Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

256 Az országgyűlés képviselőházának 23, ülése 1931 november 18-án, szerdán. azt kell mondanom, hogy ennek a bizottságnak ez a tanácsadása egy kicsit frivol. (Ügy van! a középen.) Méltóztassék megengedni, hogy ebben a kritikában egy kissé még tovább men­jek. Ha mi külkereskedelmi mérlegünket ak­tívvá akarjuk tenni, akkor szükség van arra, hogy legyenek olyan államok, amelyek eltű­rik, hogy ugyanakkor az ő külkereskedelmi mérlegük passzív legyen, mert egyidejűleg csak akkora aktivitást mutathatnak fel az álla­mok a külkereskedelmi mérlegükben, mint amilyen passzivitást más államok felmutat­nak. Ha tehát ez így van és figyelembevesszük, hogy a mai gazdasági viszonyok között minden állam arra van utalva, hogy aktívvá tegye külkereskedelmi mérlegét és ha figyelembe­vesszük, hogy a mi külkereskedelmi szerződé­seink politikai inferioritásunk folytán sohasem voltak olyanok, hogy mi aktív külkereskedelmi mérleget egyáltalán valaha is produkálhattunk volna, azt kell mondani, hogy ez a tanács a hitelezők által kiküldött revizoroknak blöffje. (Ügy van! a középen.) Nagy örömmel láttam — mélyen t. Ház — a Ház minden oldaláról annak a véleménynek megnyilvánulását, hogy ezt a tanácsot követni nem lehet, és lezárom gondolataimnak lánco­latát és csatlakozom ahhoz, amit ma Gaal Gas­ton t. képviselőtársam is mondott, hogy mi nem azért nem fizetünk, mert nem akarunk, hanem azért nem fizetünk, mert nem tudunk. De mél­tóztassanak megengedni, hogy itt belekapcsol­jam okfejtésembe az aranyelvonási spekuláció gondolatát. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a kül­földi spekuláció azt idézte elő, hogy adóssá­gaink megmaradtak aranyértékben, de amit mi termelni tudunk, leverte aranyértékben ki­fejezve egyharmadára, egyötödére, akkor mi nemcsak nem tudunk fizetni, de nekünk nem is szabad fizetnünk, mert ha mi ebben a helyzet­ben fizetünk, akkor megkezdődik az ország végkiárusítása. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Szerintem meg kell várni azt az időt, amíg ez a spekuláció meg fog fordulni, aminthogy annak törvényszerűleg meg is kell fordulnia. És akkor, ha eltűnik majd az a disparitás, amely term el vényeink és adósságaink arany­értéke között van. újra elkezdhetjük a fizetést. (Helyeslés a középen.) Addig pedig adjunk magunknak moratóriumot és ezzel a moratórium­mal vigyük keresztül a nemzetet azon a ké­szülő katasztrófán, amely készülő katasztrófát nemcsak Magyarországon, hanem a világnak 20—25 államában látunk. (Helyeslés a középen.) Mélyen t. Ház! Ezek után szeretnék a jövő kérdéseire is kitérni. Sajnos, "a múlttal és a je­lennel túlsókat foglalkoztunk, de a Ház előtt fekvő jelentések inkább arra adnak módot és alkalmat- hogy ezzel foglalkozzunk, mintsem a, jövővel. Nagyon szeretném, ha a kormány mó­dot adna arra, hogy a jövő kérdéseit külön vi­tathassuk meg. eltekintve a múlttól, eltekintve a politikai felelősségtől és teltekintve mindattól a sok szemrehányástól, amely itt a polgári pár­tokat egymással szembe helyezi.' Az idő rövid­sége miatt csak egészen nagy vonásokban tu­dok a jövő kérdéseivel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni hogy én is telegramm-stílust kövessek, mint előttem szó­lott t. Gaal Gaston képviselőtársam, de ne mél­tóztassék rossz néven r venni, ha ennek követ­keztében esetleg torzképet fogok adni, A jövőt illetőleg két kérdésben nincs a mélyen t. Ház előtt nézeteltérés: az egyik az, hogy az állam­háztartás egyensúlyát feltétlenül meg kell