Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-22

I 242 Az országgyűlés képviselőházának , 150.000 pengőről ilyen, vihar kerekedhetik, amikor komolyan lehet arról beszélni, hogy ha — inert hiszen a képviselő úrnak csak elvi kifogásai vannak — ezt a 150.000 pengőt a miniszterelnök úr rántottlevesben juttatta volna a szakszervezeteknek, (Rassay Károly: Többet juttattunk! 60.000 ebédet ad a főváros! — Zaj. — Elnök csenget.) ha az inségakció keretén Belül — én tárgyilagosan • foglalkozom ezzel a kérdéssel, utóvégre ez nem demagógia, (Peyer Károly: Az a munkanélküli a házbért és a lyukas cipőt is ebédben fizeti?) egészen nyugodtan elismerheti a képviselő úr, miután elvi aggályai voltak, hanem tárgyilagos felszólalás, — ha, mondom, az adott hitelkereteken belül rántottlevesben kapták volna meg az emberek ezt a 150.000 pengőt, akkor nem kifogásolta volna, ez nem valami nagy szociális érzékre mutat. (Rassay Károly: A képviselő úr nagyon jól tudja, mi az az elvi differencia! Miért játszik ezekkel a szavakkal?) Igen, tudom mi az az elvi differencia. Szomorúnak tartom ezt az elvi kifogást. De rátérek arra, hogy a népjóléti miniszter úr, aki nem dicsekszik azzal, hogy a szabadelvű liberalizmus képviselője, nagyon szép oktatást adott Rassay Károly liberális úrnak arról, hogy Európa összes kultúrállamaiban a munkanélküli segélyezés törvényesen elfogadott, hogy Európa legtöbb államában százmilliókat adnak a munkanélkülieknek, hogy a genfi rendszer, a munkanélküli biztosítás alapja, eleve már a szakszervezeteken keresztül vezette le a munkanélküli biztosítás egy részét, és hogy Németországban, a skandináv államokban, Svájcban és mindenütt "a polgári szabadelvűség harcosai voltak azok, akik a legélesebben küzdöttek azért, hogy törvényes munkanélküli biztosítás legyen. Kijelentem, hogy például a német centrum, amely nem annyira liberális, mint Rassay Károly úr, a legélesebben állást foglalt a munkanélküli biztosítás eltörlésével szemben. Nos tehát, azt tartom lealázónak és meg&zégyenítőnek, hogy egy kultúrállamban valakinek önhibája nélkül történt munkanélküliség esetére szóló biztosítása ellen ennyire védekezzenek és e körül viharok támadjanak. Ha a miniszter úr azt mondotta volna: uraim,' ez az ország ma szegény, elismerjük, hogy az államnak kötelessége gondoskodni azokról, akik önhibájukon kívül munkahiányban szenvednek, de adott /pénzügyi viszonyaink nem teszik lehetővé, hogy segítsünk ezeken az embereken, mihelyt azonban az ország abban a helyzetben lesz, hogy gazdaságilag bírja, igenis, elsőrendű, kötelességének fogja tartani, hogy a munkanélkülieket biztosítsa^— ezt megérteném. De tiltakozni a munkanélküli biztosítás ellen és segéderőt kapni liberális oldalról, ez több mint szégyenteljes, ez lealázó egy kultúrállamraj (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Ez a kérdés igazi oldala- Éppen ezért mi változatlanul azt mondjuk, hogy a szakszervezetek önerejükből két és félmillió pengőt fordítottak munkanélküli segélyezésre, (Kabók Lajos: Egy év alatt!) viszont nem az ő hibájuk, hogy az előző rezsim gazdaságpusztító^ intézkedései miatt a munkások nagyobb hányada munka nélkül van. Nem a szakszervezetek hibája, hogy itt sokkal több pénzt pocsékoltak el, mint ez a 150.000 pengő, és ezeknél a pénzeknél nem támadtak ilyen éles aggályai a képviselő úrnak. (Rassay Károly: Képviselő úr, ön messze volt! Én tíz éven keresztül itt támadtam, sőt még önért is . ülése 1931 november 17-én, kedden. szót emeltem, hogy hazajöhessen!) Nagyon köszönöm. (Szilágyi Lajos: Amikor kockázattal járt! Amikor a Duna fenekére kívántak bennünket Rassay val, amidőn szóltunk! önök még itt sem voltak, már akkor harcoltunk a liberalizmusért és a demokráeiért !) Én pedig, Rassay Károly t. képviselőtársam, a polgári társadalomért szót emeltem akkor, amikor ez nagyobb kockázattal járt, mint amaz. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Amikor a fejével játszott! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt, ebben a teremben!) Kijelentem, hogy nagyon szépen köszönöm neki, hogy értem szót emelt. (Rassay Károly: Nem szükséges! — Peyer Károly: Talán Váry ügyész úr emlékszik arra! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Ezt a tenort nem vártam volna valakitől, aki európai politikus akart lenni!) Rassay Károly t. képviselőtársam, az előbb — úgy látszik — közbeszólást tett, mintha már sajnálná, amit tett. Sajnos, nem lehettem itt tíz esztendeig, de most, amikor itt vagyok, igenis a legélesebben tiltakozom .az ellen, hogy azok ellen a munkások ellen emeljenek szót a polgári társadalom nevében, (Erdélyi Aladár: Azt senki sem tette meg!) akik legalább úgy védelmezik a polgári társadalmat is, mint a képviselő úr. Igenis, azok a rendszabályok és intézkedések, amelyeket mi követelünk, a polgári társadalomnak is használnak, és ennek az országnak mindig az volt a baja, hogy .a polgári társadalom vezetői sohasem értették meg a kor szavát, hanem mindig saját egyéni ambíciójuk kielégítésére keresték az érvényesülést. (Erdélyi Aladár: Akkor nem jól méltóztatik a történelmet ismerni! Csak 48-ig kell visszamenni! — Peyer Károly: A 48-as idők mások voltak, mint a mostaniak! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Nézze, képviselő úr, engem megnyugtat, hogy ön nem lehet olyan rossz véleménnyel rólam, mint amilyennel a pártjáról volt és .amiket kifejtett!) Megint gyanúsít és valótlanságokat mond, de azokat az igazságokat, amelyeket elmondottam, megcáfolni sohasem fogja. Nincs annyi időm és nem is akarok most ezekről a dolgokról hosszasabban beszélni, — lesz majd alkalmam ezekre visszatérni — hanem csak azt mondom, a kormány nagyon helyesen mérlegelte a dolgot és nagyon keveset tett a szakszervezeti munkásokért. Kijelentem, hogy az, .amit a kormány telhetett a munkások érdekében, egészen minimális, nagyon kevés. Változatlanul követelni fogjuk Rassay Károly úrral szemben a kötelező munkanélküli biztosítást; polgárai részére követelje' ugyanezt. (Rassay Károly: Meg is teszem! Ezért is szóllaltam fel!) De mi még a polgári társadalmat is jobban védelmezzük, mint ő, aki a liberalizmusnak mai felszólalásával nagyon rossz szolgálatot tett. (Rassay Károly: Azt bízza énrám és választóimra! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Elnök: Büchler József képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Büchler József: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy az idő előrehaladottságának ellenére is fel kell szólalnom. Csak egészen röviden akarok felszólalni személyes kérdésben azért, mert az elnök úr az imént Szilágyi Lajos t. képviselő úrral szemben használt egyik kifejezésemért rendreutasított. Azt tartom, t. uraim, hogyha valaki a túloldalról feláll és megvádol bennünket, purifikálni akar, vagy kifogásolja azt, hogy közpénzekből szegény munkanélküli embereknek, s éhező gyermekeknek, akiknek nincs mit enniök, Öt pengőt akarnak adni. (Szilágyi