ebben csak nóvum 1 , újabb momentum az albertiirsai választás, ahol végre megjelent a beszélni nem akaró jelölt fogalma is, mint ahogy azt ma^ megismertük (Propper Sándor: Eltanácsolták!) és mindazok az intézkedések, amely intézkedésekből én azt látom, hogy az igen t. többség az erkölcsi válság kérdésének a parlamentben való tárgyalásáról letért, (Ellenmondások a jobboldalon.) pedig a gazdasági válságot az erkölcsi válság ' orvoslása^ nélkül megoldani egyáltalában nem lehet és erre a statáriális rendszer mitsem használ. Nekem nincs kifogásom az ellem hogy bűncselekmények súlyosan büntettessenek, de amint értesülök, Békésen például volt egy vasúti merénylet, amelyre vonatkozólag Szakács Andor t. kép : viselő társamtól azt hallottam, hogy egy szo sem igaz belőle. (Zaj a szélsőbaloldalon: Nahát! — Fáy István: Hogy lehet ilyet mondani?) Ez az ügy tehát statáriális útra nem tartozhatik. Kérem, hogy a statárium elsősorban ne vonatkozzék a szólásszabaságra akkor, mi^ kor a multak cselekedetei felett igazán a köz-