tar­tani, a (másik pedig az, hogy a pengő értékét ugyancsak fenn kell tartani. Kétségtelen, hogy a jelen viszonyok között az aranyra alapozott pengő értéke csak egy, a termelést is tönkre­tevő deflációs politikán keresztül tartható meg és ezért úgy látom a helyzetet, ha majd a kül­földtől elszakadunk és az arany alapon lebo­nyolított külkereskedelem teréről szükségsze­rűen lelépünk és a cserekereskedelem terére fogunk átlépni, akkor elkerülhetetlen lesz bel­földi viszonylatban olyan szükségpénznek a for­galombahozatala, amely módot nyújt arra, hogy belföldön hitelt nyújthassanak és módot nyújt arra, hogy termelésünket a lehtőséghez képest felfokozzuk és egyúttal a mezőgazdaság teher­mentesítését is megkezdhessük. Itt szintén nem tudok kitérni ennek a kérdésnek az ismerteté­sére, -csak annyit említek meg, hogy Visnya Ernő felsőházi tag t. barátommal és néhány képviselőtársammal együtt Vargha Imre állam­titkár úrral közöltük gondolatainkat és bízva bízom abban, hogy a Nemzeti Bank ellenkezése és^a teoretikusok és az elméleti tudósok véle­ménye ellenére is*meg fogunk keresni egy ki­vezető utat. amely a nemzeti termelés fenntar­tását lehetővé teszi és nem fogja áldozatul dobni olyan formalitásoknak, 'mint aminő a pénz kérdése. (Éber Antal: Mit jelent ez"? In­fláció?) Majd megmagyarázom t. képviselőtár­sam négyszem között. Mélyen t. Képviselőház! Kétségtelennek tar­tom, hogy az új világgazdasági helyzetben ne­künk újra kell szerveznünk gazdasági életün­ket és újra kell szervezni az államháztartást is­Az adóztatás terén osztom azt, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam mondott, hogy túl­mentünk a megengedett mértéken, különösen akkor, ha a mai teherbíró képességet vesszük és azt a filmet, amelyet az adóztatás terén előre forgattunk, kicsit visszafelé kell forgatnunk. Nem tudom elképzelni, hogy a három milliárdra lecsökkent nemzeti jövedelem nélkülözni tud­jon nyolcszázmillió pengőt, amely csak az ál­lamháztartás részére 'szükséges és minthogy, sajnos, az államháztartás bevételeinek további csökkenésével kell számolnunk, viszont további adóemelésről beszélni, azt hiszem, nem lehet, ak­kor nekünk egy más megoldást kell találnunk, amellyel r le tudjuk vinni az államháztartás kiadási tételeit. Es itt méltóztassanak megen­gedni, hogy röviden rámutassak a Németország által követett példára. (Halljuk! Halljuk!) Né­metország mindent elkövet a tekintetben, hogy belföldön olcsó életet teremtsen. Es ezen az úton látom a jövő útját. Olcsó életet kell teremteni, amire mód van akkor, ha a kormány eltörli a bolettát, ezzel mintegy 30%-kal olcsóbbá teheti a kenyeret és mód van akkor, ha megszabályoz­zák egy kicsit a közvetítő kereskedelmet és az élelmiszerek terén nincs az a komikus helyzet, hogy Budapesten a magyar főzeléket, a magyar almát, a magyar gyümölcsöt drágábban kapjuk meg, mint Bécsben és ha olcsóbbá tesszük az iparcikkeket 'm Megfontolás tárgyává kell tenni továbbá bizonyos olyan adónemek vissza­fejlesztését, amelyek a termelést közvetlenül sajtnak. Ügy érzem, mélyen t. Ház, hogyha mi egy 20%-kaí^ olcsóbb életet tudunk teremteni ebben az országban, akkor a munkás nem fogja rossz néven venni, ha talán csökkentik az ő kerese­tét, (Malasits Géza: Hová még?) a tisztviselő sem fogja rossz néven venni, ha 10%-kal csök­ken a fizetése, mert nagyobb olcsóság mellett jobban tud élni. (Esztergályos János: 1 pengő 20 filléres napszám 1 mellett? — Malasits Géza: Ingyen dolgozzanak?) Visszamenőleg mondom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom