Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. ennek az országnak is előre kellene mennie szociálpolitikai téren, ihogy nem a közszabad­ságokat megnyirbálni és a még csökevényben •meglévőket elkobozni, hanem igenis a jogok kiterjesztését kellett volna ebben az országban is valóra váltani. Ezt Ígérték önök programm­ées zédeikben, amikor a választók elé mentek és ott mandátumot kértek. Ezt kellene meg­valósítani és ha ezt megvalósítanák, akkor igenis nem lenne szükség statáriális rendelke­zésekre, amelyek nem alkalmasak az ország­ban a nyugalom helyreállítására, hanem csak arra alkalmasak, hogy azokkal az önök meg­ingott hatalmát valahogyan biztosítsák és meg­tartsák. Ne méltóztassanak ismételten hivatkozni biatorbágyra, mert mint mondottam — Biator­bágy csak ürügy volt arra, hogy ezt az önök hatalmának magatartása szempontjából kívána­tos rendelkezést a statáriumról kiadják. Emlékszem az 1921. és 22-es' állapotokra, amikor úgyszólván hétről-hétre kitermeltek és kiterveltek olyan merényletet, amely abban kulminált volna, hogy felrobbantsák a Gellért­szállodát, ahol 1919-ben és 1920. elején a mos­tani ideiglenes államfő, mint a hadsereg fő­vezére lakott. Mái* réges-réwu nem lakott ott, a rendőrségen már készenlétben lévő si miihez azonban már nagyon beillett az, hogy még ak­kor is a Gellért fürdő ferobbantásával akartak merényletet elkövetni, amikor ott jóravaló be- j tegek keresték a maguk gyógyulását. így jártunk a statáriális rendelettel is. Mindaddig, amíg egyik képviselőtársam le nem lőtte azt a kacsát, hogy vasúti merénylet tör­tént Békés vármegyében, addig, ha nem is min­den nap. de minden második napon vasúti me­rényletről olvastunk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, Györki Imre: Mindjárt befejezem. Most, ahogv, amint mondottam, Szakács Andor kép­viselőtársam, lelőtte ezt a kacsát, nem tálalják az olvasó elé. hanem valószínűleg újabb és újabb merénylettel fognak előállni. Minthogy én fenntartom azt az álláspon­tomat, hogy a statáriális rendeletre semmiféle szükség nincs, ez nem alkalmas az ország nyu­galmának helyreállítására, hanem csak a kor­mány hatalmának és megrendült pozíciójának megtartására, interpellációm azt célozza, hogy tessék intézkedni a statáriális rendelet vissza­vonása iránt. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) '•'.'• • ' r vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Ház! Nem mintha az interpelláló kép­viselő úr által felhozottak komolysága meg­érdemelné válaszomat... (Büchler József: Az nem érdem, hanem kötelessége önnek vála­szolni! — Esztergályos János: Összetéveszti a helvét! A parlamentben vagyunk, miniszter úr! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Pronper Sándor: Az 1848:111. t.-c. kötelezi önt a válaszadásra! — Esztergályos János: Mi­niszter úr, térjen magához! — Zaj a .jobbolda­lon. — Esztergályos János: önnek kötelessége válaszolni, miniszter úr! — Zaj.) Csendet ké­rek mind a két oldalon. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: de nehogy az országban bárkinek " kételye legyen azoknak a kijelentéseknek a nyomán, amelyeket itt a képviselő úr megkoc­káztatott, ki kell jelentenem itt a Ház színe KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1931 november 18-án, szerdán, 287 előtt, hogy nem igaz az, mintha éri bármiféle titkos társaságnak vezetője volnék, (Propper Sándor: Tagja sem?) mintha én titkos társa­ságnak gyűlésén, egyáltalában politikai gyűlé­sen résztvettem volna, mióta miniszter vagyok, kivéve, amikor képviselővé választottak a rét­sági kerületben. Ez tehát mind neon igaz. Nem igaz továbbá az, hogy az én tudtom­mal az országban bárhol szervezkedések foly­nának^ sőt igaz az, hogy a legszigorúbb ren­delkezéseket adtam ki a hatóságoknak abban a tekintetében, hogy mindenféle szervezkedést, amely fegyveres szervezkedésre irányul, a' leg­esélyesebben akadályozzanak meg, akár jobb­ról, akár balról, akármilyen oldalról indulná­nak ezek ki, (Helyeslés jobbfelől.) mert én kö* telességemet ezen a helyen úgy fogom fel, hogy én köteles vagyok az állam rendjét a fennálló törvényes eszközökkel fenntartani (Ügy van! a jobboldalon.) és semmiféle más eszköznek al­kalmazását meg nem tűrhetem és meg néni engedhetem. Ezeket * akartam röviden kijelen­teni. Ami most már a képviselő úr interpelláció­jának érdemét illeti, amit úgy látszik, tulaj­donképpen csak azért mondott el, hogy valami alaDot találjon az előzők elmondására... (Kó­rodi Katona János: Hogv rágalmazzon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kórodi Katona János: Múltkor is rágalmazott és a parlamenten kí­vül nem merte megismételni!) Elnök: Kórodi Katona János képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj. — Prop­per Sándor: Ne ugráljon! — Kórodi Katona János: Rágalmazott és Parlamenten kívül nem merte megismételni.) Maradjon csendben a képviselő úr. (Kórodi Katona János: Gyáva­ság!) A képviselő urat sértő kifejezéséért rend­reutasítom. Méltóztassék nyugalmát meg­őrizni. (Kabök Lajos: Mindig arról az oldal­ról mondanak olyasmit, ami «érti a narlamenti illemet! — Fráter Jenő: Kabók! — Zaj. — De­rültség.) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Megismételhetem azt, hogy nem értem. miért kell olyan embereknek, akik a törvénnyel nem kerülnek összeütközésbe, folyton a statá­rium miatt panaszkodni. (Ügy van! Ügy van! a Jobboldalon) A statárium súlyos 1 bűncselek­mények megakadályozása végett hirdettetett ki (Buehinger Manó: Bocsánatot kérek, a gyüle­kezési szabadságért muszáj harcolni]) és áll fenn mintegy tíz esztendő óta. (Zaj és felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Elég sromorú.) Soha­sem volt a statárium miatt okuk panaszkodni olyan embereknek, akik a törvénnyel 'nem ju­tottak összeütközésbe, vagy nem akarnak össze­ütközésbe jutni. (Esztergályos János: De a gyű­lésekre miért terjed ki!) A statárium . kiterjesztésére a. kormányt olvan szomorú tények kénvszerítették. amelyek előtt szemet nem hunyhatott és ezek miatt kény­telen a kormány a statáriumot továbbra is fenntartani. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Buehinger Manó: Akkor majd a gyülekezési jogról fogunk beszélni!) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszori­válasz jogával kíván élni. Györki Imre: T. Képviselőház! Nekem nem volt meglepetés az, hogy ia belügyminiszter űr tagadásba vette, hogy részt^ vett egy politikai gyűlésen. (Egp hang a középen; Ha nem volt igaz! — Fáy István: Eosszak a detektív jei!) Ne játszunk a szavakkal. Nem tudom és telje­sen közömbös az érdek szempontjából az, hogy 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom