Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-23
300 Az országgyűlés képviselőházának 23 belügyminiszter úrhoz és miután a belügyminiszter úr válasza engem nem elégít ki, azt nem vagyok hajlandó tudomásul venni. (Esztergályo János: Azt akarják elérni, hogy a nép is titkos alakulatokat szervezzen. Ha nyíltan szervezkedik, az nem megfelelő.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Szeder Ferenc képviselő úr harmadik interpellációja. A képviselő úr kérelmet kíván előterjeszteni'. Szeder Ferenc: Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen.) A Ház a halasztást megadja. (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Nem olyan itt a^ helyzet, hogy kedélyeskedni lehessen!) Esztergályos János képviselő urat kérem, maradjon csendben. Következnék Györki Imre képviselő úr Interpellációja, aki azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen.) A Ház a halasztást megadja. A következő interpelláló Büchler József képviselő úr volna, aki azonban szintén halasztást kért. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő úr interpellációját elhalaszthassa? (Igen.) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik most Lázár Miklós képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a m. kir. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a pénzügyi adminisztráció a községi jegyzőket anyagi felelősségük terhe alatt kötelezte a falusi társadalom adójának behajtására? Ha erről a mai időkben közveszedelmeket rejtő rendeletről tudomása van, hajlandó-e az adóbehajtásnak ezt a krudélis módját enyhíteni, illetően a rendelkezést visszavonni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lázár Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Akik azt hiszik, hogy ez az r interpelláció, amelyet előterjeszteni szerencsém lesz, a «nem- adózunk» jelszó hangoztatásával illegitim népszerűségre törekszik, azok mélységesen csalódnak. Ez a felfogás az én szerény véleményem szerint méltatlan volna a t- Házhoz, de méltatlan volna hozzám is. Annak ellenére, hogy a magyar társadalom teherbíróképességének húrjai a végsőkig feszültek, úgyhogy már félni kell az elpattanásuktól s bár a megelőző kormány pénzügyminisztere és kereskedelemügyi minisztere az utóbbi három évben legalább nyolc ízben jelentette ki itt a Házban, hogy a teherbíróképesség végére érkezett az adózó magyar társadalom, és tovább adózni már nem lehet anélkül a veszedelem nélkül, hogy az adózó alanyok össze ne roppanjanak, és a katasztrofális rossz termés ellenére, amely ennek a 14 v,-megyéből álló országnak legalább jó 'egyharmadát sújtotta, és azoknak az elemi csapásoknak ellenére is, amelyek szintén legalább az ország egyharmadrészét érték, én mégis azon a véleményen vagyok és mindnyájunknak ezen a véleményen kell lennünk, hogy akinek pénze, jövedelme, keresete vagy vagyona van, ahonnan tehát venni flehet, onnan az állam igenis hajtsa be a törvényes adókat. •• . ülése 1931 november 18-án, szerdán. Szembe kell szállnom azzal a felfogással is, amelyet a vidéken széltében, a társadalom széles rétegeiben hallunk, hogy az adózónak meg kell gondolnia azt, hogy azután, ami négy és fél hónap alatt a közvagyonok kezelését illetőleg kiderült, van-e erkölcsi alapja az adóhatóságoknak, van-e erkölcsi alapja a pénzügyminisztériumnak arra, hogy ezeket az adókat kivesse (Dinnyés Lajos: Egyáltalában nincs!) és ilyen krudélisan hajtsa be. A helyzet pedig az, hogy az adóhatóságoknak úgy a fővárosban, mint a vidéken az utóbbi hat hétben parancsban adták ki, hogy a közadókat, a községi és vármegyei adókat irgalmatlanul be kell hajtani. (Kun Béla: Nincs szívük, csak sújtó ostoruk van s a nép nem tud fizetni!) — Zaj.) A transzferálások -és árverések miatt úgy a vidéken, mint a fővárosban a körutakon és az országutakon vérsenytautóznak egymással az adóvégrehajtók. (Dinnyés Lajos: Két autója van minden végrehajtónak! — Felkiáltások jobb felől: Miért nem háromf — Dinnyés Lajos: Ismerek olyat is, akinek három van! — Zaj.) A pénzügyi kormány hajtja^ a pénzügy igazga ; tóságot, a pénzügyigazgatóság a községi jegyzőket és az adóvégrehajtókat, sőt tovább megyek: példákat fogok felhozni arra, hogy olyan községekben, amelyeket nemcsak annak .a termelési ágnak katasztrófája sújtott, amelyből a község él... (Kun Béla: Hol a pénzügyi államtitkár úr, hogy feleljen? Ki a pénzügyminisz- • 1er?) Kun Béla t. képviselő úrnak a közbeszólására nagy zavarban vagyok, mert mint a Háznak egyik szerény tagja, bár politikai dolgok iránt érdeklődöm, még sem tudom, kit tiszteljek a pénzügyminisztérium felelős tényezőjeként? (Kun Béla: Ideiglenes vezetőjeként!) Nem tudom, ki az ideiglenes vezetője. (Farkasfalvi Farkas Géza: A miniszterelnök!) — Kun Béla: Hol van? Mit szól mindehhez a túloldali agrárcsoport? — Farkaskalvi Farkas Géza: Dolgozik! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lázár Miklós: Az újságokból úgy értesültem, hogy a pénzügyminisztériumot triumvirátus vezeti, direktórium. Vargha államtitkár az adminisztrációt vezeti, aki bizonyára választ is fog adni erre az interpellációmra, másodszor Teleszky János (Kun Béla: De közben nagy álláshalmozó úr is Teleszky János! A tolakodó múlt! De nem mond le saját jövedelmeiről!), a harmadik Walko miniszter úr, aki a pénzügyek külügyi vonatkozásait látja el. Ez az általános pénzügyi hajrá éppen novemberben kulminált, mikor mindnyájan tudjuk, hogy novemberben gyűlnek össze a legnagyobb terhei minden adófizető polgárnak és csak az idő rövidsége miatt nem sorolhatom fel a kötelezettségek, az adófizetési kötelezettségek hosszú sorát. (Kun Béla: Kérem az elnök urat, hogy a pénzügyi államtitkár urat méltóztassék becsengetni a terembe! — Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Kedélyes!) Elnök: A képviselő úrnak jól kell tudnia, hogy meg van állapítva a házszabályokban a mód arra nézve, ahogyan a minisztert vagy a minisztert képviselő államtitkárt meg kell idézni és hogy a forma is meg van állapítva, hogy miként kell megidézni. Arra, hogy a folyosóról behívassak egy minisztert, nem vállalkozom. (Kun Béla: Itt kell hogy legyen! Mégis illő dolog volna itt lennie az államtitkár úrnak. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Kun Béla: Az agrár csoport vezére is igazat ad nekem- Ez a negligálás, ez a semmibevevés még sem járja. — Zaj.)
